Laura és Roli adatlapja

A szituáció pedig az volt, hogy kikértünk egy 1800 Ft-os kelyhet, amit már ettem ott, és tudtam, hogy nagyon finom, ezért el sem olvastam a leírását. Kértünk mellé még két kávét és egy sütit is. (Hozzáteszem a kávé mellett a kiskanál koszos volt, én törölgettem el szalvétával, de ezért nem is szóltunk)Kis csúszással megérkezett a kehely is. Gyönyörű díszek, tejszínhab koktél cseresznye, minden ami kell. Elkezdtem enni, és leértem a tejszínhab alá, ahol a fagyi és a meggy na meg a töménytelen pálinka volt. Nem értettük, miért van ez, megnéztük a lapot, hát bele volt írva hogy cseresznye pálinka is van benn. Párom is megkóstolta és férfi létére ő is közölte, hogy ehetetlen. . Semmi más nem érződött csak a pálinka. Kértük a pincérnőt, hogy csináljanak vele valamit, mert így ehetetlen, tegyenek bele még fagyit, kifizetjük. Bement a Főnök lányához, aki közölte ennek ilyennek kell lennie nem tud vele mit csinálni. Mondtuk, hogy akkor kóstolja meg, ez ehetetlen. Bevitték a kelyhet, utána már nem láttuk. Kértük, had beszéljünk a Főnök lányával, aki közölte, hogy azt a kelyhet ő már nem tudja visszaadni, mert beleettek és már nem adhatja ki, azt nem mondhatja hogy ne fizessük ki, de fel tud ajánlani egy szelet sütit cserébe (ár érték arány: kehely 1800 Ft süti max 400 Ft. . . ) Mondtuk, hogy mi nem vagyunk hajlandóak kifizetni a kelyhet, hisz kb. 3 kanállal ettünk belőle. Erre a hölgy közölte, hogy jó akkor csak a felét, mert megettük a tejszínhabot. . . Végül beletörődött abba, hogy mi nem vagyunk hajlandóak a nem elfogyasztott kelyhet kifizetni, de azt hozzátette, hogy nem vagyunk korrektek, rossz az ízlésünk és hogy ide többet ne jöjjünk. Annyit még a történethez, hogy vasárnap délután, tele emberrel a cukrászda, és megengedte magának ezt, hogy mindenki előtt ilyet mondjon egy vendéglátós. . . Nem vagyunk balhézós és potyázós fajták, de azért hülyének sem engedjük hogy nézzenek. Személy szerint nagyon megalázó volt, mert mi az elejétől fogva olyan megoldást szerettünk volna ami mindenkinek jó. Erre kitiltanak egy cukrászdából.

Ezúton is köszönjük neki még egyszer. :)

Először örültünk, hogy milyen jó, nekünk van helyünk. De sajnos már belépéskor kicsit elment a kedvünk a helytől, hisz hatalmas zsibongás, az asztalunk tele morzsákkal, rizs szemekkel, a padlón uborkaszeleteket kellett kerülgetni és szinte fekete volt a fehér járólap. Az asztalunkhoz érve egyből mondani kellett mit szeretnénk inni, de a pincér kétszer visszajött, hogy mit is mondtunk, mert elfelejtette. Aztán rendeltünk egy kétszemélyes tálat és egy nagy lepényt. Persze ehhez is a fiatal pincér visszajött, hogy nem tudja milyen lepényt kértünk. Mivel kis félreértés volt a pincér és köztünk (ő görög lepényt mondott végig, hogy azt kértünk-e pedig az étlapon gyros-os volt) ezért egy másik pincér jött tisztázni a félreértést és közölte, hogy elnézést, hogy a pincérünk h. . . . [moderálva - a szerk. ]. Ezután a tálat hozta egy harmadik pincér és egy negyedik vette észre, hogy nincs evőeszközünk, se tányérunk. Mondták, hogy a lepényre kicsit várni kell. A tálat Édesapám és a testvérem elkezdték enni. A minőség szörnyű volt, a sült krumpli újra lett melegítve, a rizs kemény volt, a cigány pecsenyénél rágósabbat még nem ettünk és a többi rántott hús ízetlen és valószínű újramelegített volt. A tál felénél járva megkérdeztük, hogy hol a lepény? Mondták, hogy meg van úszva a pizzaszakács, kis türelmet még kérnek. Közben vagy 3-an kaptak elvitelre pizzát, akik utánunk jöttek. . . A tál elfogyott, a lepény sehol. Közben lecserélődtek már mellettünk az asztalok, mindenki rendelt, evett és fizetett, de mi még mindig a lepényre vártunk. A helyzet már annyira kellemetlen volt, hogy mondtuk, nem is kell a lepény, szeretnénk fizetni. Kb. az 5. pincér volt a fizettetős hölgy. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a mellettünk lévő fiatalok, akik akkor jöttek, amikor mi már csak a lepényre vártunk (másfél órája), előbb fizettek mint mi. Nagy nehezen fizettünk, persze értetlenkedés volt a lepény miatt. Fizetés közben még odajöttek, hogy kész a lepény, kérjük-e. Mondtuk, hogy tartsák meg a lepényüket ezek után. Hozzáteszek annyit, hogy az ünnepelt Édesanyámmal nem tudunk enni. Nagyon jó kis szülinap volt. . . Soha többet be nem tesszük a lábunkat oda.