sm33 adatlapja

Az egyéb italválszték is bővítésre szorul (pl. nincsen Campari). Nagyszerűen összeállított étlap és napi ajánlat alapján lehet választani. Nyitás után egy héttel élményszámba menő csodás ételekkel találkoztunk, majd még egy hét elteltével jött a hidegzuhany: ugyanazok a fogásokat hogyan lehet egy héttel később így elrontani! Szintén érthetetlen, hogy szombat délután hogyan hiányozhat szinte minden második tétel az étlapról? Elfelejtettek alapanyagot rendelni? Nem tudták, hogy jön a hétvége? Nagy lelkesedéssel kezdtük látogatni a helyet, de a hirtelen tündöklés után gyors bukás szaga van a dolognak. Még nem késő, a tulajdonosnak gyorsan és tartósan rendbe kellene tenni a dolgokat.

A grillezett ételek nagyszerűek, mindig friss, ress salátával tálalva. Külön kiemelendő a bélszín. Tésztafélék terén szép a választék és mindegyik nagyon finom. A desszertekben kissé szűk a választék (fagylaltok és somlói galuska).

A fűszerezés sem magyaros, azaz könnyed, mértéktartó és finom. Az igazi erősségük a bécsi szelet, amely lelóg a nagytányérról, és friss olajban sütik ki, ropogós bundája nem tocsog az olajtól. Zöldsalátával a legjobb. Az italválaszték is korrekt, a kávé pedig átlagon felüli. Személyzet, kiszolgálás viszonylag állandó és kifogástalan.

Az étlap teljesen európai, friss aznapi alapanyagok alapján összeállítva, nem pedig magyaros regény a kötelező ehetetlen kommerszekkel. A húsok elkészítéséhez nagyon értenek. Minden a fajtájának megfelelő állagúra, színűre és remek ízűre van sütve. A desszertek terén is nagy élményben lehet része a vendégnek. Az italválaszték koncepciótlan, esetleges és kissé hiányos, de ennek ellenére remek borokat és pezsgőféleségeket lehet inni.

Ínycsiklandó remekmű és elfuserált táplálék is akad köztük. Az alapkoncepció jó, csak az állandó minőséggel és az odafigyeléssel vannak problémák. A szakács időnként súlyos íz-összeegyeztethetetlenséggel kűzd. Pl. mit keresnek egy spárgás salátán méretes lilahagyma darabok és hagymacsíra-szórás? A rosé kacsamell időnként fantasztikus, néha pedig pedig barna, túlsütött, kemény húsdarab. A Füstölt lazactatár inkább füstölt vajkrém, mint lazactatár. A "Grillezett Manouri sajt steak szőlős-fügés raguval, jégsalátával" mindig nagyon finom, az az erősségük. A kakashere pörkölt zúzával valójában zúzapörkölt volt néhány kakasherével, de kétségtelenül nagyon finom. A bécsi szelet sertésszűzből készül, finom, csak túl vékonyra van klopfolva. A desszertek finomak, az igazi erősségük a "Túrógombóc házi tejföllel és szilva öntettel". A ház borai jók és mindig állandó minőségűek. Sajnos télen az étkezés végére a vendég ruhája, haja, mindene nagyon erősen ételszagú lesz a beltérben. Összességében jó hely sok kisebb-nagyobb hibával.

A céklaleves tálalása pillanatában hihetetlen erejű, penetráns fahéjbűz csapta meg az orromat. Ekkor jöttem rá, hogy hozzáértés hiányában céklaleves gyanánt édes gyümölcslevest készítettek némi céklalével és fél kiló fahéjjal. Nem mérgeztem magam vele. A "Libamáj-mousse gránátalmaszósszal" ehető volt, bár a szószként tálalt gyümölcslekvár gránátalmát nem látott. Az étlapon "Rosé kacsamell"-ként szereplő főétel inkább sötétbarna cipőtalpnak nevezhető. A "Mangalica-szűzpecsenye juhtúró tarhonyával" ehetetlenre sózott húsok és főtt bulgur-féleség, mint tarhonya. Szörnyű. Ezután desszerttel már nem is próbálkoztunk. Tény, hogy a személyzet észlelve a meghagyott ételeket kedveskedett egy 1/2 liter roséborral és a számlán sem szerepeltették a két ehetetlen főételt, de ettől még éhesek és csalódottak maradtunk.