HakapesziM adatlapja

Ezúttal ezt nem volt tanácsos igénybe venni, amennyiben egy valódi, hús - vér - toll - csőr lúd - méghozzá egy igen harcias példány - őrizte azt, és fenyegető fújással és szárnycsattogtatással űzte el mindazokat, akik közelíteni merészeltek "szerelméhez", a hinta - lúdhoz. Joviális, meglett, felnőtt vendégek is nevetve menekültek a feldúlt szárnyas elől. A belső tér, berendezés kifogástalan, a klasszikus csárda - érzet legjobbja, tisztes adagok, talpraesett és előzékeny pincérek. Húsimádó tálat ettünk, rajta kiváló savanyúság válogatás, míg kislányunk egy irdatlan adag túrógombóccal vívott egyoldalú küzdelmet. Egy apró részlet: az aperitifként rendelt szilvóriumot úgy szervírozzák, hogy egy fogpiszkálóra tűzött szem aszalt szilvát helyeznek a kupica tetejére. Az árak egy árnyalatnyival magasabbak az átlagosnál, ám az ember elégedetten lép ki végül a vendéglátóipari egység ajtaján.

Van kívül egy kis kert, kis tavacskával, benne teknősbékák, apró vízesés, kis fahíd ível át egy tó felett, a kislányunk elcsatangolt ott, amíg vártuk az ételeinket. Örvendetes fejlemény, hogy az utóbbi időben egyre inkább figyelnek a különböző civilizációs betegséggel élőkre, itt is kis piktogramok mutatják az étlapon, mit ehetnek és mit nem a laktóz illetőleg gluténérzékenyek. Ezzel együtt a feleségemnek simán kihozták a levest csipetkével, ami ugye már helyből lisztet tartalmaz. Nem volt semmi gond, jeleztük és természetesen kicserélték. Halászlevet ettem belsőséggel, kiváló volt. Másodiknak egy sajttal sonkával töltött tintahal ételt kértem, ami valamilyen úton - módon sajttal sonkával töltött csirkemellé változott a konyha és az asztalunk között. Nem vagyok kekec, sem válogatós, nem küldtem vissza. Na, de azért mégis. . . Amúgy a fogás magában véve kifogástalan volt. Talán majd máskor közelebbi találkozásban lesz részem a tintahallal. . . Más. Nem vagyok sznob, magam is a munkásosztályt erősítem, és mindig nagyon szolidáris vagyok a pincérekkel, bolti eladókkal és másokkal is, a legkevésbé sem lekezelő a stílusom. 44 évesen kölyöknek sem érzem magam, tény, hogy korábban mások szerint fiatalabbnak néztem ki a koromnál, de azért furcsa volt egy picit amikor a kiürült söröskorsómra a pincér rámutatott:

- Kérsz még egy sört? Félreértés ne essék, mondom, nem tartom magam egy nagyképű alaknak, máshol, más körülmények között szívesen tegeződésre váltok bárkivel, de szerintem egy ilyen nívós étteremben ez nem odaillő. A főúr a feleségemet többször is mint "hölgyem" illette, de velem valahogy megmaradt a csendőrpertu intézményénél. Ezzel együtt ez egy jó hely, de úgy vélem, egy nívósabb helytől az ember joggal vár nívós kiszolgálást is.

A várakozás idejét megkönnyítendő a figyelmes pincér mindjárt kislányunk elé helyezett egy színezőt, alátét - szerű kifestő lapot és egy kis fapohárban színes zsírkrétákat. Kiváló ötlet! Nejem egy menüt evett amihez ajándék bögre járt, és egy kis kitűző, annak örömére, hogy a ház 30. jubileumi évét ünnepli. Magam ököruszály levest ettem, amit egy piros, hagyományos lábasban szervíroztak. Tisztes mennyiség volt. Utána nem tudtam ellenállni egy Vadászlakoma nevű tálnak, rajta emberes mennyiségű vadhússal és vargánya raguval, krokettel, hibátlannak bizonyult. A kiszolgálás udvarias, kellemes környezet, az árak sem elrugaszkodottak, bár én az egyik legdrágább tételt ettem az étlapról, ezzel együtt nem szívtuk a fogunk a végén, a sokat emlegetett ár érték arány rendben van.

Utána hosszan vártunk, kétségtelen, a fogás biztos frissen készült, a konyhából vad sistergés volt hallható, lángok csaptak fel a wokok alól. Oldalast ettünk, hozzá rizset, ami igen ízletes volt, magában meg lehetne enni. Az adag nekem egy kicsit szűkös volt, bár jóllehet, levest nem ettem. Közel lakunk, biztos ellátogatunk még ide.

Úgy érzem jót tett az elmozdulás az erdélyi jelleg felé, a csíki sör jegyében. Csorba levest ettünk, másodiknak mindketten halételt, szép adagok, ízletes fogások. Egy bánatom volt: a kemencében sült ételek közül régen a báránycsülök volt a kedvencem, de az már nincs az étlapon. Ezzel együtt jól éreztük magunkat.

A feleségem lisztérzékeny, így mindig problémás, de a fiatal személyzet rendkívül előzékeny és segítőkész volt, így hamar kiderült, miből szabad fogyasztania. Én szerettem volna forró csokit inni - annó, régebben mintha lett volna - most nem volt. Sebaj, kárpótolt a sok finomság. Utána elvitelre is csomagoltattunk mindenféle bonbon - szerűséget, amelyekből millió fajta van náluk.

Feleségem sajnos problémás, mert lisztérzékeny, mindig "beválaszt" valamit, itt viszont az étlapon kis jelek mutatták, mit ne válasszon az erre - arra érzékeny civilizációs betegségben szenvedő. Hiába, mert az ártalmatlannak tűnő orjaleves telis - tele volt tésztával, pedig első körben közöltük - az amúgy előzékeny - pincérrel, hogy van ez a nyavalya. Sebaj, kaptunk másikat. Én halászlevet, rackajuh pörköltet ettem - isteni volt. A kislányunk egy derekas adag túróscsusza elköltésébe fogott - az esélytelenek nyugalmával. Összefoglalva: kellemes, hagyományos csárda, sajnos ezekre a laktóz, glutén stb. modern kori bajokra lassan készül fel a hazai vendéglátás, bár van azért fejlődés.

Nos, a Wolf Panzióban szálltunk meg, s az utca túloldalán lévő Wolf Hotel éttermében kaptunk reggelit, illetőleg megérkezésünk napján ott is ebédeltünk. A pincér fiatalember igen előzékeny volt, a személyzettel nem is volt gondunk. Kicsit vacilláltunk, mert a feleségem lisztérzékeny, gyakran melléválaszt, így egy kétszemélyes bőségtálat kértünk, amelyen rántott húsok, grillezett hal és más grillezett húsok - lettek volna - mondván, majd osztozkodunk, azon biztos talál neki valót ő is, én is jóllakom. Nos, tényleg nem szeretek kötekedni, de pocsék volt. Eleve, volt két darab natúrszelet, a többi és a hal rántott, így az asszony számára felejtős. Sebaj, két szelet hússal ő elvan, a többit meg bekapom én, még jól is jártam, ha úgy veszem. A rántott hús rendben volt, a rántott halnak látszó valami szinte ehetetlen. Nem tudok mást mondani, pergett róla a panír, és, hogy milyen hal volt? Borzasztó volt. A köret "rósejbni" és rizs. A rizs vicc. Kemény, kihűlt, kiszáradt, csimbókokban összeragadt. Mintha az egész tál már jó régen elkészült volna már korábban, és ott száradt volna egy ideje. Vissza kellett volna küldeni az egészet, de nem szeretem a konfliktust, veszekedést, jelenetet. Hozzá káposztasaláta, az finom volt. A kislányom palacsintát kért, egy lekváros egy túrós. Jó lett volna, amennyiben valaki szereti a határozottan savanyú túrót. A gyerek nem szereti. . . Én sem. . . Két reggelit is elköltöttünk ott, az sem volt valami "híres", de a minőséggel azért nem volt gond. Szóval bocsi, nem a rosszindulat beszél belőlem, de ez akkor, ott valahogy félresikerült.