Farkas Nándor adatlapja

Galád módon két kollégát is elcsábítottunk, akik szintén mit sem sejtettek. Ők lettek a nagy esemény megörökítői. Október végén még csodás a táj, Kosztolányi sem tudna színesebb tintákról álmodni, ahogy a fák levelei búcsúznak az évtől. Ha semmi más szolgáltatás nem lett volna, mint hogy az ember kiülhet a teraszra egy csésze kávéval, s fertályóráig bámulhatja a vénséges Duna lassú vándorlását, kis túlzással már ez megérné az árát. Maga az épület inkább patinás, mint modern, ám a szobánk minden igényt kielégített, a bútorok és "ruháik" a legújabb divat szerint lettek összeválogatva. A svédasztalt nem skótok állították össze, így hamar előjött a kurucos virtus, mint mikor Móricz Kis Jánosa ki akarta enni a gazdáját a vagyonából. Ez nekünk sem sikerült, s a vacsora után remek gyógyírt jelentett a wellness-részleg. A külső medence ilyenkor már nem igazán ajánlatos, a jakuzziban ellenben nagy volt a forgalom. Hozzá kell tenni, hogy ekkor már rózsaszínben láttuk a világot, hisz mögöttünk a kanyarodó Dunával megtörtént a lánykérés. A menyasszony némi habozás után mondott igent, azt hitte ugyanis, hogy csak vicc az egész. Magam is annyira meglepődtem, hogy kezemben a gyűrűvel elfelejtettem letérdelni. Így írta hát be magát a Silvanus közös életünk történetének arany oldalára. . .