rozsa23 adatlapja

Hosszú sorban állás után jutottunk csak a szobánkhoz. Mert még takarítanak. -volt a válasz. Aztán a szobánkba érve tapasztaltuk is. Valóban. Hisz a törölközőt nem hozták még be. A vacsoránál szintén hosszú sorokban kigyózó tömeg, ideges, türelmetlen éhes emberek. Senki nem intézkedik, nem segíti a tolakodókat. Mintha a személyzet az igazak álmát aludná. A két napunk alatt megfigyelhető volt a vacsorák különbözősége is. Míg egyik nap kiváló másik nap sokkal-sokkal gyengébb, silányabb ételek kerültek asztalra. A wellnessel nem jártunk jól. Ott is tömeg és be kell látni, hogy kicsi ez a hely ennyi embernek! Nagyon kicsi. S akkor még ide beengedni az úszómedencét elfoglalni holmi német úszóedzésekkel. Döbbenetes szervezés. Az ígért pazar kilátás viszont kárpótolta minden bajunkat. Gyönyörű a Balatonunk panorámája, az éjjeli kivilágítás a városban mind-mind lenyűgöző látvány a hotelból nézve. Szóval ennyi pénzért azt kaptuk amit megérdemeltünk. Nosztalgiázni megéri!

. . Kicsit neheztelek, hogy az érkezéskor (fél 2-kor) még nem tudtuk elfoglalni a szobát. . . ennyire nem lehet rugalmatlan a recepciós. Hisz pontban 10-kor sem lehet távozni. Vmi kispárna hiány volt a gond, amit később is megkaphattunk volna (javaslom alkalmazni a következő hasonló esetnél). összességében jó a hely, ár-árték arányban elégedettek voltunk.

Naná, hogy a Dunára néző szobát kértünk. Érkezéskor örömünkre szolgált, hogy autóval a bejáratnál parkolhattunk a kipakolás idejére s csak később álltunk be éjszakára a fix helyünkre. Alig múlt 10 óra mire megérkeztünk, még zajlott az elutazók recepciós ügyintézése, emiatt sajnos várakoznunk kellett vagy negyedórát. Nagyon kedvesek voltak a recepción, nem kérték türelmünket, hogy a szállást csak du vehetjük igénybe. Rögtön odaadták a szobakulcsot is, és elfoglalhattuk szép kis szobánkat. Aztán irány a wellness, amire mindig vágyunk, a szauna, a medencék. A csodás kilátás itt fantasztikus ajándék. A szálloda annyira, de annyira jó helyen fekszik a Fekete hegy tetején, hogy valami fantasztikus. Pihenőágyamból látom a Dunát, mögöttem a hotel élményfürdőjének vize csobog. Semmi panaszom nem lehet rá. A szaunavilág is gyönyörű, békét, nyugalmat áraszt ez a keleti hangulat. Bár az emberek nem éppen a legkulturáltabban viselkednek, bejönnek papucsban. . . bejönnek vizes testtel a finn szaunába. . . kimennek és visszajönnek 5 perc múlva, újra. . . leülnek tocsogó fürdőruhában a padra, mit sem törődve, hogy mások esetleg nem az ő izzadtságukra szeretnének leteríteni a törölközőjüket. De inkább nem is sorolom, mert ez rémes és taszító, nem illik az elegáns Silvanushoz. Sajnos, jellemző hazai szaunakultúránkra, ezt még sok évig kell csiszolni, hogy megváltozzon. Aztán eljött az ebéd ideje. Erről csupa-csupa jót tudok mesélni. Igen kedves felszolgáló kísért asztalunkhoz, majd elmesélte milyen is ez a kuponos megoldás. Rövid időn belül ebédelhettünk, közben villányi olaszrizlinget ittunk a Vilyan pincészettől. Ebédünk pedig a következő volt:
-Klasszikus csirkés cézársaláta (bőséges és finom)
-Citrommal ízesített fekete-hegyi tárkonyos-tejfölös vadragu leves (bőséges és ízletes)
-Krémes paradicsomleves friss bazsalikommal fűszerezve, mozzarella meglepetéssel (különlegesen zamatos)
-Mandulaforgácsban sült lazac szelet spárgás rizottóval és zöldsalsa szósszal (remek választás)
-Pácolt szarvas bélszín medalion libamájas erdei gomba raguval, karamellizált őszibarackkal és házi burgonyafánkkal (fejedelmi ízek összhangja)
A desszert is kifogástalan:
-krémes madártej kávélikőrrel bolondítva apró hablabdákkal szervírozva (pompás választás, amire még mai is örömmel gondolok). A pincér nevét meg is jegyeztük, no meg a séfet is megdícsértük. A szobánkba visszatérve, az ottani értékelő lapon azonnal megemlítettük kedvességüket, segítőkészségüket. Az est további részét ismét a wellness részlegben töltöttük, s ahogy sötétedett egyre szebbek lettek a fények a hotel körül és a csillagos ég a Duna felett. A vacsora hasonlóképpen megelégedésünkre szolgált, bár sokat már nem tudtunk enni a svédasztalos terítékről. A bőséges ebéd után csak csipegettünk pár falatot. Viszont egy fokkal jobban éreztük magunkat, mert felajánlottak nekünk délben egy asztalt a legjobb kilátással az ablak mellé, nevemre lefoglalva, ami valóban csak fokozta a vacsora hangulatát és nagyon kedves gesztus volt a pincérektől. Vacsora után kis séta a hotel körül majd a szobánkba tértünk pihenni. Na, itt milyen öröm is ért? Kitaláljátok? Volt kispárna! Ugye milyen fontos kelléke ez a jó alvásnak? Oly kényelmessé tette az éjszakánkat, mintha az otthoni megszokott jó kis pihe-puha ágyunkat hoztuk volna ide a hotelbe. Nehéz szívvel búcsúztunk el reggeli után a hoteltől, de megígértük magunknak, hogy ide vissza kell még jönnünk. Köszönjük Silvanus! Jó volt veled!