Noth adatlapja

A vizipipát már úgy kaptuk hogy használt víz lehetett benne, hiszen eléggé olyan színe volt és dohány darabkák is uszkáltak benne. Ez már alapjáraton rontott az élményen. A helységben más aki pipázott kókusz szenet kapott velünk ellentétben, mert mi öngyulladósat kaptunk (ami, nagyban befolyásolja az íz élményt). A pipa tartálya is veszélyes volt, mert több helyen meg volt repedve, ahol a füst is lazán ki jött. Mikor oda hívta az egyik barátom a pincér hölgyet, hogy mit használnak víz helyett,habozott majd idegesen felelte, hogy ízesített vízet használnak. Előtte se nézet felénk de utána ha belépett abba a helységbe inkább a földet nézte, mint hogy ránk nézzen. Másokkal kedves volt és oda figyelt rájuk, de ők mind külföldiek, vagy rendszeres vendégek voltak (Ezt onnan gondoljuk, ahogy beszélt velük a pincér). A tea amit kértünk sáfrány tea volt, de már a színe se olyanvolt amit ismertünk. Az íze meg inkább hasonlított a fekete teára. A mosdó koedukált, szóval egy helyiség a férfi és a női mosdó. A bárpult mellet kis asztalon előre elkészített tömött kerámiák voltak egy kis kosárba felhalmozva, ami megint ront az íz élményen, hiszen ennyi dohány valószínüleg nem félórája volt bekészítve és így könnyen ki szárad a dohány. Ettől könnyen meg is ég. Egyedül az ételeket nem kóstoltuk meg, de egy órát elég volt eltőltenünk ahhoz, hogy együttesen döntsünk arról, hogy nem szeretnénk többet vissza menni oda. Lehet hogy régen jó volt, de mostani helyzet mellet, senkinek se ajánlanám.