Évica adatlapja

2 órás aktív programot. Így még megérkezésünk előtt felkerestük a Tamási Vadasparkot. (Útközbe esik - érdekes az etetés)
Megérkezve Gunarasra, a település, így május elején, álmos képét mutatta, amit nem bántunk, hisz pihenni jöttünk. A szállodába lépve egy kellemes hangulatú előtér, udvarias recepciós fogadott. Míg kitöltöttük a bejelentő lapokat a háttérből vízcsobogás hangját hallottuk, és a félhomály már előre vetítette a lazulás ígéretét. A bejelentkezésnél, mivel egy másik pár is akkor ért oda, összevonva tájékoztattak minket, ha már úgy is mind a 4-en ott vagyunk. Ez rosszul esett. Nem éreztem azt, hogy fontos vendég lennék, aki megérdemli a külön figyelmet. A szobánk minden kényelmet kielégítő volt. A fürdőszobával egy kicsit bajlódtunk. Rögtön az első alkalommal, hogy felfrissítenénk magunkat, thermal hotel ide vagy oda ¼ óra múlva sem folyt meleg víz a tusolóból. Mivel a tusoló kiképzése egy fix üveglap volt, ami nem védett annyira amennyire szóródtak a vízsugarak, és a lefolyó sem vezette el megfelelő ütemben a vizet, árvíz katasztrófa alakult ki. Ezt jelezve a recepción rögtön orvosolták, s továbbiakban csak a csúszás veszélyre kellett figyelni. A kipakolás után, kíváncsian mentünk le a wellness részlegbe. Kezdeti jó kedvünk egy kicsit alább hagyott. Egy rideg, személytelen, fantáziátlanul kialakított fürdőtér fogadott. (Később mikor ücsörögtem a kicsi jakuzziban eldöntöttem, hogy ez egy agglegény wellness. Nuku díszítés, semmi fölösleges, könnyen slaggal lehessen takarítani - megjegyzem még így sem sikerült időre. )
Na nem baj, még mindig ott a szállodával összeköttetésben lévő gyógy – és strandfürdő. Szép időben nem zavaró, hogy 200 m-t a szabadban kell megtenni, esőben és téli hidegben én nem vállalnám. Ez az út is zsákutcába vezetett. A strandon felújítási munkák zajlanak. Egyetlen medence sem üzemelt, hiába a jó idő, a strandszezon kezdete. A gyógy rész 3 kicsi thermal vizes ücsörgő. Még a tó körüli területek sem voltak rendbe rakva. Magas fűben sétáltuk körül, igaz így egy százszorszépekből kirakott mesébe illő úton haladtunk. A jó kedvem teljesen oda lett. Voltam már máskor is wellnesselni , úgy ,hogy a szállodában felújítási munkák folytak, de erről a szálloda tájékoztatott. Itt teljes mértékben váratlanul ért. A pihenésnek annyi. Ki szeret kalapácsolás, furás zaja mellett kikapcsolódni? Ki szeret úgy kifeküdni napozni, hogy munkások hada figyeli? Rossz kedvemet a párom próbálta felvidítani. Mindenben van valami jó! ! ! Az enyémben Ő volt. Ö tartotta bennem a reményt…. Utolsó esély: az étterem. Mivel maga a szálloda nagyon szép és kellemes hangulatú, az étteremben sem csalódtunk. Kiváló, ízletes fogások. Minden különleges, amit otthon nem mindig főzünk. És finom! Nagyon finom! Egy mosoly az arcomon. Talán megtalálom azt a jót amit a párom mondott! Maradtunk. A szaunák kellemes lékköre, az illóolajok bódító illata ellazított minket. Sokkoló csobbanásra, vagy dézsazuhanyra azonban senki se vágyjon. Nincs. Csak két tusoló, a só fal előtt felállított pihenő ágyak lábánál. Az időjárás csodálatos kora nyári volt. Másnap bementünk Dombóvárra. A csomagunkhoz többek között tartozott üdvözlő ital, amit 2. nap este szerettünk volna elfogyasztani. Létszám hiány miatt azonban a bár nem működött, a két pincér felváltva szaladgált az étterem és a bár között. Mikor rákérdeztünk nem repestek az örömtől, így inkább kihagytuk. Záró akkordként, szeretjük, ha az utolsó napunk is teljes. Ezért, általában egy - két órát szeretünk még a távozás napján, a reggeli után a szobába maradni. Ez nem is szokott a legtöbb helyen probléma lenni, és belefér a csomag árába. Ebben a szállodában a kijelentkezés 11 óra. Mi 12 óráig szerettünk volna maradni, ez a megszokott indulási időnk. Egy óráról lett volna szó, amit csak hosszabbítással lehetett volna megoldani +5000. - Ft-ért. Lehangoló a rugalmatlanságuk. Ezt a szállodát rossz időpontban kerestük fel. A kikapcsolódás nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Persze egy eset nem tükrözi a valóságot! Amikor minden úgy üzemel, ahogy azt a szálloda meghirdeti, élmény dús napokat lehet ott eltölteni. Sajnos nekünk nem sikerült.

És most a szeszélyes áprilisban, amikor a meglepő hőséget a szökőkutak permete csillapította bőrünkön városnézés közben. A hosszúra sikerült bevezető séta után nyitott kapukkal várt minket a Hunguest Hotel Erkel. Udvaris fogadtatás, kényelmes szoba (pihe-puha ágyneművel)várta a messziről jött vándort. Fáradt testünket masszőrök vették kezelésbe, de aki ezt nem szeretné, pezseghet a wellness részleg jakuzzijában, lazulhat a szaunák forróságában. Mi a gőzfürdőért rajongunk, ami ebben a szállodában első osztályú, megfelelően meleg, elég nagy, hogy többen is egyszerre élvezhessék. A hajam állapota a hatást bizonyította az esti vacsorához bebodorította. A nap végére korgott már a gyomrunk, ínycsiklandozó illatok vezettek minket a tágas étterembe, ahol a romantikázó párok is, a lurkókkal érkező családok is és a baráti társaságok is kényelmesen tábort verhetnek. És ,hogy mit kínált a svédasztal azt felsorolni sem lehet, nemhogy végig enni. Egy biztos, a 100 éves cukrászdában sem ettünk finomabb desszertet, és ittunk hidegebb sört (bort). A teli poci esti sétát kívánt, így irány a fényárban úszó vár. Mivel a szálloda közvetlenül a vár tövében van, ez a testmozgás mindenkire vár. Aki nyugati fekvésű szobával büszkélkedhet, ablakából kinézve is elmerenghet a vár történetén. S itt az új nap. Új arcát mutatja a város, várja hogy azt is felfedezzük, de ma csak lazítanánk. Kipróbáltuk az Aqua Palotát, mely közvetlen összeköttetésben van a szállodával. Szégyen vagy kényelem, de rettentően jó fürdőköntösben átmenni. A gyönyörűen felépített új élményfürdő minden korosztály számára tartogat meglepetéseket. Csúszdázhatsz akár a nagyival is, garantáltan mindketten élvezni fogjátok. (Mondja ezt egy 50-es pár. ) A frissítőért sem kellett a vizet elhagynunk, a vízi bárban mindent megkaptunk. Ha napközben megéheztek, több lehetőség van, hogy csillapítsátok éhetek. Mi ezt kihagytuk. Akinek teste kicsit rozzantabb (mint az enyém), kedvére ücsöröghet a gyógyvizes medencék egyikében. Bármennyi nap is telik el, mindig úgy érezzük ebből ennyi nem elég, ennyi nem elég, ennyi nem elég! ! Eljött a távozás pillanata, de előtte ráncba szedettem magam. A szépségszalon ügyes kezű dolgozói újra összerakták ellazult darabkáim, s rájöttem, hogy ami ideérkezésemkor recsegett, ropogott, szúrt és hasogatott bennem, az már a múlté. A tükörbe nézve magam sem ismertem rá a kipihent arcra, ki indulásra kész. Távozóban tettünk egy kis kitérőt! Adtunk magunknak még egy kis pluszt! Ellátogattunk a közeli Pósteleki kastélyromhoz. Ez a 2 órás program tökéletes befejezése volt a pihenésnek. Eszembe jutottak a barátok is, kikkel szívesen megismételném ezt a feledhetetlen kikapcsolódást. Úton hazafelé már terveztem is a visszajövetelünk napját. Biztos visszatérünk még!