DEndre adatlapja

(Azért itt a helye egy botrányos csalódás jelzésének is, a Szegeden működő Aradi büfé hamburgere botrányos volt. Húsügyileg. De az éppen elég a hamburgernek a hús a lelke. )
A Hai Nam hangulatos, kellemes hely, a Pho kiváló, de szerettük a tavaszi tekercset is, a már nem tudom milyen néven, de meglepően kedvező áron kínált gőzgombócszerű sós előétel nem volt csúcs, de elfogyott. A tulaj adott a kölköknek egy tálka ropogós rákszirmot, értékeltük a gesztust is, s persze a csemeték örömmel ették a ropogóst. Kellemes, nem drága hely a Hai Nam, lehet, hogy még betérünk, bár a felfedezés vágya szokott dominálni a célpontválasztásban.

Nos, az igazság az, hogy ma igen sok helyen lehet igen jó hamburgert enni. Legutóbbi fővárosi látogatásunk alkalmával két ilyen helyet is kipróbáltunk, a Good Bar Good burgert és a Pántlikát. A Good Bar Good burgerben igen sokféle hamburgert kínálnak, 1600 körül a normál méret salátával és sült burgonyával illetve 700 körül a minit. Ez tényleg mini. Mivel a kölykök kérték a hamburgert, egy classicot és egy nyúlburgert, így a minire esett a választásunk. A nyúlburger meglepően jó volt s a classic sem okozott csalódást. Ettünk még mézes chilis csirkeszárnyakat, ami nem volt rossz, ettem már meggyőzőbbet is. Összességében jó kis hely ez. Kínálnak még bizalomgerjesztő alapanyagokból tatárt, oldalas, lazacot a hamburgereken kívül.

A penne arrabiata finom, és meglepően olcsó (850 ft), tetején reszelt parmezán s nem trappista, mint másutt, a margarita pizza korrekt, frissen melegedett be a kemence, így nem adta a tökéletes textúrát, de azért finom volt, nem nagy darab, de ára is barátságos (990 ft). A tiramisu krémje mascarponeból van, erősen lazítva, ám így is remek harmóniát ad. Jó volt itt lenni, ajánljuk másoknak is.

Ezzel együtt tettünk még egy kísérletet a minap s ezúttal nem csalódtunk. A felszolgáló kedves, jól kommunikáló kislány szintén ínyenc volt, rögtön adtunk tippeket egymásnak jó helyekről, önmagában ezért érdemes lett volna beülni. De emellett remek volt a fácánleves raviolival és füstölt fürjtojással, továbbá a házi krémes is. Ettünk még egy süteményt, attól nem voltam oda és vissza, az olajbogyóválogatás rendben volt. A dizájn is tetszett, s az ételpaletta is. Kézműves sörök elférnének még a polcon, a borok rendben vannak, szép a választék.

Kalandra fel! – hogy egy nyolcvanas évekbeli banda első lemezének címét idézzem.

Az Onyxban nagyon jól főznek, játszanak a textúrákkal, az ízekkel, a legjobb alapanyagokkal dolgoznak. Szerencsére még elkaptam a 3000 meg 4000 forintos ebédmenüjüket, most már az is jóval feljebb van. Egy ebédre azonban bárki beülhet, már csak azért is, hogy megtapasztalja, mi is az a „csillagos minőség”.

Nem bírom a hosszú várakozást és nem szeretek egy helyen többet ülni, mint egy órát, na jó másfelet. Az ebéd viszont az Olimpiában csodás dolog, mindent ki szoktunk rendelni és minden rendben szokott lenni. A padlizsánkrémet jobban csinálják, mint mi Erdélyben vagy Partiumban, a rántott sajtba is izgalmat tudnak vinni, a fekete kagylójuk mesés, legjobb marhasültet és kacsamájat is ott ettem. S a sornak nincs vége. Szóval drukkolok, hogy még működjön a hely.