NizzaMelinda adatlapja

Bécsi szeletet, Fish and Chipset rendeltünk és menta teát. Amit kaptunk:
A tea - meleg víz volt tulajdonképpen. Friss menta levelek voltak beletépkedve a bögre vízbe. De mégiscsak meleg víz lett a végeredmény. És ezután jött a döbbenet: mindkét fogás szó szerint el volt áztatva az olajban. Tocsogott. Próbáltunk pozitívan hozzáállni. Nem akartunk problémázni, ragaszkodtunk a romantikus kora tavaszi hangulat attitűdhöz. Ezért még ettünk néhány falatot, hátha mégsem olyan rossz mint elsőre tűnt, mégiscsak a Dérynéban vagyunk. De néhány falat után egyszerűen nem bírtuk tovább, annyira olajos volt, hogy egyszerűen a gyomrunk nem tudta befogadni. Nem kívántuk ezt a helyzetet. Szóltunk a pincérnek. Ami ezután történt az megalázó és méltatlan. Jött a főpincér és majdhogynem csalónak titulált bennünket, azzal, hogy mért nem rögtön szóltunk, hanem megettük majdnem a felét, és most akarjuk visszaküldeni az ételt. Aztán jött az üzletvezető - [moderálva - a szerk. ] aki támadó, lekezelő és kioktató modorban a szemünkbe mondta, hogy nem igaz, hogy olajos az étel. Annyira bántó és váratlan volt ez a reakció, hogy elsírtam magam. Valószínű, hogy az oda járó politikusokkal nem beszélnek így, és ha drága öltönyben, márkás karórával, luxusautóval érkeztünk volna, akkor sem ebben a bánásmódban részesülünk. Ezt a megkülönböztetést mindvégig érezni az étteremben. Csak Egy ott dolgozó kért csak csak elnézést tőlünk és elismerte hibájukat, mondta, hogy ő megkóstolta a konyhában a tányérunkon lévő ételt és valóban olajos volt, hogy valószínűleg tovább benn hagyta a szakács az olajban. És, hogy megérti, ha soha többé nem megyünk hozzájuk vissza, ő is ezt tenné. Jólesett ez a vigasz. valóban soha többé nem akarunk oda visszatérni, bármilyen klasszul ki van találva az arculatuk, a vendégszeretetről és szakácsművészetből még sokat kell tanuljanak. Egyébként a fogyasztott étel árának a felét ki kellett fizessük.

Kis hiányérzettel távoztunk, de nem volt rossz élmény. Így másodszor is elmentünk. Felbátorodva hal brassóit rendeltem. Nagy csalódás: tocsogott az olajban, ehetetlen volt, a párom önfeláldozóan cserélt velem, és odaadta nekem a fish and chipsét, de az is gyomorforgatóan olajos volt. Megint elskandáltam magamban: hányszor mondtam már, hogy olajban sültet ne egyél étteremben. Ez sem egy jó hely, könyveltük el magunkban. Sajnos. Egyébként hogy jót is írjak. A hely új, tiszta, klassz a dizánja. A személyzet kedves. Fura, hogy fizetéshez, fogyasztás után a teraszról be kell menni az étterembe és a pultnál fizetni.

Hangulatos, hogy az asztalnál ülve látni a szakácsok nyüzsgését, és az étterem fő helyén ott díszeleg a két Bocude d'Or trófea. A hely nem túl nagy, de nem volt zavaró a zsúfoltság. Nem túl gusztusos a szomszédos húsos stand szomszédságában ebédelni, de nem panaszkodhatunk, tudtuk, hogy piacra jöttünk. Egészen formabontó a helyzet: egy elegáns üzleti negyedben lévő piacon, fehér inges elegáns közönség társágában, egy sztárszakács menüjét enni és közben a piaci forgatagot bámulni. nagyon ízlett a kecskesajtos sült sárgarépás előétel, a rakott krumpli finom, de kicsit zsíros volt. Jó lenne, ha alapból járna hozá kenyér, mert külön kérni kellett.