DEndre adatlapja

A közönség meg választhat, jómagam szívesen járok mindkét irányzat éttermeibe és soha nem dicsérek vagy bírálok valamit dogmatikusan. Az Anna vendéglő az egyik legfőbb reprezentánsa a fősodornak. Védnöki táblák, oklevelek, elismerések, jeles vendégek fényképek a falon, hosszú étlap, korrekt szabványok. Tisztes borválaszték, kedves kiszolgálás, rendben levő árak, nagy adagok, kevés mellélövés. Aki ide ül be, sejtheti mit kap, ha elégedetlen, magára vessen.

92 pont a 100-ból? Ne vicceljünk! Akkor ma Magyarországon többszáz 90 pont feletti étterem van. Bár úgy lenne! A Sóstói csárdában eddig három ízben ettünk, s bízvást kijelenthető, átlag feletti csárda, benne van a legjobb húszban. Csárdaműfajban. Talán a legjobb tízben is. De vannak itt is mellélövések, a minőség aránylag egyenletes, de vannak bakik, s vannak kiemelkedőbb mozzanatok. Roston sültekben például nagyon jók, de ízletes a halászléjük is. Kulináris csodákat ne várjunk, a hagyományos magyar ízeket nyújtják az átlagnál valamivel igényesebb kivitelezésben. Tágas parkoló, rusztikus hangulat, korrekt kiszolgálás, nagy adagok és rendben levő, arányos árak jellemzik a helyet.

A Nyíregyházi John Bull egység is rendkívül hangulatos, ez végső soron a fő erénye e puboknak. Otthonos, barátságos, hívogató, jól esik itt üldögélni, beszélgetni és iszogatni a sört. A konyha sehol nem verdesi a csúcsokat, itt különösen nem, de azért nagy csalódást sem okoz. Az árak elfogadhatóak, az adagok gigantikusak. Jó lenne a sörkorcsolya műfajra jobban odafigyelni. A hatalmas tál ételek helyett szívesebben rendeltünk volna 6-7-8 kisebb sörfalatot.

Érződik, hogy nagy hangsúlyt fektetnek az alapanyagok minőségére, megvan bennük a kellő kreativitás, a konyhai odafigyelés. Minden együtt van itt ahhoz, hogy a vendég évek múlva is visszavágyjon, ehhez képest nem esik elég szó róluk az ínyencek kommunikációjában, amit azon tudok lemérni, hogy eddig egy egyetlen ismerősöm szólt erről a helyről, az is odavalósi, azért ismerte. No de tegye meg az ügyben mindenki, amit tud. Én azt, hogy megírtam e bejegyzést.

Egy kocsmát (Biker’s pub) találtunk nyitva, onnan is szinte kitett a kiszolgáló kiscsaj azzal, hogy a kedvenc sorozatának megtekintése miatt van még ott. Nem hagytuk magunkat, de nem is volt jó élmény győzködni a vendéglátót, hogy mi vagyunk a vendég, s ő meg azért van ott, hogy kiszolgáljon. A Borudvar vendégház arra szolgált mindössze, hogy legyen, hol aludjunk, jól éreztük itt magunkat, minden megvolt, ami kellett. A wifi nem működött a legjobban, de szép volt a kilátás az udvarról, a szobák tiszták. Vendéglátónk kedvesen fogadott, kissé el volt tévedve, amikor a szállóvendégeknek kijáró ingyenes borkóstolót megtartotta, fogalmazástechnikája arra utalt, hogy a bor témában teljesen járatlanoknak tűntünk neki. („ezt úgy hívják, hogy Furmint” „ezt meg úgy hívják, hogy Hárslevelű”) Nem tartottunk neki rövid gyorstalpalót, megköszöntük udvariasan a borokat, melyek Tokaj szinten nem tartoztak az élvonalba, s akkor még a lehető legfinomabban fogalmaztam. Mindazonáltal szállásként jó szívvel ajánlom a helyet azoknak, akiknek komfortigénye nem eltúlzott és jól pozicionált, azaz központi, olcsó, tiszta, rendezett szállást keresnek a városban.

Az atmoszféra környezetbe illő, nagypolgári, minden szépen el van rendezve, minden apró részlet kidolgozva, akárcsak a tányéron. Benéztem az értékelés beküldése előtt a honlapra, átolvastam az aktuális étlapot, nos, az ár érték arány továbbra is nagyon korrekt, rengeteg főétel kapható 2000 ft körül, amikor sok középszintű csárda már ennél drágábban kínálja a főételeket. Tartanak lazactatárt spárgamajonézzel, pisztrángot, harcsapaprikást, konfitált kacsacombot, rosé kacsamellet, báránycsülköt, szarvasgerincet, szóval kedvenc ételeimből szinte mindent s még vagy 30 fogást (a választékot talán szűkíteni is lehetne). Az ember dilemmázhat, hogy mit válasszon.

Lehet olcsón nagyon jót enni a Bistorantban délben, meg drágábban közepest, vagy kifogástalant, bizonyos fokig szerencse dolga. A kiszolgálás mindkét esetben jócskán hagyott maga után kívánnivalót, talán a legutóbbi látogatás óta eltelt közel évben sikerült ezt a problémát orvosolni. Jóbarátaim, akiket odaküldtem múlt hónapban enni a Bortérről, mert nem mertek nekifogni a borozásnak evés nélkül, egyenesen áradoztak, hogy milyen jó a hely s a kiszolgálásra sem panaszkodtak.

A halászléjük kiemelkedő. A húsételek elkészítési szintje változó, volt már szerencsém olyat is rendelni, ami kívánnivalót hagyott maga után. Leginkább a beltér kiképezése megnyerő számomra, olyan a hely, mint egy Horthy korszakot idéző „magyar pub”, ráadásul egyszerre rusztikus és polgári, minden együtt van, ami szívemnek kedves.