hisziapisze adatlapja

) Az étteremben végig több szabad asztal is volt, s később egy háromfős család ült oda. Felháborodás helyett kedvesen kérdeztem, hogy nem ülhetnénk mégis annál az asztalnál? Mire jött a 'nyegle' válasz, hogy és mi lesz, ha jön egy nagyobb társaság? Nem oktattam ki, hogy akkor össze kell tolni pár asztalt. Ennyi. De nyilván képzetlen felszolgálóval álltam szemben. Átültünk hát. Megkaptuk a levest, mely kiváló volt. Minden tekintetben. Ám egyszer csak odalépett a pincér kis asztalunk harmadik székén nyugvó kistáskámhoz és felkapta azt! ! ! Közben mintegy megjegyezte, hogy csak párnát tesz a székre. Egyszerűen nem kaptam levegőt! Hogy mer bárki is hozzányúlni valaki más táskájához. Nemhogy egy felszolgáló a vendégéhez. Egyrészt van ennek udvarias módja több is (nem taglalom), másrészt minek utána nem ült a széken senki, meg lehetett volna várni a vendégek távozását, s aztán kihelyezni a párnát. Azt pedig szintén elkeserítőnek látom egy magát kicsit is olaszos jellegűnek tekintő étterem esetén, hogy a Proshiutto nevű pizzára gépsonka jellegű sonkát tesznek. Vagy a szakács nem tudja, hogy mi is az a proshiutto, vagy engem néz bolondnak, hogy én vagyok olyan műveletlen, hogy nem tudom, hogy mit szeretnék enni? Felvetődött bennem az is, hogy régebben nem volt ilyen élményem itt. . . . Igaz először jártam itt enyhén mozgáskorlátozott emberrel. Leereszkedő, nyegle viselkedést viszont akkor sem engedhet meg egy magára valamit is adó étterem. . . . És a proshiutto akkor sem gépsonka! Megköszönöm az elmúlt évek kellemes ízélményeit és baráti hangulatát, de egy ilyen igénytelenné váló helyre nem kívánok betérni legközelebb. A