Kiss Vélemény adatlapja

(állatbarátok vagyunk, nekünk is van egy kutyánk otthon) Felmentünk az 50 éves márványlépcsőn ami Kádár János bácsi korában lehetett felmosva. Első szobánkban a kádban társaságunk lett volna, óriás hangyák támadták meg az egész fürdőszobát, ahol még villanykörte sem volt teszem hozzá. Kértünk egy másik szobát, amit 2 órán belül meg is kaptunk. (addig kint ültünk a kb 35 fokba) Majd mikor végre birtokba vehettük új szobánkat a kezünkbe maradt a kilincs. Addig beszereztünk fertőtlenítőszereket, feleségem kitakarított amennyire csak lehetett. A teraszról kellett bevinni az asztalt mert még egy polc sem volt bent. A fürdőszobába leesett a csempe zuhanyzás közben, a régi hősugárzó szikrákat hányt, és elment a melegvíz. És ez nem túlzás. Kritikán aluli. Majd a strandon ki volt kötve 3 kutya a korlátnak, hogy akár kéz nélkül is gyakarolhassuk az úszást. Majd bevitték magukkal a gyerekek és a családom közé a nagyobbnál nagyobb szőrű kutyákat, akik a vízbe végezték dolgukat. Egy döglött nagy testű hal kisodródott a strandolók közé, amit este felé kiszedtek többszöri jelzés után. Az ágyak nagyon kényelmetlenek, 50'es évek beli matracok és nyikorgó deszkák. Éjszaka muszáj volt megbarátkoztunk pár poloskával, és reggelig egy MTZ hangú orosz hűtőtől nem lehetett aludni, aminek ajtaját egy székkel támasztottunk ki mert nem lehetett bezárni. Spanifer vásárlásán gondolkodtunk, hogy összekössük. A wcben társaságunk volt a sarkokban, hatalmas pókok és pókhálók. A szekrényekbe pakolni sem lehetett mert dohosak és korhadtak voltak, szintén a rendszerváltás óta meg lehettek. Ez csak enyhe kifejezés a retro szóra. A padló nyikorgott és mozgott. Az étkezés tűrhető volt, azonban a kinti büfésoroknál órákat kellett várni a 40 fokban is, a gyerekeknek előnytelen volt. Jobban jártunk volna egy Tisza menti sátorozással. A helyet 3 nappal hamarabb elhagytuk. Az ÁNTSZ bezárná a helyet ha ott járna, köpedelem. Még a közelbe sem megyünk többet.