Mazsola63 adatlapja

A kiszolgálók zöme mindig kedvesen, mosolygósan fogadja a betérőt (bár egyszer futottunk bele mufurc eladóba is, akinek valamiért nem lehettünk szimpatikusak, mert a mögöttünk állót kezdte kiszolgálni, és amikor szóvá tettük, vágta a pofákat), a kiszolgálás is nagyon pörgős. Nyáron ki lehet ülni fagyizni, sütizni, a viszonylag nagy teraszon ilyenkor sok asztal van, viszont a belső helyiség nagyon csöpp, szinte mindig tele van a sorban állókkal. Belül csak három pici asztal van leülni, ha sikerül is, állandóan lökdösik az embert, a vásárlók ott jönnek mennek 20 centire az asztaltól. Úgyhogy egy meghitt cukrászdázásra ilyenkor teljesen alkalmatlan, így ilyenkor meg sem kíséreljük a helyben fogyasztást.

A meghívó próbált tenni valamit, hogy ne a klozet tőszomszédságában kelljen ebédelnünk, de a 70-es évek retrohangulatát idéző pincér bácsi lakonikusan közölte, hogy ez van, nem tud más helyet adni. A legtöbben a hely jellegére figyelemmel halászlevelet és halételeket ettünk, azok jók voltak, bár elég sokat kellett várni mindenre és azt az odafigyelést sem éreztük a pincértől, ami más helyeken megszokott (mondom, 70-es évek retrohangulat. . . :) ) Egy idő után az egész étteremben átható égett szag kezdett terjengeni (bár hallottam már olyan megoldásokról, hogy különböző technikai eszközökkel biztosítani lehet, hogy a konyha szaga ne járja át a vendégteret), nem tudjuk mit sikerült így odaégetni a konyhán, de az égett szaggal vegyes klozetszag (és azzal együtt a klozetlátogatók asztalunk melletti folyamatos járkálása) nem növelte a hangulatunkat.

) Mint sokan írták, a sütemények kiválóak, nekem a Csík Somlói nagyon bejött, feleségem egy újragondolt Dobos torta kreációt evett, az is nagyon jó volt. Két darab süteményt elvitelre is kértünk, így a négy sütemény és két ásványvíz pont egy komplett éttermi ebéd árába került. Kifejezetten az a hely, ahová gyakran visszajárna az ember (annak ellenére, hogy nekünk oda-vissza másfél órás út), de az árképzés miatt nem teszi. Így marad az, hogy a nyári Váci Vigalomra történő látogatásunkkor évente egyszer benézünk. A kiszolgálás is valóban lehetne jobb.

Szentendrénél vagy Dunakeszinél is lenne egy híd a szigetre, de ez persze csak álom. Az étteremről csak jót mondhatok, mindig kedvesen fogadnak, a kiszolgálás is kedves, figyelmes. Az ételek is mindig kitűnőek, kifinomultak, ötletesek itt még soha nem csalódtunk semmiben. Nem túlzás az étterem elnevezésében a stílusos, véleményem szerint benne vannak az ország 10 legjobb vidéki étterme között, kár, hogy erről kevesen tudnak, a sajtója messze elmarad néhány "sajtókedvence" étterem mögött, pedig nem rosszabb egyiknél sem. Lehet, hogy egy kicsit nagyobb gasztromarketing kellene az étteremnek, mi is egészen véletlenül szereztünk tudomást róla, egy céges rendezvény kapcsán. Ha ez nincs, nem valószínű, hogy felfedezzük. Ide átutazók nem fognak betérni (az autóútnak az étteremnél vége is van), csak aki kifejezetten ide jön, esetleg véletlenül arra járó turisták, bicajosok.

. . . . Bár a család nincs oda érte, idén sikerült rávenni mindenkit, hogy egy kirándulás keretében menjünk el Dunakömlődre halászlevet enni (ez nekünk oda-vissza 600 km). Nem kellett volna, nagyon illúzióromboló volt az egész. Minden olyan volt, mint a hetvenes években (már a helyiség és a pincérek is), egyedül az étel és a hangulat nem. A rendkívül meleg retro helyiségben az idő nagy részét a nagyszámú légy hessegetésével kellett tölteni, ami eléggé rontotta a hangulatot, de ez még önmagában nem lett volna gond, sajnos azonban a halászlé sem olyan volt, mint amit az emlékeimben megőriztem. Finoman szólva a 12 egy tucat kategória, környékünkön több helyen is kapni jobbat, pedig nem vízparti településen élünk. A feleségem valami orly módra elkészített halat evett, ami elmondása szerint zsíros volt és pocsolyaízű. Úgyhogy nem a legjobb hangulatban jöttünk vissza Dunakömlődről, a feleségem néhányszor elmondta, hogy abból a pénzből, amibe csak a benzin került ehettem volna vagy 10-15 halászlét a közelükben lévő étteremben (azt már be sem vallottam neki, hogy az ottani halászlé jobban is ízlik, mint a kömlődi). A régi szép emlék ugyan megmaradt, de a kömlődi halászlé különlegességével kapcsolatos illúzióm odalett.

Talán a desszertekben nem túl erősek. Mi a kiszolgálással is meg voltunk mindig elégedve, egyszer követtük el azt a hibát, hogy rendeltünk szuflét, amelynél ugyan felhívták a figyelmet, hogy 15-20 perc alatt készül el, ehhez képest majd egy óra volt, amíg kihozták. . . . .

], ezen kívül leginkább a magyarosch, egyszerűbb ételek dominálnak, aki ilyet kér (pacal, halászlé, pörköltfélék) nem csalódik. Mi elkövettük azt a hibát, hogy nem ilyet kértünk, hanem valamilyen csőben sültnek hívott húst, azt úgy megküldték mustárral, hogy a mustár íze lényegében minden mást ízt elnyomott. Ugyanakkor itt is megtörtént az, ami a régi séf új éttermében is: a kajához kért salátát elfelejtették kihozni, de a számlán persze rajta volt. Csömör és Kistarcsa közelségére figyelemmel már kezdem azt hinni, hogy ez valami helyi kedves népszokás. . . :))
Az egyszerű magyaros ételek kedvelőinek ajánlom kipróbálásra, a fine dining, netán a molekuláris gasztronómia kedvelői és Michelin csillagos éttermekre gyúró gasztrosznobok szerintem itt ne próbálkozzanak. . . :))

Korábban sokat áradoztam róluk a rokonoknak, így tavaly két ünnep között ide hívtam meg nagybátyámat és családját egy kis előszilveszterre. No ekkor úgy beégettek a rokonok előtt, hogy mostanáig nem hevertem ki az "élményt". Kezdődött ezzel, hogy szinte mindenre az volt a válasz, hogy "nincs", kicsit úgy éreztük magunkat mint Hofi viccében a román húsboltban. Nagybátyám kifejezetten az egyébként mennyei serpenyőben tálalt báránycsülökre gyúrt, melyet korábban sokat emlegettem neki, természetesen az sem volt. Helyette a pincér sült combot kínált, az meg olyan kemény volt, hogy alig lehetett megenni. Az étlap szerint "kihagyhatatlan" aranygaluskát is ki kellett hagyni, mert persze az sem volt. Sem nagybátyám, sem én nem vagyunk egy reklamálós vendég, de a korábbiakkal rendkívül éles kontrasztban olyan szörnyű volt minden, hogy megkérdeztük: ha nincs szinte semmi az étlapról, minek nyitnak ki. A pincér közölte, hogy hát ők tulajdonképpen ma vannak nyitva utoljára, és hát ezért nincs több étel sem. Amikor azon poénkodtunk, hogy akkor biztos a szakács is nagyon siet, mert sajnos a húst nem volt ideje puhára főzni, már nem tetszett. Lehet, hogy ez egyszeri eset volt, de szerintem ezt egy étterem akkor sem engedheti meg magának, ha másnap zárva tart. Minden esetre az élmény mély nyomot hagyhatott nagybátyámékban is, mert amikor idén szintén meghívtam őket ebédelni, közölte, hogy csak akkor jönnek, ha nem oda megyünk, ahová tavaly. . . :) Átlagos értékelésem a korábban tapasztalt kitűnő minőség és a tavaly decemberi szörnyű élmény átlaga.