Esztus adatlapja

Kellő méretű parkoló várja az érkező vendégeket a csodálatos domboldal mellett. Az étterembe lépve elsőre talán kicsit retro-nak tűnhet a bútorzat, és aki nem bírja a vadásztrófeákat, az inkább be se lépjen. Mire azonban körbenéznénk mát jön is Misi bácsi, igazi mosollyal, igazi kedvességgel és igazi tájszólással. Az asztalhoz kíséri a vendéget és mielőtt leülnénk már szóban elsorolja mit is ajánl aznap, milyen szörpöt kevert éppen a felesége, és min ügyködik épppen a mesterszakács fia a konyhában. (Nem, nem dicsekvésből sorolja, hanem mert ez egy igazi családi fogadó. )
A gyerekeknek azonnal előkerül a gyerekszék, na és pár kedves, vicces szó. A rendelés gördülékeny, az étlap bőséges választékot kínál, mindig van szezonális ajánlat, melyet nem érdemes kihagyni. A fácánleves felülmúlhatatlan. Ha csak ezt enne itt az ember, már akkor is elégedetten távozhatna. Az ételek mindig kifogástalanok, nincs olyan extra kérés amin fennakadna a tulaj vagy a pincér szeme. Mindig van hézi rétes és házi szörp (a málna és a bodza olyan isteni "nagymama ízű"). A fogadó melleti árok felett kis fahíd vezet át a saját kis vadasparkba, remek sétát lehet itt tenni az erdőben és Misi bácsi nem rest olvadt zsírba mártogatni pár szelet kalácsot és a gyerekek kezébe nyomni, hogy megetethessék a szarvasokat. Innen csak hazajönni nehéz. . . Ha erre jár valaki és kihagyja ezt a helyet, az jól kitol magával. Ilyen kulináris élmény, ilyen csodaszép környezetben párját ritkítja. Szerintem.