Gerbera adatlapja

Mellé egy jóféle balatoni borból készült fröccs vagy akár egy frissen csapolt korsó sör - itt az sem számít szentségtörésnek - melyet a mindig mosolygós pincér hölgyek pillanatok alatt röpítenek az asztalokhoz. Jó pár éve visszajárunk már csak a hangulat kedvéért, no és persze a velős pirítósért. :-)

Kifogástalan minőségű és mennyiségű ételt kaptunk. Mivel már itt a medvehagyma-szezon, alkalmunk volt többféle medvehagymás fogást megkóstolni. Nem csalódtunk. Az étlapon az olasz ízvilágú ételek mellett találhatunk helyi specialitásokat is. Az ebéd utáni kávé már csak hab volt a "tortán". Igaz még a terasz nem üzemelt, de onnan igazán fantasztikus a kilátás a városra és a környékre. Jó szívvel ajánlom az éttermet.

Az árak és a pincérek nem épp barátságosak, de végre leadhattuk a rendelésünket. A személyzet jó része kicserélődött, hátrányára. A kiszolgálás lassú és nehézkes. Lassacskán érkeznek a kávék, üdítők és végül a várva várt sütemények. Kicsi a hely az asztalon, így a pincér tanácstalanul álldogál, kéri, próbáljunk helyet csinálni mindennek. Nehezen, de ez is megoldódott. A sütik hozták a megszokott minőséget, fantasztikusan finomak voltak. A súlyos fém székem faborítása csavar híján a szomszéd asztal vendégébe akadt éppen, mikor kisebb ribillió történt pár asztallal arrébb. Nem akartunk hinni a szemünknek. Egy cukortartó – gondolom ott is helyhiány miatt – a földön landolt. Épp arra haladt főnök úr és dühösen arrébb rúgta, a megszeppent vendég nem kis meglepetésére. Dermedten néztük, de aztán egy nem kevésbé ijedt pincér gyorsan feltakarította a jobb sorsra érdemes cukortartót. Az édes élvezetünket átvette a keserű szájíz és szomorúan konstatáltuk, hogy már „ez a hely sem a régi”. A mosdóban uralkodó állapotról már nem is beszélve. Méltatlan régi fényéhez.