Liplac adatlapja

Az étterem előtt teljes hosszában kerthelyiség, mely a hűvösebb idő ellenére is használható, mert le van fóliázva. Még konyharész is van a "teraszon". Mi bent foglaltunk helyet, egy másfélszemélyes fa asztalnál, fa padokon. Ezt úgy értem, hogy a hosszanti oldala egy személynek túl nagy, kettőnek kevés. Hatalmas ablak, párkány helyett greslap. Ízléstelen. Falon falusias, nosztalgikus elemek, pl. fagereblye, valamint reklámplakát bekeretezve. Villanykapcsoló gipszel és festékkel integrálva a falba. Pizzasütő munkája megfigyelhető. Mellékhelyiség tiszta, öregecske burkolat, modern pöttyledes lámpa, mozgásérzékelővel. Nagyjából 10 éves kor, 150 cm alatt sötétben gubbaszthatsz. A piszoár öblítése a falon elhelyezett billenőkapcsolóval. Tömör gyönyör, az eklektika újabb gyöngyszemét találtam meg. Szerencsénk van, dél előtt érkeztünk, simán találtunk helyet, aránylag gyorsan jön a pincér, inni- és ennivaló. Szokatlan volt, hogy a főételek és a köretek külön szerepelnek, így viszonylag magasabb árfekvésűnek találtam a helyet. A napi ajánlatban szereplő sütőtök-krémlevest választjuk. Nagyon ízletesen volt elkészítve, tökmagolajjal és pirított tökmaggal, toastkenyérrel tálalva. Szívesen repetáztunk volna belőle. Pikk-pakk hozták a főételeinket: rántott camambert mandulás bundában, hasábbal és áfonyalekvárral, kijevi csirkemell hasábbal, valamint csőben sült karaj, zöldségekkel (pfepferonival), baconnel, sajttal és fűszeres burgonyával. A sajtról és a cocáról tudok nyilatkozni, mindkettő kulináris orgazmust okozott. Mindhárom étel olyan mennyiségű volt, hogy a maradékot csomagoltatni kellett, elegendő volt hétfői ebédünknek is. Felszolgálás. Az étterem személyzete számomra furcsa összetételű volt. A felszolgálók mind középkörú hölgyek, a pizzasütő és a grillező fiúk pedig fiatalok voltak. Jól összeszokott csapatnak tűntek: Egyik hölgy vette fel a rendelést, a másik hozta az innivalót, a harmadik a levesünk, a főételt ismét a "területfelelős". A fizetési igényünket is nála nyújtottuk be, az italfelelős csomagolt, amíg rendeztem a számlát. Nagyjából elfogadható összeg szerepelt a kilométer hosszúságú papír végén. Otthon néztem meg a tételeket. Fiam sajtja nem volt feltűntetve, de többféle napi ajánlat tétel is felsorolva. Pl. napi ajánlat 9 db á 100 Ft, napi ajánlat 1 db. á 50 Ft. Na ezen tessék kiigazodni! Összefoglalva eklektikus környezetben, apró bosszúságok mellett finom ételek, extra mennyiségben, vidékhez képest kissé magas áron.

Az udvar, illetve a parkoló felől van még két bejárat, melyek közül az egyik a teraszé, mely jelenleg sátorral fedett. Szerintem ez jó ötlet, a mai napos, kissé szeles időben kellemes hőmérséklet fogadott minket. A teraszon néhány négyszemélyes, és két nagyobb asztal volt. Érdekes, hogy az asztalokon véletlenszerűen voltak elhelyezve alátétek (terítő helyett), a szomszéd asztalon kettő, a mienken három. Így jól látható volt az előző pohár ragacsos nyoma az alátéttel nem fedett helyen. Mivel a főbejárat felől érkeztünk így a pultos/pincérnő észlelt minket és szólt a pincérnek. Mivel nem volt asztalfoglalásunk, bárhova ülhettünk, ahol nincs terítve. Javaslatára a már feljebb említett teraszon foglaltunk helyet. Az üdítő megérkezése után rendeltünk. Közben a teraszon, a már ott lévő két csoportban a vendégek ettek, illetve vártak. Jól nézett ki a fatányéron felszolgált csülök. Amire kihozták az ételünket egy csoport elment, egy nagyobb asztalhoz pedig elkezdtek gyülekezni a vendégek. Étkezésünk alatt jött két fiatalember, akik kb 15 perc várakozás után távoztak - anélkül, hogy mozgásukat a személyzet bármelyik tagja észlelte volna. Utánuk érkezett egy biciklis család két kisgyerekkel. Kb. 15 perc várakozás után anyuka ment és szólt a pincérnek, hogy itt vannak, ennének - ő érkezésüket sem realizálták. Ekkor értünk mi is a pulthoz, hogy fizetnék és távoznánk, hiszen már mi is 10 perce végeztünk. A felszolgáló elnézést kért, és elhangzott szájából a címben idézett mondat, majd kiállította a számlát. Egy kicsit sokallottam, de csak otthon vettem észre miért. Két búzasör is szerepet a számlánkon, nyilván VÉLETLENÜL. (A lenti fogyasztásadatokban nem veszem figyelembe ezt az 1100 Ft-ot) Nem értem, hogy akkor miért csak ketten vannak? Távozásunkkor (fél kettőkor) viszonylag sokan voltak rendelés előtt, elképzelni sem tudom milyen tortúra várhatott rájuk! Az ételekről. A gyerekek rántott sajtot kértek. Belekóstoltam valami ordenáré trappistából készült. Lányom mindenevő, ő befalta. Fiam, a kis ínyenc érezte, hogy valami nem stimmel, ezért mindössze egy felet evett meg a három darabból. Feleségem aszalt szilvával töltött pulykamellet kért, sajtmártással és hercegnő burgonyával. Elégedett volt az étellel. Választásom a baconos szűzre esett sajtmártással, hercegnő burgonyával. Nem vagyok nagy gourmet, jól sikerült elkészíteniük, a krumpliformák gyönyörűek voltak. Remélem a számlámon szereplő sörök árát a fogyasztóján nem vasalták be, egészségére!

Tapasztalatokkal felvértezett, nem mai kakas pincér volt a vendéglátónk. Kiszórta elénk az étlapokat, felvette az italrendelést és eltűnt az épületben. Néhány perc múlva kihozta az italokat, megkérdezte mit kérnénk? Elmondtuk. "Levest kérnek? " kérdésére nemleges választ kapva, kissé felhúzta az orrát. Az ételek elkészültéig beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Jön mérsékelten kedves pincérünk, hozza az ételeinket, azokat az étlaphoz hasonló módszerrel leszórja az asztalra, jó étvágyat kíván és már húz is el - nyilván nagy a hajtás odabenn, lehetett vagy négy vendég ott is. Nem számított, hogy - mint az utólag kiderült, egyébként az ebéd fénypontjának bizonyult - uborkasaláta leve végigfolyt a már említett rongyon, továbbá az asztalon. A többiek ételéről nem tudok nyilatkozni, mert nem került szóba, jól elbeszélgettünk közben. Szóval én egy hagymás hátszínt választottam. Khm. Mit mondhatnék róla anélkül, hogy bárkit megbántsak? Finoman fogalmazva a hús színe egy kicsit világos volt marhahátszínhez képest. Fizetésnél volt még egy kisebb meglepetés, mert kártyás fizetéshez be kellett menni az étterembe egyikünknek. Összefoglalva a hangulat miatt érdemes menni, a kulináris élmény a zéró felé közelít.