A felszolgálók percenként váltakoznak, nyeglék, és folyamatosan kérdezgetik, hogy kérünk-e kávét, bort, édességet, stb. . . Most 5 különböző ételt kóstoltunk, egyikre sem tudom még csak azt sem mondani, hogy finom volt. Semmi újítás nincs az ízekben, a tálalásban pedig főképp. A szokásos trend: valamilyen krém, azon hús, falatnyi zöldség. A miniatűr adagokhoz hozzá vagyok szokva a hasonló koncepciójú éttermekben, de az, hogy 5 ételből, 20 ezer Ft kifizetése után úgy távozzak, hogy teljesen elégedetlen vagyok, és egyikünknek se ízlett igazából semmi, sőt még a gyomrom is megfájdult a végére. . . A hátszín rágós volt, kétlem, hogy valóban minőségi húsból volt, a répaleves menzaízű. Azt is hozzáteszem, hogy Michelin csillagos helyen minimum elvárnám, hogy a mosdóban legyen papírtörlő, ne egy retkes kézszárítóba kelljen dugdosni a kezem - aminek egyébként fülsiketítő hangja van, így mikor első alkalommal a wc közelében (sic! ) kaptunk asztalt, mást se hallottunk, mint a kézszárító sivítását. Roppant romantikus volt! Nem gondolom, hogy azért, mert - így vagy úgy. . . - sikerült egy csillagot megszerezni, már ennyire nagyképűnek és arrogánsnak kellene lenni. Sokkal jobbakat ettem már sokkal kevesebb pénzért másutt, ahol tudják azt, hogyan kell illedelmesen bánni egy vendéggel, és nem gondolják azt, hogy ők tisztelnek meg engem azzal, hogy náluk költhetem el a pénzem. Az egyetlen pozitívum a fantasztikus házi kenyér! Később rákérdeztem a felszolgálónál, hogy esetleg lehet-e belőle vásárolni egyet, vállat vont, hogy nem, és ők nem tudnak pékséget üzemeltetni, max. ajándékba szoktak adni néha - és röhögött. A megmaradt 2-3 szelet kenyerünket se csomagolták el, ennyi figyelmesség sem volt bennük. Nos mi többet még véletlen se megyünk vissza, éljenek meg nyugodtan a sok sznobból, akiknek minden mindegy, csak lehessen a haverok között dicsekedni, hogy ők bezzeg a Borkonyhában jártak.