Az étterem is rendben van, az ételek finomak és egy nagyon kedves felszolgáló fiatalemberhez volt végig szerencsénk. A többi dolog viszont már a színvonal alatti kategória. A lakosztály - ennyi pénzért csalódás. Aránytalanul nagy, feltöredezett burkolatú terasz, ami esetünkben a kies gunarasi buszmegállóra és a parkolóra nézett, a hatalmas teraszhoz képest kicsi belső tér, több napra érkezve nagyon kevés a szekrénykapacitás és kifejezetten rossz megoldású a zuhanyfülke, ahol a lefolyó már az első nap eldugult és az ottlétünk végére bokáig állt a fürdőben a víz. Látszott, hogy ritkán vehetik ki ezt a fajta szobát, mert a takarítás hagyott némi kívánnivalót maga után, ezt szóvá is tettük a recepción (a kanapét kihúzva egy pár zokni, kártyalapok és eszméletlen kosz került elő). Aztán a legyek: mivel éjszaka képtelenség volt tőlük aludni, bárányok helyett legyeket számoltunk, úgy 40 darabig jutottunk helyiségenként. (Mellesleg az étteremben, az ételek körül és rajtuk is hemzsegtek a legyek. Erre muszáj lenne megoldást találni, ha a hely nem szeretne egy ÁNTSZ vizsgálat után esetleg kényszerpihenőt tartani. ) De ezek a lakosztályhoz nem méltó dolgok eltörpültek a recepciós személyzet faragatlan, vendégriasztó és ép ésszel fel nem fogható kommunikációjához, embertelen hozzáállásához képest. Történt ugyanis, hogy hármunk csomagjainak bepakolásában segített egy kedves idős úriember, történetesen a kislányom nagyapja, aki nem volt szállóvendég, csak hozott-vitt minket. Ezt elmondtuk, mikor nem kértük a parkolást, hogy csak hoztak minket, nem marad ott autó velünk. Hármunk becsekkolása után indulunk felfelé mi hárman szállóvendégek a lifttel, jön velünk apósom, kezében két gyerekbőrönddel. A lakosztály ajtaját még ki sem nyitjuk, halljuk, hogy csörög a szobatelefon és ezzel párhuzamosan vágtat felénk egy mérges takarítónő. A telefont felvesszük, de közben a takarítónő támadását is fogadjuk: a FÉRJ(? ) is itt fog aludni? mert akkor őt is be kell ám jelenteni. . . a telefonban ugyanez a tartalom, minősíthetetlen stílusban. Meg lettünk gyanúsítva, hogy becsempészünk a lakosztályba egy alig feltűnő, 60pluszos kakukktojást, egy FÉRJet. Ezen a ponton legszívesebben fordultunk volna ki a szobából és jó gyorsan magunk mögött hagytuk volna Dombóvárt - ehelyett udvariasan még mi kértünk elnézést, amiért a hotel személyzete helyett nagypapa segített nekünk bőröndöt cipelni. Emellett azt hiszem, eltörpül a sehol máshol nem tapasztalt törülközőcsere mizéria, miszerint min. 2éj után hajlandóak csak frisset adni. Ez a rendszer működhet, amikor a. )megy a fűtés és megszárad a szárítón b. )nyár van és ki lehet teregetni a teraszra. Mi az idén a nagyon hideg, esős szeptemberben jártunk ott, amikor még a se fűtés, de már a se napos idő, ellenben a másnap reggel is csuromvizes törülközők voltak a jellemzőek. Mikor ezt szóvá tettük, hogy képtelenek vagyunk a vizes darabokat újra használni, azzal a kitétellel kaptunk szárazat, hogy akkor ez volt a 2. éj után járó csere. . . Emellett megintcsak egy eltörpülő probléma, hogy hogyan nevezheti magát egy hotel wellness-nek, ha pont wellness az nincs benne? az, hogy mellette van egy szabadtéri strand és egy lepusztult gyógyvizes részleg - könyörgöm, ettől még nem wellness egy hotel. A szakadó esőben, szélviharban nagyon kellemetlen átgyalogolni a fedett részbe, de duplán rossz ez visszafelé a hotelbe, vizesen. De igazából az első alkalom után nem is volt kedvünk többet átmenni a fedett részbe, annyira visszataszító volt az egész, ezt inkább nem részletezem. A szabadtéri strand meg ugye teljességgel használhatatlan hideg időben. Ezeken túl említhetnék még pár apróságot, amik zavaróak ugyan (pl. a leállíthatatlanul vicceket mesélő masszőr, a fancsali bárpultos, a reggelihez járó italautomata cukros szörpikéjének felszolgálása welcome drink-ként, a nagyon furcsa árképzés, miszerint egy 2éves és egy 11,9 éves gyerek egy kategória étkezés szempontjából stb. ), de semmi jelentőségük a fent leírt vendégellenes viselkedés fényében.
