DEndre adatlapja

A szobák szépek, kényelmesek, a személyzet udvarias, a hely tiszta, öröm látni ennyi gyermekes polgári családot. Nekem a hotel pechjére az étel a fő szempontom, a kényelem, meg az extrák nem hoznak lázba. Márpedig az ételfelhozatalon nagyon érződik, hogy minimális befektetéssel igyekeznek hatásvadász módon kihozni a maximumot, főleg a vacsoránál. És ebben attól sem riadnak vissza, hogy a 800 ftért már kapható kriminális körülmények között tenyésztett pangasiusból készült tejfölmentes halételt adták el „harcsapaprikás” címszó alatt. Az is elég idegesítő, hogy este nagyon érződik, hogy az italon kaszálni akarnak. Összességében jó hely lenne, de ezt a pangasius-csalást nem tudjuk feledni.

Most azért tértünk be, hogy kérjünk elvitelre egy adag pacalt meg valami hasonló magyaros ételt, de miután megtudtuk, hogy kicsi az igény a főtt ételre s így épp nincs semmi a konyhán, két kisfröccsnél maradtunk. Talán jól tették, hogy nem kérdezték meg, hogy folyó borból kérjük-e, eleve a Varga kft palackozott borából adták, így élvezhető volt a produktum. Ha arra járunk, még betérünk egy sörre vagy borra. De az Unicum is baráti áron van. A kiszolgálás pedig kedves.

Kaptunk ajándékba korrekt foccacciat és hozzá minőségi olajokat, a két fogás, amit rendeltünk remek volt, a tepertőkrém tálalása külön kiemelést érdemel. Hozzá helyben sült kenyér. Igen jó élménnyel távoztunk, ajánljuk a helyet másoknak is.

Az ihatatlanságot közelítő borzalom az, amit száraz fehérként adnak, még fröccsben is átjön a rettenet. Pedig bizony Isten megisszuk a gyengécske borokat is. S lehet kapni egészen olcsón 5 literes pillében ihatót is. Hogy miért kell ennek dacára borzalmasat kimérni egyes kocsmákban? Azért a pár forintért, amivel olcsóbb a borzalom, mint az iható minőség?

De ízletes volt a pacalpörkölt és a marhapörkölt is. A kiszolgálás kedves. Kárt, hogy az átmenő forgalom csökkenése miatt (Szeged – Makó autópálya) kevés a vendég.

A konyha kerüli a szokatlan fordulatokat, de amit ígér, azt adja. A berendezés szép, ízléses, rusztikus, hangulatos a terasz és a télikert is. Nem tudtam honnan ismerős a hely, ahol Vona Gábort látták pincérkedni, s fel is tették a fotóját a világhálóra, hát onnan, hogy vagy fél évvel korábban, 2013. májusában mi is jártunk arra családilag és igen jót ettünk.

Nagyobb a választék, jobb a konyha, színvonalasabb a beltér, az étkészlet. Jellemzően itt ettünk jobbakat, bár jelzem hogy a Kiskőrössyt is szeretjük. Korrekt fősodratú csárdakonyha itt-ott némi kreativitással. 9 pont a Gault Millau skálán. (A Kiskőrössy inkább 8. )

) De amikor annyi alapanyagból kínálnak töméntelen fogást, hogy azt lehetetlen megoldani fagyasztó nélkül, akkor az inkább taszít, mint vonz. A Fenyő hotelben ilyen gigantikus étlappal dolgoznak, de becsületökre legyen szólva, állott ízű étellel nem találkoztunk. Időben megkaptuk az egyes fogásokat, a kiszolgálás nemcsak gyors volt, de kedves is. Elfogadható a borválaszték, bár elég kevés bort tartanak kimérve. A konyha megszokott, sablonos, a desszertfront a palacsinta-somlói-gesztenyepüré hármas paradigmáján belül marad. Az árak meglepően kedvezőek, tavaly tavasszal voltak főételek (! ) 1000 forint alatt. (Gondolom sokat nem emelkedtek azóta az árak. Persze tésztaételekről van szó, sztrapacska, derelye, spagetti, de akkor is, egy négy csillagos hotelben ez mindenképpen kedvező ár. )
Az ízek és az alapanyagok rendben voltak, aki nem vár kulináris csodát, még kellemesen is meglepődhet. Értékeltük, hogy a rántott hagymakarikát nem mirelitáruból készítették s a hal sem volt pangasius, mint oly sok helyen. Összességében szerettünk itt lenni, de ha még arrafelé vetődünk, inkább megnézünk valami más helyet. Bár az is lehet, hogy visszamegyünk és eszünk pár fogást, amit nem próbáltunk ki, például szarvaspörköltet vagy vaddisznósültet. De a cipóban sült csülök sem szól rosszul.