BikerBear adatlapja

Elgondolkodtató, hogy a weboldalukon nem lehet megtekinteni az étlapot. Korábban erre volt lehetőség. A kínálatot nagyon megkurtították, ami alapvetően nem lenne baj, sőt! De az étlap koncepciótlan és silány a minőség. Bolognai spagettit sokszor, sok helyen ettem már. Volt köztük jobb és kevésbé jó, de mind felismerhető volt. Itt nem. Az ízvilága a balzsamecetre emlékeztetett, a spagetti szétfőtt, de valami irgalmatlanul! A brassói, bár ízre finom volt, de állagra a bébiételre hajazott. Ebben a köretként tálalt parázsburgonya volt szétfőtt. A harcsapaprikásban pedig a harcsa főtt széjjel, ráadásul a világ sókészletének kb a felét erre a tányérra hintették. Nem tudom, mi jár a tulajdonos(ok) fejében, de ha ez a kritikán aluli színvonal nem változik meg sürgősen, a hely hírneve kevés lesz a fennmaradáshoz. Sok a panasz az ételeik minőségére, de sem az online térben nem látni nyomát, hogy a tulajdonosokat ez bármennyire is érdekelné, sem a minőség javítása érdekében nem történik semmi. A pincérek kedvesek, a hely szép, de az ember enni jön egy étterembe és pont az ételekkel vannak bajok. Ráadásul ez az alig 30 ezres lélekszámú város igen erős éttermi fronton. A teljesség igénye nélkül, megtalálható itt a M. étterem, a P. [moderálva - a szerk. ] (ez egy hely, két célközönségre fókuszálva - egy éttermi résszel és egy fedett, tóparti terasszal, utóbbi a lazább, beach hangulatra berendezkedve), a G. [moderálva - a szerk. -] étterem, az O. [moderálva - a szerk. -], a H. K. [moderálva - a szerk. -] étterem, a nemrég épült M&K [moderálva - a szerk. -], a T. H. [moderálva - a szerk. -], a K. F. [moderálva - a szerk. -], a V. [moderálva - a szerk. -] étterem, vagy a Michelin csillagos, Pesti István séffel erősítő P. [moderálva - a szerk. -] étterem. Nem beszélve a tóparti büfékről, kifőzdékről, pizzériákról. Számtalan lehetősége van annak, aki jól szeretne lakni, a retro kajáktól a csúcs gasztronómiáig. Ilyen erős mezőnyben nem lehet sokáig versenyben maradni azzal, hogy az étteremnek van egy stég terasza a vízen és piszok menő ott koktélozni. . . Jelenlegi tapasztalatunk alapján egyértelműen nem ajánlom a helyet! Ebben az árkategóriában csak jobbak vannak a városban.

Hangulatos étterem, kedves pincérek, ízletes ételek. Ez jellemezte a Sziget éttermet. Korábban nem sok esélye volt egy ad-hoc betérés alkalmával szabad asztalhoz jutni, hiszen az étterem folyamatosan teltházzal üzemelt, nagy forgalmat bonyolított. Aztán jött a válság. A forgalom jelentősen visszaesett, gyakran fordult elő, hogy rajtunk kívül az étteremben nem volt más, csak a személyzet. Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy ha ez az állapot rövidesen nem változik, az a minőség rovására fog menni. Így is lett. Már azt sem néztem jó szemmel, hogy közel 10 évig működtek ugyanazzal az étlappal, semmit nem változtattak. Legutóbbi látogatásom alkalmával némileg megörültem, ugyanis új fogásokat fedeztem fel a kínálatban és eltűnt néhány régi. Néhány. De a legtöbbje maradt. Lássuk a választott ebédet: póréhagyma krémleves cipóban. Íztelen, sótlan, fűszertelen, unalmas, semmilyen. Nem ezt szoktam meg ettől a helytől. Egyértelmű csalódás volt. Főételként egy mézben pácolt csirkére esett a választásom, kukoricagombóc körettel, salátával, mustáros dresszinggel. A kukoricagombóc állaga jó volt, kívül kellemesen ropogós, belül puha, omlós, már-már szétesős. Én a paprikadarabokat kihagytam volna belőle. Ízben nem passzolt, viszont rontotta a gombóc állagát. A csirkemellet kettévágva azt hittem, rosszul látok: hiszen ez NYERS! ! ! . . . ez végzetes hiba! A csirkemell a legolcsóbb, legegyszerűbb húsok egyike. Ilyen hibát egy kezdő szakácsnak sem tudok elnézni. Nem csak azért, mert megsütni egy csirkemell filét, nem számít nagy konyhatechnikai bravúrnak, hanem azért is, mert a nyers csirke fogyasztása veszélyes! Leromlott a hely, ehhez nem fér kétség. Eltűnt a varázs és a minőség. Ahogy a mondás tartja, győztes csapaton ne változtass! Csakhogy ez a csapat vesztett, már halvány árnyéka egykori önmagának. így megértett a változtatásra, méghozzá mielőbb! Nem kell megvárni, amíg "egyszer minden véget ér! "

Alapvetően, ha valahol ilyen hosszú étlappal találkozom, be sem megyek, hiszen ez az első jele annak, hogy a konyha nem friss alapanyagokkal dolgozik. Sajnos ez az alapigazság itt is érvényesült. Belépve az étterembe, a pincérek kórusban ordítottak egy "Bongiorno"-t a képembe. Nem ért váratlanul, tudtam, hogy itt ez a szokás. De megtapasztalva még giccsesebbnek találtam, mint mások elmondása alapján. Túlmajomkodott, erőltetett és a hatodik belépő vendég után kimondottan idegesítő is. Említettem, hogy az étlap hosszú. Amellett ízléstelen is. Tüzetesen átböngészve a kínálatot, rosszallóan állapítottam meg, hogy "olasz" étterem létére nem szerepel bárány az étlapon. Újabb rossz pont. Pedig még nem is ettem. Némi tépelődés után egy paradicsomlevesre és egy carbonara spagettire esett a választásom. Társaságunk másik tagja a paradicsomos kagyló mellett döntött, harmadik társunk egy sokás pizzát rendelt. Kritikán aluli! Egytől, egyig! Úgy gondoltam, hogy a paradicsomleves, ha már olasz, alapvető alapvető fűszere a bazsalikom. Ennek még csak meg sem mutatták. Gyenge, íztelen, jellegtelen. És konzerv. Bíztam abban, hogy a spagetti talán helyrehozza a dolgot. Tévedtem. A tészta előre le (és túl) főzött, majd felmelegített, a tejszín valami huszadrangú, csapnivaló minőségű, a szalonna magyar. Az összkép botrányos. Nem semmi teljesítmény egy olasznak kikiáltott étteremtől, hogy 1: nem tud tésztát főzni 2: képtelenek egy ehető carbonara spagettit összerakni, noha az egyik legelemibb ételük. A kagyló konzerv, a pizza tésztájáról ordít, hogy fagyasztott, a feltétek olcsók. Összességében úgy vélem, hogy a pofátlanság netovábbja, ha egy étterem félkész ételekkel tömi a vendégeit és még pénzt is kér ezért. A hely nagyon rájátszik a magyar sznobizmusra és ezt kétséget kizáróan eredményesen teszi. A parkolóban olyan autócsodák parkolnak, hogy lepetézek tőlük. Azonban külsőségek és majomkodás helyett én inkább minőséget várnék. De azt itt hiába kerestem.

A reggeli kínálata abszolút megfelel a 3*-os besorolású szállodáktól elvárható szintnek, viszont a mikrót hiányoltam. Az udvarban található a kamerákkal megfigyelt parkoló, mely szobánként egy autónak biztosíthatna helyet, ha tisztelt honfitársaink képesek lennének kulturáltan parkolni. Mivel ezen a téren komoly hiányosságokkal küzdünk, előfordult, hogy két-három szállóvendég autója az utcai parkolóba kényszerült. No comment. . . A személyzet nagyon kedves, készséges. A szobák kellően tágasak, bár kicsit ingerszegények. Elkélne egy szőnyeg az előtérben, 1-2 képpel több a falakra, esetleg a fehér helyett valami kellemesebb falszín és megtáltosodnának a szobák! Három dologgal nem tudtam megbarátkozni: a furcsa, dohos szaggal, a kényelmetlen párnával, valamint az ágyak kritikán aluli minőségével. Ezekre mielőbb ráférne a csere és a dohos szag is megszűnne, ugyanis kis nyomozás után kiderült, hogy ezért az ágy a felelős. Hosszú távon szerencsésebb volna heverők helyett akár a legolcsóbb fenyőágyakra beruházni, melyeken csak a matracokat kellene cserélni elhasználódás esetén. A másik, ami szemet szúrt, a játszótéri csúszdát behálózó póktanyák szövevénye. Ezeket jó lenne legalább kétnaponta letakarítani. Részben, mert nem túl épületes látvány, részben, mert nem mindenki rajong a pókokért. Ha erre a pár apróságra a szálló nagyobb figyelmet fordít, méltán pályázhat a "tökéletes választás" címre.

Idén is megmosolyogtam a rövid étlap miatt fanyalgó, majd távozó vendégeket, remélem, találtak olyan éttermet, ahol megkapták a hatalmas adag, fagyasztott és félkész termékekből összerakott cigánypecsenyéjüket. Sajnos történt pár negatív változás is tavaly óta, melyet újra kellene gondolni. Mivel a bisztró szezonális jelleggel üzemel, én pedig a nyitás után pár nappal jártam ott, még bocsánatosnak éreztem, hogy kissé összeszedetlen, fejetlen volt a működés, értem ezt a rendelések felvételére, a felszolgálás ütemezésére, illetve a fizetésre. Bízom abban, hogy mire beindul a főszezon, magához tér a személyzet. A másik, amit kis rosszallással vettem tudomásul, hogy eltűnt az étlap. A tavalyi, rajztáblás megoldás jópofa volt és nem hiszem, hogy nagyon megterhelte volna a büdzsét. Még azzal is meg tudnék barátkozni, ha csak egy falitáblán lehetne elolvasni a napi kínálatot, ha az nem a lehető legtávolabbi ponton lenne, ami a kerthelyiségbe belépő vendég számára még csak nincs is szembeötlő helyen. Ez a pincéreknek is könnyítés lenne, hiszen amíg ott voltam, minden betérő vendég -köztük jómagam is- kérte az étlapot és a pincéreknek minden alkalommal magyarázkodni kellett.

Megérkezéskor az első kellemes meglepetés rögtön a parkolóban ért. A szálloda előtt tágas és ingyenes parkoló áll rendelkezésre. Hatalmas piros pont érte! Épületen belül gyakorlatilag a recepció volt az egyetlen szegmens, amibe bele tudnék kötni, ha annyira akarnék, ott volt némi apró fennakadás, de semmi komoly. Érkezésemet követően meg óhajtottam tudakolni, hogy szükséges-e valamilyen regisztráció a céges rendezvényünk kapcsán, vár-e minket hostess, avagy sem? Válasz helyett kaptam egy tájékoztatást arról, hogy a konferencia hányadik emeleten lesz és a szobát majd csak délután tudom elfoglalni. Ez remek, csak nem ezt kérdeztem. Sebaj, második körben sikerült azt is megtudnom, ami valóban érdekelt. Pár nappal később egy másik recepcióssal hasonlókép jártam, de igazából csak megmosolyogtató a dolog, ez a szálloda értékéből nem von le. Az épületben két, amúgy meglehetősen gyors lift üzemel, de forgalmasabb napokon bizony erős türelemjáték a használata. Közel teltházzal működött a szálló ottjártunkkor, többször tapasztaltuk, hogy olykor a negyedórás várakozás sem ritka, mire liftet kap az ember. 12 emeletes szálloda révén ez nem túl kellemes. A szobák kellemes hangulatúak, egyik-másik ágy matraca kissé viseltes, ezeken nem a legjobb aludni. A tisztasággal alapvetően elégedett voltam, egyedül a zuhanyzó plexifalának aljánál láttam némi szennyeződést, ami nem volt túl esztétikus. A színe miatt elég feltűnő volt, de úgy látszik, csak nekem, a személyzetnek nem tűnt fel. A legfelső emeleten működik egy hevenyészett Spa részleg, ezen érződik, hogy csak azért alakították ki, hogy azért mégiscsak legyen valami, na. Érződik, hiszen egy száz feletti szobaszámmal bíró szállodában egy 4 személyes jacuzzi nem mondható túl tágasnak. De ne feledjük, a hotel fő profilja nem ez, hanem hogy otthont adjon konferenciáknak, tréningeknek, illetve ilyen céllal érkező vendégeket fogadjon. Nálam minden szálloda kardinális értékmérője a konyha. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy céges tréningek esetén nem az étterem saját étlapjáról kapjuk a kaját, hanem a minket delegáló cég rendel meg egy kedvező árfekvésű ellátást, így érthetően nem az a cél, hogy itt kóstoljuk meg a csúcsgasztronómia gyöngyszemeit. Azonban egy egyszerűbb étel is elkészíthető jól, vagy épp rosszul, ez utóbbit sajnos több fővárosi szállodában megtapasztaltam, csapnivaló a legtöbb -általam látogatott- szálloda konyhája. Ez a hotel jelentette az üdítő kivételt. A négy itt töltött nap során változatos, ízletes, remekül elkészített ételeket tudtam kóstolni. Minden elismerésem a séfnek! Ugyanez az elismerés az étterem teljes személyzetének is jár. Figyelmes, profi pincérek tartották kézben az étkeztetést, ha pohár, vagy tányér ürült, azonnal elvitték, flottul ment a kiszolgálás, egy asztalt egyszerre szolgáltak ki (erre különösen kényes vagyok és sajnos sok étteremben tapasztaltam, hogy nem így történik), nem volt felesleges téblábolás. Diszkréten a háttérbe húzódtak, ha épp nem volt feladatuk, de azonnal jöttek, amint szükséges volt. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet a teljes konyhai személyzetnek a munkájukért. Ez azon kevés fővárosi szállodák egyike, ahová még szívesen visszamennék.

Hogy nekem nem volt egyértelmű, az hagyján, de úgy tűnt, nekik sem az. Pincérünk erőltetett műmosollyal vette fel rendelésünket, majd távozott. Már itthon böngészve az étlapot, felcsillant a szemem az ígéretesnek tűnő limonádéválaszték láttán, ugyanakkor kissé aggódva szemléltem az étlap hosszát, amiből sejtettem, hogy az alapanyagok közt bizony megtalálható a konzerv és a mirelit is. Súlyos hibaként értékeltem, hogy olasz étterem létükre nem kínálnak bárányt. Ez számomra főbenjáró hiba. De térjünk vissza az italokhoz: A melegben eltikkadva egy bazsalikomos, epres limonádéra esett a választásom. Amilyen meggyőző volt a látvány, olyan csalódás volt az íz. A pohár csurig pakolva citrom, narancs és lime gerezdekkel. Az eper semmilyen formában nem képviseltette magát a színen kívül. Felteszem, eperszirupot használnak, de ebből semmit nem lehetett érezni, a citrusfélék savassága uralta a pohár tartalmát, elnyomva minden mást. Kipróbáltam a maracujás limonádét is, de ugyanerre az eredményre jutottam. Színre maracuja, ízre tömény és savas citrus. Ittam már ettől sokkal jobbat, kevésbé felkapott helyen. A gyenge kezdés után egy jó toszkán paradicsomlevesre esett a választásom, abban bízva, hogy a kezdeti bizalomvesztést itt majd korrigálni tudjuk. Sajnos nem így lett. A leves állaga még bizakodással töltött el, aztán a kóstolásnál minden reményem odalett. Egy felfőzött paradicsompürét kaptam, mely fűszereket egyáltalán nem látott. Az egyetlen fűszer az a bazsalikomlevél volt, melyet felfedeztem a tányérban. Összességében egy kissé savas, sűrű, egykomponensű, fűszertelen, íztelen paradicsompüré volt hivatott a toszkán paradicsomleves szerepét eljátszani, nem sok sikerrel. Csalódott voltam, be kell valljam. A honlapon látott ételfotók alapján azt hittem, a szakácsnak van fogalma a főzésről. Azóta kicsit utánajártam az ottani gyakorlatnak. Több szakács dolgozik a konyhán, egy Executive chef iránymutatásai mentén. Ez a valóságban azt jelenti, hogy az Executive chef állítja össze az étlapot, de nem főz. Igazából jelen sincs. A főzés a beosztott szakácsok dolga, akik vagy nem rendelkeznek túl nagy gyakorlattal, vagy ennyire nem érdekli őket, hogy milyen ételt adnak ki a kezeikből. Főételként grillezett tintahalat választottam serpenyős parajjal. Az étel roppant ügyetlen tálalásban érkezett. De ezzel még megbarátkoztam volna. DE hogy ennek az ételnek sem volt íze, az már megbocsáthatatlan! Kértem a pincértől parmezánforgácsokat a tányérra, hogy legalább valami íz megjelenjen. A paraj kesernyés volt (nem készítették elő, a szár, a vaskos erek a levélen maradtak, ez hiba)és ízetlen, a tintahal kb egy perccel túlkészült és szintén ízetlen Elbírt volna az étel egy kis fokhagymát, mely egyébként része is a fogásnak az étlap szerint. Erről azonban a szakácsot mintha nem értesítették volna. A desszert mentette meg végül az estét a teljes kudarctól. "Vendégeink kedvence" néven egy kellemes ízű, roppanós elemeket is tartalmazó gyakorlatilag pohárkrémet

kóstolhattam. Le a kalappal, ez volt az első alkalom ezen az estén, hogy ízeket, ízharmóniát éreztem. Tényleg jól sikerült. Az este során a társaságnak köszönhetően volt szerencsém belekóstolni a bőrén sütött kacsába (ez egész rendben volt) és a vargányás rizottóba, ami viszont botrányosra sikerült. Nem rizottórizst, hanem sima hosszú szemű rizst használtak. A rizottó állaga inkább emlékeztetett egy húsmentes rizses húsra. Egy jó rizottónál elvárás, hogy kellően krémes legyen, a rizsszemek pedig kissé al dente készüljenek. Ezt a kellemetlen hatást tovább fokozta, hogy a vargánya is kesernyés volt. Összességében vegyes érzésekkel távoztam az étteremből. A rózsadombi helyszín önmagában nem indokolja az ételek minőségéhez képest irreálisan magas árakat. A hely presztízsét persze feldobja, hogy ismert tévés és közéleti szereplők gyakran fordulnak meg itt, de aki gasztronómiai élményt keres, annak alaposan meg kell gondolnia, mit rendel. Vannak jól sikerült ételek bizonyára, hiszen kétlem, hogy pusztán a rózsadombi helyszín vonzaná ide a sznobokat. A hely állítólag folyamatosan teltházzal üzemel, bár ennek némileg ellentmond, hogy kiszolgálás csak a kerthelyiségben volt és egy ad hoc betévedő családot is le tudtak ültetni. Számomra egy étteremben két dolog igazén fontos: a jó alapanyagok és az ízek. Itt azért e téren akadnak hiányosságok. Ettől függetlenül még egy alkalmat rá fogok szánni, hogy az étlap más szegmenseiből is tudjak választani. Bizakodom, hogy jól sikerült étel is elhagyja olykor a konyhát.

Az egyik ismert szálláskereső portálra feltöltött képek alapján szimpatikusnak tűnt, a visszajelzések sem voltak rosszak, barátságosnak tűnt az ár, belevágtunk. Megérkezve ismét megszállt a már oly sokszor felszínre törő érzés: nem szabad a véleményekre támaszkodni. A panzió szomszédságában egy lekerített placc található, ahol daruskocsik, trepnire emelt hajók és egyéb "látványosságok" voltak. Valószínűleg én vagyok másképp bekötve, de amitől mások hanyatt esnek, az nálam jó, ha a tűrhető kategóriába befér. Étterem választásnál is sokaknak még mindig az a legfontosabb, hogy malomkerék méretű tányéron érkezzen az étel, a laposra klopfolt rántott hús legyen akkora, hogy még erről is lelóg. Nálam nem a nagy adag a fontos, hanem az étel minősége és a ez elkészítés technológiája. Szállás kapcsán is érvénye lehet ez a fordított bekötés, mert amilyen szuperlatívuszokban áradoztak egyesek erről a panzióról, az alapján többet vártam. Kívülről rápillantva az épületre, erős SZOT üdülős utánérzésem volt. Nagyon vendégcsalogató, mondhatom. . . A szálláson valami minimális felújítás történt ugyan, de a régi idők szele így is megcsapott. Nem akartam rögtön leírni a helyet, gondoltam mégiscsak belül alszunk, lássuk, ott milyen. Nos, semmilyen. Jellegtelen és a SZOT üdülős feeling csak nem akart elmúlni. A panziónak van egy "szép" nagy kertje, vagy udvara, ami valóban lehetne szép, ha gondozná valaki. Az a zöld izé, ami csak itt-ott zöld, na az volt valaha a fű, ma már inkább a gaz zöldell a kiégett fű között. Tudtommal levélhullás ősszel szokott lenni, így rácsodálkoztam július végén a meglehetősen avar borította udvarra. Számomra ez már az igénytelenséget, a nemtörődömséget sugallja. A recepciós hölgy kedves volt, bár sok dolgunk nem volt vele. A szobába érve sem dobódtam fel. Megpróbálom összefoglalni a szoba főbb jellemzőit: meleg, levegőtlen, kicsi. Belépve azonnal láttuk, hogy ez egy gyárilag kétágyas szoba, ahol az ágyak eredetileg a szoba két ellentétes végén szoktak lenni és a kedvünkért "varázsoltak2 belőle dupla ágyast. A drága személyzetben nem tengett túl a lakberendezői véna. Az ajtón belépve orra estünk egy asztalban és két fotelban, ami ugye az átrendezés miatt szintén nem a rendeltetésszerű helyén, -az ablak alatt- volt, így aztán ronda is volt és a minimális közlekedést is lehetetlenné tette. A nap telibe sütötte a szobát reggeltől estig, redőny nincs, a sötétítőt inkább hagyjuk. . . Be volt téve egy ventilátor, ami arra volt jó, hogy zajt csináljon, mert hűvöset nem tudott. Keverte a párás, meleg levegőt, mindezt az egyik sarokban, mert csak ott volt konnektor. Ezen a ponton már nem volt őszinte a mosolyom. Sebaj, gondoltuk, úgyis csak aludni fogunk itt, hiszen aktív pihenést terveztünk. Szétpakolás előtt némi átrendezéssel lakhatóvá és tűrhető kinézetűvé varázsoltuk a szobát -érdekes, nekünk sikerült- majd átadtuk magunkat a nyaralás örömeinek. Este fáradtan mentünk vissza a szobába, azzal a reménnyel, hogy hatalmasat alszunk. Az ajtt kinyitva orrba vágott a fülledt meleg. Ablak ki, a napközben vásárolt hosszabbító segítségével ventilátor az ablak nyílásába, hogy a kinti levegőből jusson be valami. Lezuhanyoztunk, aminek az lett a vége, hogy tovább nőtt a szoba páratartalma és csuromvizesen, izzadtabban feküdünk le, mint fürdés előtt. Az ágyra fekve feladtam a maradék reményt is. Kifeküdt, kényelmetlen alkalmatosságok voltak, melyeken nemhogy hét, de egyetlen éjszakát is kín elviselni. Reggel alig tudtunk felkelni, annyira fájt a derekunk. Nem ecsetelném ilyen részletességgel minden napunkat, elmondom, miket hiányoltam még. Oké, hogy ez egy panzió és nem szálloda, de külföldön is megfordultam már néhány panzióban, így ez a tapasztalat adta a viszonyítási alapot. Elvárom még egy panzióban is, hogy legalább kétnaponta cseréljék a törölközőket, takarítsanak és pótolják a WC papírt. Itt az egy hét alatt a kutya nem nyitott ránk, hogy takarítani jött, a törölközőket sem cserélték és wc papírt is kérni kellett, automatikusan nem hoztak. Igaz, hogy is hoztak volna, hiszen arról sem tudtak, hogy elfogyott, ahhoz be kellett volna jönni a szobába takarítani. Étkezési lehetőségből csak a reggelivel éltünk, arról tulajdonképpen sem jót, sem rosszat nem tudok mondani. Átlagos magyar büfékínálat, mint a legtöbb helyen. Láttam már ennél gyengébbet is, igaz, jobbat is. Kevés helyről megyek el úgy, hogy alig várom; a saját ágyamban alhassak végre. Ez olyan volt. Bizonyára az én elvárásaim magasabbak, de köszönve a lehetőséget, jövőre nem ismételjük meg a látogatást. Ezért a pénzért magasabb színvonalat várok és kapok is.