ezredeslovon adatlapja

Gyönyörű történelmi épület, akárhogyan nehéz felújítani, de nem is a klimatizált szoba miatt mentem oda. És nem is az erdő csöndjéért. Hanem a forgatag, az éjéli zsongás, az utcazenészek . . . , az igen! Széles választékú a büfé reggeli, nem csak a "mezei kontinentális". Rendes babkávéból automata főzőn darált és főzött kávé. Ugye, már ez is valami, mert sok helyen porkávéból és tejből készül. Portej és cukorpor mi, há-há-há!

Az éttermi felhozatal a kommunizmusból maradt. A séf nem törekszik a haladásra. Lehet, hogy nem is a séf főzött, amikor ott voltunk, hanem a kezdő kézilány? Nem kívánom a rosszat részletezni, de fejlődni kell! Kukába az étlappal, az elkészítési móddal. Ha fél év múlva nincs változás, akkor be kell a kézilány íratni szakács iskolába.

Gazdag az ételválaszték, nagyon kedves és nem tolakodó a kiszolgálás, zseniális a Séf Úr és kuktája, kuktái. Minden nagyon finom volt, amit ettünk. Nem jól sikerült házikoszt, annál sokkal több. A kacsacombot krumpligombóccal és almás párolt káposztával a háziasszony így nem készíti el! A brownie kívül ropog, belül krémes, forró. Rajta nagy adag vanília fagyi tejszínhabbal csokiszósz díszítéssel. Semmi túllihegés, tányérra rajzolás. Minden annak látszott, ami. A fenséges töltött borjú rukkolával, a 72 órát kovászolt pizzatészta, ami nem fújt föl, a jól sikerült ragu leves. EMBEREK, IDE GYORSAN, EZ CSÚCS!

A pultnál önkiszolgáló az étel és ital, a göngyöleget, üres poharakat gyorsan begyűjtik az asztalokról (kevesebb a káló is). Az asztalokat, helyiséget takarítják. Nem patika, de szemlátomást mindent megtettek a tisztaságért. A wc miattunk, vendégek miatt olyan, amilyen. Folyamatos takarítás sem oldaná meg, nemhogy az óránkénti. Tűzoltó tömlővel vastag sugárban 6 bar-ral nyomatni az illatosított vizet mindenkire, mindenre. Tekila, vodka, viszki, nem volt gondunk vele, könnyedén legyőztük, még egyensúlyozásra is maradt tartalékunk (és ha nem, akkor is ott a stabil oldalfekvés). A lényeg: a gyakorlat elérte célját, van anyatej bőven.

Tömeg étkeztetés jellegű lett a kínálat, a minőség, ahogyan elkészítik. Ez az irány a tulajdonos (kevésbé a konyhafőnök) döntése lehet. Remlem lesz felfelé ívelő rész, mert szeretem a helyet, de nem a mostani konyhát. "Visszasírom" Faragó Mester főztjét.

Igyekezni kellett, mert ahol kávé volt, vagy üdítő (a kanál, a csésze és a poharak széle, a kávécukor zacskója, a kicsöppent lé az asztalon, stb. ), ott szó szerint egymást érték a legyek. Nem jutott eszembe lefényképezni, ahogy lepnek mindent és mindenkit. Tudom, hogy az élővilág fontos és hatalmas része a rovarok osztálya. És milyen zseniális, ahogy a házilégy repül (plafonra bukfenccel leszáll), táplálkozik, ilyen "kicsi" központi idegrendszerrel szaporodik, tájékozódik és így tovább. Úgy szocializálódtam, hogy:
- az ételemet én eszem, és akinek adok
- a számon ne mászkáljon senki és semmi
- ha alszom, senki piszkáljon én sem piszkálok senkit
- csapatostól nem török senkire, mert éhes vagyok . . . A legyek iránti undorom felülírta sajnos a pihenést. Folyamatosan futott bennem a kód, mely szerint a hálószobában és a kapcsolódó helyiségekből élve, vagy holtan el kell távolítani a legyeket. Összegzésként a téli időszakot javasolnám mindenkinek. Azt, amikor a legyek téli álmot alszanak, és a fagyok tizedelik állományukat. És kizártnak tartom, hogy a tulajdonosi-üzemeltetői kör ne tudna erről.

Nem szerettük a figyelmetlen kiszolgálást, amit a vezető felszolgálótól kaptunk (nem úgy a tanuló lányoktól, a fiatal felszolgálótól). De amit a mesterek alkotnak az zseniális, legyen az gyümölcs leves, "krumpli leves", hal, rák, édes desszert stb. A konyhának adnék egy Michelin csillagot.

Nagyjából 12 órától a korai sötétedésig ebédeltünk. Kint először szél, hóesés, utána a hó elállt és láttuk a sötétedő Balatont . . . Bent a felszolgáló és a konyha csak ránk figyelt egész délután. Levest ettünk, halat, desszertet. Én elszopogattam egy üveg bort . . . Nem lehet visszaadni a teljes élményt, szenzációs volt!