Frenki9 adatlapja

Kiválasztunk egy asztalt én állva maradok a kicsivel, gondoltam ha legalább rám néz a 4-5 pincér közül valamelyik megkérdezem a gyerekszéket, mert ha nincs behozom a babakocsit az autóból. Egy perc után feladom és leülök, majd ha jönnek felvenni a rendelést. Jön is a pincér nagy lendülettel majd az utánunk érkezők asztalához megy és felveszi az italrendelést. Semmi gond előfordul, gondolom és próbálom leinteni visszafelé. Ránk se néz! Ez már egy kicsit zavart! Jön a másik pincér gondoltam majd ő, biztos az ő asztalánál ülünk! Elmegy mellettünk és megkérdezi a szomszéd asztalnál ülő férfit hogy kér-e még valamit majd sarkon fordul és ő is elmegy mellettünk. Neki már szólok hogy elnézést! ! ! Semmi megy tovább! A 6 éves kislányom aki már azt is eldöntötte az anyukájával, hogy mit fognak enni közösen kérdően néz rám, apa miért nem szolgálnak ki minket? Nem tudtam válaszolni neki! ! ! Őszinte leszek itt felment a pumpa bennem. Két pillanat múlva az első „pincér” mert már nem tartom annak őket veszi fel a kajarendelést az utánunk érkező pártól, ekkor elegem lett, összeszedtük a cuccainkat és elindultunk kifelé. Senki hozzánk se szólt, az érkezéskor említett pincér nézett furcsán egy kicsit és ennyi, se viszlát, se mi a gond, se semmi! Kérdem én hogy tud egy 4 fős család észrevétlenül bemenni leülni és távozni egy max. 50 m2-es restiből úgy hogy a 4 vagy 5 pincér közül egyiknek se tűnik fel? ? ? 41 évesen elmondhatom életem egyik legbizarrabb és legkellemetlenebb „éttermi élménye” volt. Összegezve a pincérek szerintem amatőrök a pultban álló szemüveges „főpincér” nem volt képben, nem lát a pályán! A kaját nem tudtuk megkóstolni, de ezek után nem is bánom! ! ! Nem ajánlom senkinek inkább menjetek tovább egy rendes helyre, szerencsére abból is van már kis hazánkban!