Kun Zsuzsa adatlapja

Nagy levegővétellel nyugtáztam, hogy a ramadánnak nincs köze a ramadához, nem mintha más kultúrákra nem lennék nyitott, csak a tisztán látás miatt! Az ünnep elől menekülve megcéloztuk Balatonalmádit, időben érkeztünk, mint a többi rózsavíz elől menekülő társunk. A szálloda parkolójában találtunk helyet, meglepetésünkre még ezért a lehetőségért is napi 1000 Ft-ot kellett fizetni, a mélygarázs még ennél is drágább. 2 órás várakozás után megkaptuk kártyánkat a szobánkhoz, nem dohogtunk, hiszen négy óra autózás után jól esett egy kis séta. No, meg érthető is a várakozás, ha a 12 emelet 210 szobája mind gazdára talált! Felszabadultan indultunk a lifthez csomagjainkkal, amikor rájöttünk, hogy az első emeleten lakunk. A recepción valószínű kímélni akartak bennünket, szegény középkorú pár, ne liftezzen annyit! A lakosztályunk csak egy kisméretű szoba volt kényelmes ággyal és egy kb. 20 éves TV-vel. Nem baj, majd pótol a kilátás! Tévedtem, az első emeletről a fák koronáján át alig lehetett a Balatonra látni, de láthattam a terasz tetejét! A kilátástalan kilátás után megcéloztuk a wellness részleget. A víz számomra hideg volt a maga 28 C fokos hőmérsékletével, a jakuzzi aránytalanul pici, a rá váró tömeghez mérten. A wellness részleget így elkerültük, felesleges volt a köpenyek bérlése, hiszen távozáskor nagy sort kellett a visszaadásához állnunk. A felfrissülésünket a szálloda 2 hektáros ősfás parkjában nagy sétákkal pótoltuk, miközben a szoborparkban található szobrászok különös alkotásait értelmezgettük. A szálloda túlvállalta magát- gondoltam, vajon hogy oldják meg az étkeztetést? A híres mesterszakács hogyan fogja bírni a hosszúhétvégés tempót? Este kellemes meglepetést tapasztaltunk, remek ételek, bő választék, húsvéti specialitások! A spenótós-juhtúrós spagetti ízét még most is érzem a számban. Az étkeztetés valóban négycsillagos volt, de inkább én ötöt adnék rá! A szálloda vezetése színvonal húsvéti locsoló-bálat szervezett, kiváló zenészekkel, meglepetésekkel. Locsoltuk is bátran kiszáradt torkunkat a bárban, egy kicsit sokba került a rózsavíz! Egye fene, ritkán jövünk, akkor adjuk meg a módját! Szóval amennyit nyertünk a vámon, azt elvesztettük a réven, akarom mondani a báron! A négy napot sikerült tartalmasan eltöltenünk, többet fizettünk a tervezettnél, „szépkártyás” zsebünk lyukas lett, dugipénzünk is elfogyott. Nemcsak a szálloda került csődhelyzetbe az évek során, hanem mis is. Sebaj, majd talpra állunk, hiszen vár a munka! Megérte! ! !