DEndre adatlapja

A konyha a jól ismert szabványokból építkezik, de az átlagnál valamivel magasabb színvonalon teszi ezt. A halak frissek voltak, a húsokkal sem volt gond, az adagok tisztesek, az árak megfizethetőek. Nem különösebben kiemelkedő, de megbízható, középvonalas, az átlagnál valamivel jobb hely.

Jóval éjfél után keveredtünk haza, felsétáltunk a februári hóban, enyhén kapatosan, szép emlék marad. Szerencsére kaptunk kulcsot, nem ébresztettünk fel a senkit. Nem emlékszem, mennyit fizettünk, annyi biztos, hogy 5000 ft-nál kisebb összeget fejenként, mert ennél többet nem vagyok hajlandó fizetni elvből.

Borai között is akadnak egészen jók, főleg a desszertbor kategóriában. A szolgáltatások műfajra is megadtam a maximális pontszámot, engedtessék meg nekem ennyi szubjektivizmus, nekem többet számít a jó szó és hogy jó borokat és gyógyteákat vehetek a házigazdától, mint a jakuzzi, vagy a wellness-fittness akármi. Ezt explicitté tettem a kritikában, hogy senkinek ne okozzak csalódást.

Utána vélhetően kapcsoltak, hogy önmagukat járatják le, ha nem érvényesítik listájukon a minőségelvű szelekciót. A Tettye ennek a vonalnak a megbízható vendéglői közé tartozik, nincs nagy meglepetés, de nincs nagy csalódás sem, elfogadható áron (ma is kapni 600 ftért levest, egyszerűbb főételek 2000 ft körül) korrekt, fősodratú konyha, tisztes adagok, szép kilátás, tágas beltér, nem véletlen, hogy esküvői helyszínként is népszerűek. E helyeken elég sok pincér dolgozik, ami azt jelenti, hogy szerencse dolga, kivel akadunk össze, bár lehet, hogy a Tettyében mindenki olyan kedves, mint aki minket kiszolgált. (Hogy egyik kedvenc éttermemet mondjam a Rendessy telepen a külvárosban működő fővárosi Kakasban volt pincér, akinek egyenesen vérforraló volt az impertinenciája, kollegái viszont nagyon kedvesek voltak. Az élmény több éves, lehet, hogy közben kirostálták a nem odavalót. ) Pécsi, a magas gasztronómia iránt nem különösebben affinis ismerőseink-rokonaink jellemzően elsőnek a Tettyét mondják, ha az iránt érdeklődünk hogy hova menjünk szép városukban. Tapasztalatunk szerint nem véletlenül.

Tisztaság, rend, pazar atmoszféra, akárcsak az étteremben, ahol az ember a reggelit elfogyaszthatja.

A közönség meg választhat, jómagam szívesen járok mindkét irányzat éttermeibe és soha nem dicsérek vagy bírálok valamit dogmatikusan. Az Anna vendéglő az egyik legfőbb reprezentánsa a fősodornak. Védnöki táblák, oklevelek, elismerések, jeles vendégek fényképek a falon, hosszú étlap, korrekt szabványok. Tisztes borválaszték, kedves kiszolgálás, rendben levő árak, nagy adagok, kevés mellélövés. Aki ide ül be, sejtheti mit kap, ha elégedetlen, magára vessen.

92 pont a 100-ból? Ne vicceljünk! Akkor ma Magyarországon többszáz 90 pont feletti étterem van. Bár úgy lenne! A Sóstói csárdában eddig három ízben ettünk, s bízvást kijelenthető, átlag feletti csárda, benne van a legjobb húszban. Csárdaműfajban. Talán a legjobb tízben is. De vannak itt is mellélövések, a minőség aránylag egyenletes, de vannak bakik, s vannak kiemelkedőbb mozzanatok. Roston sültekben például nagyon jók, de ízletes a halászléjük is. Kulináris csodákat ne várjunk, a hagyományos magyar ízeket nyújtják az átlagnál valamivel igényesebb kivitelezésben. Tágas parkoló, rusztikus hangulat, korrekt kiszolgálás, nagy adagok és rendben levő, arányos árak jellemzik a helyet.

A Nyíregyházi John Bull egység is rendkívül hangulatos, ez végső soron a fő erénye e puboknak. Otthonos, barátságos, hívogató, jól esik itt üldögélni, beszélgetni és iszogatni a sört. A konyha sehol nem verdesi a csúcsokat, itt különösen nem, de azért nagy csalódást sem okoz. Az árak elfogadhatóak, az adagok gigantikusak. Jó lenne a sörkorcsolya műfajra jobban odafigyelni. A hatalmas tál ételek helyett szívesebben rendeltünk volna 6-7-8 kisebb sörfalatot.