Ők egyébként nem csinálnak mást, csak teljesítik a vendég minden kívánságát. Ottlétünk 8 napja alatt nem tudtunk olyat kérni, amit ne oldottak volna meg. Pedig 7-en voltunk, a 21 éves unokától, a 76 éves nagypapáig, Budapestről, Sopron mellől, és Londonból érkezve. Egyikünk csak 5 napot maradt, a másik is, de aztán 2 nap múlva visszajött, szóval eléggé megbonyolítottuk a dolgot, de ez nem okozott problémát vendéglátóink körében (gyorsan megágyazták a pótágyat). Érkezéskor azt a szobát kaptuk, amit előre kiválasztottam a fényképek alapján-kb. 2 héttel az érkezésünk előtt is tudtam foglalni- a másik kettő pedig a szomszédban volt, így a lehető legközelebb szállásoltak el minket. A kúria épületben laktunk, itt a szobák hatalmasak, és szépen, ízlésesen vannak berendezve (fényképet nem csináltam, mert nem különbözött volna az üzemeltető által feltöltött képektől). Nagyon tetszett a wellnesshez bekészített, a fűrdőszobaitól eltérő színű, és anyagú törölköző, és a hozzá illő köntös (egy rózsaszín, meg egy kék, így könnyen megjegyezhető a "jaj melyik is volt az enyém"). Ez a hely nem való azoknak akik ragaszkodnak az 50 féle étellel megtöltött svédasztalos reggelihez, vacsorához. Ez a hely azoknak való, akik tudnak/hajlandóak választani kb. 10-ből is, amelyben vannak állandó elemek (sajt, szalámi, kolbász, sonka, müzli, joghurt, paprika, paradicsom, uborka, vaj, margarin) és olyanok is amik csak egyszer szerepeltek (tojás- és tepertőkrém, körözött). A meleg fogás is minden nap más, és más. Természetesen van rozskenyér, az utolsót nem lehet elvinni, mert "rögtön hozom a frissen szeleteltet", ugyanígy a felvágottaknál, sajtoknál, zöldségeknél. Egyszerre kisebb adagokat tesznek ki, így garantált hogy mindig friss a választék ( és nincs kint órák óta). Itt ismeretlen a "sajnos elfogyott" kifejezés, helyette a "hozok még, kérnek még? " mondatok használatosak. A vacsorát reggel kell kiválasztani, sajnos csak a főételt, de amikor a többség azt mondta, hogy a tervezett levest, vagy desszertet nem kérjük, mert nem szeretjük, azonnal levették az étlapról, és az általunk javasolt ételt főzték. A leves egyébként tálban érkezik, nem tányérban, és amikor már csak 2 adagnyi van a a tál alján, azonnal újra akarják tölteni (mint a nagyinál, anno). Természetesen a főételből is lehet repetázni, de sosem volt rá szükség, mert hatalmas adagokat kaptunk. A (házi) sütiket sosem bírtuk megenni, de ezeket rögtön csomagolták, (jó lesz holnapra), hogy el tudjuk vinni. Ezen a helyen nincs napi szobatakarítás (otthon sincs), ezt idős szüleim kifejezetten élvezték. Kérésre természetesen mindent megcsinálnak ott is. Van viszont rengeteg barátságos mókus, és kevésbé barátságos süni. A belső welnesst mi nem próbáltuk, helyette a szabadban tollasoztunk, ehhez és egyébb szabadtéri játékokhoz az eszközöket biztosítják. A kinti, ellenáramoltatóval ellátott medencét rendkívűli módon élveztük. Azt meg különösen, hogy a két fa közé kihúzott, és csipeszekkel ellátott száritókötélen a vízi mulatságok után a friss levegőn száradhattak a törölközők, fürdőruhák. A kicsi erdő a relaxációs pontokkal rendkívűl eredeti, a gyönyörű, antik bútorokkal berendezett kártyaszoba nagyon hangulatos. Én nagyon élveztem azt a különös szagot/illatot, amely csak az öreg épületekben van jelen, gyerekkori emlékeimet hozta vissza. Emlékezetesek maradnak a kertben töltött csillagfényes, mécseses (alanyi jogon jár, és előbb érkezett az asztalhoz mint mi), tücsökzenével és csekély térítés ellenében Debrői Hárslevelűvel fűszerezett esték a kertben. Ez utóbbi nagyon jól felszerelt ( padok, székek, asztalok, meg 2 hintaágy). Ami nem volt, de megoldottuk: légkondi (reggel szellőztettünk, aztán behúztuk a sötétítő függönyt, mint anno), szúnyogháló (reggel szelőztettünk, meg nem villanyfénynél), térerő a szobákban (kint, és a főépületben igen), hűtő (mindent elraktak a házigazdák, ha kértük. A dinnyét például a pincébe, mint anno). Ez talán nem akkora beruházás, lehetne legalább a folyosón egy közös. Házirend, és az egyéb fontos információk elérhetősége (pl. hogyan nyitható a kapu önállóan). Ami volt, nem szerettük, de megszoktuk: traktor hajnalban. Bár erre fel voltam készülve, de elsőre nagyon megijedtem tőle. Másodszor már tudtam, harmadszor meg vártam is de nem jött. . . Ez a hely nem való autó nélkül érkezőknek ( buszmegállót közel-távol nem láttunk), de való kutyával utazóknak, hiszen nem csak beengedik, de még szeretik is azokat (a hely teljesen be van kerítve). Ez a hely nem való azoknak akik teljes kiszolgálásra vágynak, és arra, hogy a személyzet éjjel- nappal körülötte legyeskedjen. Ez a hely azoknak való, akik hajlandóak lemondani néhány, nem feltétlenül szükséges dologról, de cserébe rendkívüli élményekben lehet részük, úgy, hogy nem érezzük feszélyezve magunkat a nyaralás során ( nem volt baj, hogy a saját kávénkat, teánkat ittuk, még bögrét is kaptunk és nem kellett bújkálni a boltból hozott sörrel sem). Ezen a helyen nem vendéglátás folyik, hanem jól tartás. Itt csak annyira szolgálnak ki amennyire szükséges, tiszteletben tartva a magánszférát, mint a vidéki rokonoknál anno. A nyaralás végén egyöntetűen állapítottuk meg hogy rendkívüli nyaralásban volt részünk, családias, meghitt hangulatban, mint a vidéki rokonoknál anno. . .