renimeli adatlapja

Én az édes változatot próbáltam ki elsőre. 6 db gombóc 380 Ft és 100 Ft-ért kérhetünk szószt hozzá, amibőle egyelőre 4 féle létezik. Csokiszószt kértem, barátnőm mangós-barackost. A sósakhoz különféle sajtszószokat és barbecue öntetet kínálnak. A fánkokat egy papírtölcsérbe pakolják, amiben kialakítottak egy kis "zsebet" a márogatósnak, kapunk hozzá egy pálcikát -rajta egy random üzenettel-, amire fel lehet szúrni és mehetünk is. A szósz azonnal kilép medréből, amint belemártjuk a fánkot, mindig résen kell lenni :)
A fánkok finomak, bár 6 db nem egy világmegváltás és ha nem friss, picit szivacsosodik. A csokiszószt egy tégelyből nyomkodják, tipikus előregyártott csokiszósz. A mangós szósz is elég édes és nem túl valódi. A háziasabb, igazibb öntetek sokat lendítenének az összhatáson. Kínálnak még kávét, teát, forró csokit és limonádét kíséretnek. A kis bódé rendezettnek és tisztának tűnik kívülről, bár még csak egy hete nyitottak, így háborús állapotok nem uralkodhatnak. A megjelenése jópofa a vigyorgó gombóccal a logóban, az étlap is áttekinthető, semmi bonyolítás. Szerintem ötletes újítás ez az utcán ehető golyófánk, az is jó, hogy hajnali 2-ig nyitva tartanak az éjszakai életnek is kedvezve. Ugyanakkor kétlem, hogy le tudna nyomni egy gyros-ost, amikor az ember egy görbe este után arra vágyik, hogy azonnali kalóriabevitellel fojtsa le az előzményeket :)

Például a mosdókagylók gyakorlatilag állat itatók, ami vicces elem. Az asztalokba monitor van építve és alatta egy érintőpadon navigálva tudunk rendelést leadni, így a pincérrel való kommunikáció csak a fizetéskorra korlátozódik. Mi először kitartóan simogattuk az üveglapot, mivel nem jött oda pincér, hogy felvilágosítson a "hogyan"-ról :)
Számomra a funkció, hogy tudok chat-elni a másik asztaltársammal abszolút nem szimpatikus. Épp elég egymással nem beszélő, kijelzőbámuló droid van a világban, egy közös étkezés szóljon a valós kommunikációról. Mi csak egy-egy desszertet ettünk, mert rohanásban voltunk. Egy sajttortát és egy házi spotszeletet. A sajttorta egyszerűen nem volt finom. Egy tömörített háztartási keksz alap, rajta egy tejszínes mascarpone krém és erdei gyümölcs öntet. A felénél már fojtós volt és tömény. A házi sportszelet szintén egy vaskos kakaós háztartási keksztömb volt, némi csokiöntettel, ez sem nyerte el tetszésünket. 750 Ft-ért csalódás volt mindkettő. Ezek mellé már csak vizet tudtunk inni, hogy föllélegezhessünk. Az étteremben kialakított piactér nagyon jó ötlet, sok olyan alapanyag megvásárolható, amit nem kapni bárhol. Külön babakocsi "parkolóhelyek" vannak fölfestve a picikkel érkező családoknak ami nagyon ötletes és aranyos dolog. Abszolút egyedi étterem ez, és nem szeretném, hogy csak a desszertek alapján legyen véleményem róla, így egy újabb esélyt mindenképpen adunk neki egy rendes vacsora keretében.

Kint fehér műanyag székek és asztalok fehér terítővel. Belül pedig régies fenyőszerű bútorzat, a bejárattal szemben pedig a '80-as évek örökségeként hátrahagyott bárpult/kiszolgálópult mosolyog, ezért mi mindig kint ülünk le. Mindannak dacára, hogy nem egy "dizájner", "trendi" hely (vagy mik is a divatos kifejezések mostanság) az ételek valóban finomak. Nyáron a szabadtéri részen frissen grillezik a húsokat, az adagok pedig tisztességesek. A szerb ételek mellett magyarosakat is kínálnak. Mi szinte mindig gulyáslevest és halászlét eszünk, mert annyira ízletesen készítik, hogy szinte függők vagyunk :) Kisbográcsban szolgálják fel, tele marhahússal, a halászlét nagy halszeletekkel és egy kosárka kenyér is jár hozzá, ha kérjük. Az árakkal is ki lehet békülni, 1500 Ft körül vannak ezek a főételnek is beillő levesek és néhány szentendrei étteremmel szemben nem egy repülő csészealj méretű tányérban kell keresni az ételt :)
A személyzet folyton siet, mert az étterem mindig tele van. Volt, hogy lefelejtődött a csípőspaprika, amit kértünk, vagy csak egy üdítő érkezett a kettő helyett. Ehhez néha türelem szükségeltetik. Ezek dacára szinte folyamatosan teltházas a hely. Ide az ételek miatt érdemes jönni és élvezni a Duna-korzó nyüzsgését, akkor nem lehet csalódni.

Az ajtón sietve kell besuhanni, nehogy egy kalandor macs kiosonjon. Odabent sok asztal, kanapés sarok és galéria is fogad. A cicáknak van egy különterem mászókákkal, ami úgy néz ki mint egy "macskarácsonyfa", mindenhol fekszik egy-egy bársonytalpú :) Van egy úgynevezett pihenő rész is, ahova vendég nem mehet, ide elvonulhatnak ha nyugalomra vágynak. A cicákat simogatni, cat-snack-el etetni szabad, de nyomkodni, fölkapkodni nem, ezt az ott dolgozók igyekeznek is betartatni a vendégekkel. A higiénia nagyon alapos. Kézfertőtlenítő minden asztalon van vagy kérhető ha nem találunk. A macskák "mosdója" az alagsorban, elzárt területen van, így a vendégek nem érintkeznek a kritikus dolgokkal. Általában egy sütire és latte-ra ülünk be. A legutóbbi ízesített latte olyan édesre sikerült, hogy alig bírtam meginni. A sütik és kávék nem túl jó minőségűek, ezen még van mit javítani. Ami viszont pozitívumként kiemelendő, hogy egyre több a mentett cica itt, hála a tulajnak. Megszokták az embereket, a forgalmat de nem szabad elfelejeteni, hogy itt macskák vannak, akik nem fogják parancsszóra produkálni magukat, így ha valaki erre számít az csalódhat. Ezen a téren van mit tanulni Japántól, ahol az emberek ezekbe a cicás kávézókba azért ülnek be, hogy élvezzék a titokzatos kis lények társaságát, nem pedig azért, hogy követelőzve húzogassák a végtagjaikat egy-egy cicás szelfi kedvéért.

A rétesválaszték nem túl széles, talán 6-7 ízt kínálnak, de minőségileg megfelelő. Olcsónak nem mondható, ez sem meglepő a Várnegyedben. Az üzlet pirinyó; egy asztal két székkel bent, kint még két ilyen szett. Amint kettőnél több vásárló van bent, máris kész a teltház. Eddig valahányszor mentünk két kedves lány szolgált ki minket. Sütik a réteseket -persze a tésztát nem ők nyújtják- főzik a kávét és mosolyognak, pedig egy ilyen talpalatnyi helyen nekem néha nehezen szaladna szét a szám :)
Mi kedveljük ezt a rétesezőt, bár biztos akadnak jobbak, de egyelőre úgy tűnik ott, a Várban nincs konkurenciája. . . vagy csak nem tudunk róla :)

Hamar megnyílt a többi étterme is szerte a városban. Aztán jöttek a konkurenciák, kitört a street food bolondéria és az addig egyedi, a vendégek igényeit figyelemmel kísérő hálózatból egy össze-vissza megújuló étlapú, elveit vesztett átlagos étterem lett. A Duna Plázai étteremben párszor ettünk. Egyik nagy kedvencünk a burger tál volt, ami marhahús pogácsa cheddar sajttal, konfitált burgonyával és házi coleslaw salátával. A sok furcsa étel bekúszása ( pizza, pulled pork, csülök ) ellenére az étlapra, ez mindig stabilan finom volt. Mígnem pár hete megint megújult az étlap és ezt is levették róla. . . és még jó néhágy burgert is. A helyükre jöttek nyakatekert kreálmányok, amiknek a burgerekhez semmi közük, az árak pedig ismét emelkedtek. Van ami nem változott : a sült burgonya 2011 óta ugyanúgy mirelit, pedig sokan jelezték, hogy ez ront az összképen. Az ételek minőségével nincs gond, de nem ezt várjuk egy burgerező étteremtől. Mivel egy plázában van, és nyitott a folyosóra ezért zajos és a shoppingolók belenéznek az arcunkba evés közben. A sebtiben felhúzott gipszkarton falak repedezettek a tapétával együtt. Saját mosdója nincs, a pláza nyilvános wc-jét kell használnunk. A kiszolgálással baj nincs, ha valami nem megfelelően van esetleg elkészítve készségesen intézkednek. Nagyon ígéretesen indult ez az étterem, de félúton elcsúszott, ahogy étterem lánccá alakult. Régen törzsvendég voltam, és mindenkinek ajánlottam aki hamburgerezni akart. Sajnálom, hogy ez már múlt idő. . .

A kerthelyiségben színes fényfüzérek csüngenek, bent pedig igazi jópofa retro hangulat fogad, régi rádióval, könyvespolccal és nagyanyáink régi félkörkarfás székeivel. A személyzet fiatal, laza, kissé flegma. Amikor érdeklődtem egy hamburger felől mintha nyűgösnek érezte volna a pincér a tájékoztatást. Végül egy tükörtojásos hamburgertálat rendeltünk levendulás és bodzás limonádéval. A limonádénkban nem volt szirup, két alap limonádét kaptunk. Emiatt azért nem dőltünk kardjainkba. A fájóbb pont a hamburger tál volt. A húst közepesen átsütött helyett túlsütve kaptuk egy keserű kéreggel. A fűszeres sültkrumplin pedig nem tudni milyen fűszersó volt, de pár szem után az is keserű utóízt hagyott maga után. A tükörtojás sárgája keményre lett sütve, így nem volt valami szaftos a hamburger. Lehet, hogy a sörök kiválóak, ebben nem is foglalok állást. Nálunk étel és ital téren viszont nem lett befutó.

Az étterem a város közepén van, ebből következik hogy sok turistát is vendégül lát. Hangulatilag egy igazi gyorsétterem: a bejárat után rögtön leadjuk a rendelést és amint összeválogattuk mely tésztát, húst, feltétet kérjük fizetünk is. Ezután egy plexikabinban- alias látványkonyha- a szakácsok elkészítik az ételt, és át is vehetjük. Egy monitoron a rendelésünk fázisát is nyomon követhetjük. Előfordul a figyelmetlenség; volt hogy hús nélkül kaptam a csirkehúsos tésztámat. Reklamáció után viszont gyorsan hozzásütöttek egy adagot és pótolták. Szerencse hogy van galériája, mert a konyhával egy légtérben ételszagos lesz a ruhánk és a földszinti rész zsúfoltabb is. Nem olyan a hely hangulata, ahol szívesen maradunk még picit az étkezés végeztével. A frissen főzött pad teák nagyon finomak, többféle ízesítéssel készülnek. Ha ízletes thai ételre vágyunk, mindig betérünk egy gyors vacsorára, de ilyenkor csakis az étel van fókuszban.