renimeli adatlapja

Pici bejárati ajtó a házak sorában, kicsi cégér. A berendezés stílusa -ahogy a nevében is sejlik- eléggé klasszikus. Sárgás, barna és pirosas színek dominálnak. A sarkokban régi telefon, és antik hatású kis lámpák álldogálnak és egy fa lépcső visz fel a galériára kovácsoltvas korláttal. Mi itt, a galérián választottunk asztalt, ami jól elkülönült, kicsit "kuckós" hangulata volt. Barátságos személyzet fogadott, úgyhogy a kezdeti szkepticizmus az étterem megjelenése miatt alább is hagyott; elvégre a tisztaság, az étel és a kiszolgálás a legfontosabb, nem az hogy a mi stílusunknak kedvezzen a berendezés. Csevapot , és kajmakkal töltött pljeskavicát rendeltünk. Mindkét étel darált borjú és sertéshúsból készült, a kajmak töltelék pedig köpületlen vaj, ami nagyon szaftossá teszi a húst. Valóban nagy, férfias adagok voltak. A pincér fel is ajánlotta a kisebb változatát a csevapnak, mert lehet, hogy kifog rajtam a normál, de visszautasítottam. Én mindig "tömegelek", nem félek :)
Lepény és sült burgonya is járt hozzá, valamint kétféle mártogatós, így sose volt ugyanaz az íz. Férfias adag ide vagy oda, nő létünkre mindketten üres tányért adtunk vissza. Ízesített limonádéval kísértük le a finom ételt, ami nagyon édesre sikeredett, de az összhatáson ez nem rontott nagyot. Ez valóban egy olyan étterem Szegeden, ahol mennyiség és minőség is van, kedves, gyors kiszolgálással.

Például a mosdókagylók gyakorlatilag állat itatók, ami vicces elem. Az asztalokba monitor van építve és alatta egy érintőpadon navigálva tudunk rendelést leadni, így a pincérrel való kommunikáció csak a fizetéskorra korlátozódik. Mi először kitartóan simogattuk az üveglapot, mivel nem jött oda pincér, hogy felvilágosítson a "hogyan"-ról :)
Számomra a funkció, hogy tudok chat-elni a másik asztaltársammal abszolút nem szimpatikus. Épp elég egymással nem beszélő, kijelzőbámuló droid van a világban, egy közös étkezés szóljon a valós kommunikációról. Mi csak egy-egy desszertet ettünk, mert rohanásban voltunk. Egy sajttortát és egy házi spotszeletet. A sajttorta egyszerűen nem volt finom. Egy tömörített háztartási keksz alap, rajta egy tejszínes mascarpone krém és erdei gyümölcs öntet. A felénél már fojtós volt és tömény. A házi sportszelet szintén egy vaskos kakaós háztartási keksztömb volt, némi csokiöntettel, ez sem nyerte el tetszésünket. 750 Ft-ért csalódás volt mindkettő. Ezek mellé már csak vizet tudtunk inni, hogy föllélegezhessünk. Az étteremben kialakított piactér nagyon jó ötlet, sok olyan alapanyag megvásárolható, amit nem kapni bárhol. Külön babakocsi "parkolóhelyek" vannak fölfestve a picikkel érkező családoknak ami nagyon ötletes és aranyos dolog. Abszolút egyedi étterem ez, és nem szeretném, hogy csak a desszertek alapján legyen véleményem róla, így egy újabb esélyt mindenképpen adunk neki egy rendes vacsora keretében.

60 cm átmérőjű körasztalhoz, amire a két kezem nem tudtam feltenni, a széknek pedig egy normális lábtartója nem volt, így lógtak a levegőben, vagy a nyakamba kaphattam őket. Az asztal ragadt és szagos volt. Először fahéjas zöldalma levest kaptunk, ez teljesen rendben volt. Utána tavaszi tekercseket, amik túl voltak sütve és röpködtek a tésztadarabok a "hatalmas" asztalunkról szanaszét. Mondjuk jól szórakoztunk, szó se róla :)
Utána érkezett a sushi válogatás, amiben főként makik voltak és 2 fajta nigiri. Ekkorra már a lógó lábaim halódó vérkeringése hatására alig vártam, hogy gyorsan befaljuk és menjünk. De alig bírtam enni pár makit. A lazacosban a hal szélei konkrétan kopogtak a kiszáradástól, és a többi íz sem ragadtatott el. Az algalap gumi volt, a rizs tömőanyagszerű. Szerencsére nem költöttünk sokat erre az ebédre, de ha a teljes áras rendelések is ilyen minőségűek, az baj. Amúgy a pincérhölgy nagyon aranyos volt, figyelmes, de ő volt az egyetlen pozitívum az ebédünk során. Nem ajánlom, kuponért se.