szbeli adatlapja

A régi kapunál megvan a Csúzlis szobor is. Vác az egyik legszínesebb város a Dunakanyarban: a főtér tele van eleven, színes-barokk műemlékekkel, békés-régi kapualjakkal. Ha már itt vagyunk, Memento Mori kiállítás: váci múmiák és befalazott kripták, nincs semmi horror, csak régmúlt idők felfedezett titkai. A keresgélésbe megéhezünk: pizza illat csábít és még nincs jó idő, de az idei első gombóc fagyin már ünnepélyesen túl vagyunk. Naplementés séta és kacsaetetés a Duna parton: gyönyörű hegyvonulatok a messzeségben, dunai csendélet a vizen. De még egy szobrocska hiányzik: Anyám tyúkja. Kutyus és Pipi ücsörögnek a vasútállomáson: Petőfi segíts! Hogy jutunk mi innen haza? ? . . . Köszönjük a szabadidő szponzorációt. Ma se unatkoztunk. . .

Perzsa nyelven a turbán neve: dulbend. A Magyarországot meghódító törökökön keresztül, hazánkon át terjedt el Európaszerte, főleg Hollandiában. Ott aztán a hírhedt tulipánláz idején kész vagyonok cseréltek gazdát egy-egy virághagymáért cserébe. Csodálatos látvány volt. Ajánlom mindenkinek.

Nem nagy területű, de látnivaló van bőven: a Viktória-házban Pa fiam örömmel fedezi fel:Ez egy kaktusz mennyország! Ki-ki megtalálja itt a maga kedvenceit: vannak itt orchideák, húsevő növények, és mások. Itt találjuk meg a kis Nemecsek szobrát, ahogy éppen elbújik a medencében a vörösingesek elől. A növények éppen egy kis pár másodperces esőpermetet kapnak, így velük együtt fürdünk egy kicsit mi is. A Pálmaházban minden méretes: pálmák, üvegtetőig érő banánfa óriások néznek le ránk. Már zöldül a banán rajtuk. A kertben bambusz- és nádóriások, bonsaifácskák várnak, feketerigó fürdőzik zavartalanul. No, de itt még nem állhatunk meg. A Grund eredeti helyén bérházak állnak. Sebaj, megkeressük a Grund játszóteret,ahol a mai gyerekek egy kicsit kipróbálhatják az igazi Grund-élményt. A Práter utcában megtaláljuk a regény alapkonfliktusát: Einstand - ekkor veszik el a Pásztor fiúk az üveggolyókat a Pál utcaiaktól.

A gőzölgő tea beindítja a fantáziát. Ki mit fedez fel benne: szurikátát, sólymot, netán a jövőt is? Vagy csak szabadjára engedtük a tea szellemét. . . Kint, nincs mese: a mínusz 6 fokban mozogni kell, hogy ne fázzunk. A hó már porlik, firnes-jeges. Jéggé fagyott minden, kiválóan csúszik. Maradj talpon! Ha tudsz. a fiam bölcselkedik:
Anya, minden hóban van valami jó! A tapadós hóból hóembert lehet építeni. A jeges hóból építkezni. A sima hóban bújócskázni. De van itt minden állapot: fagy is, olvad is. Jégcsapok olvadoznak a napsütésben, miközben jégkorszakot játszva hókunyhót építünk jégcsap-csákánnyal, hótömbökből. Szó szerint hetet-havat összehordtunk a hóvárhoz. Kiolvadni majd csak otthon fogunk.

Lenyűgöző volt a Lóczy-terem, a kisebb járatok és egy olyan termecske, ahova Zoli barátom ösztönzésére másztam le némi függőleges falat leküzdve. Lent, a mélyben denevérbarátok aludták az igazak téli álmát. Hogy még jobban átadjuk magunkat az élménynek: lekapcsoltuk az összes fejlámpát és élveztük a tökéletes sötétséget, ahol a szem megszűnik érzékelni és kihegyeződik a csend. Nincsenek ünnepi fények, itt természetes minden. Kifelé örömmel vettem észre, hogy a holt cseppköveken túl igenis van élet, jelenleg is van cseppkőképződés a barlangban. Szemfüles leskelődők előnyben. A gyerekek bátran mozogtak a barlangban, ők is élvezték ezt a föld alatti csodavilágot. Igazi fiús kihívás volt. Az erdő szokásos őszi képét mutatta: fakuló fények, színes gombák, harmatcseppes tölgylevelek, pihepuha mohaszőnyeg, homályba vesző lankás hegyvonulatok. A végén nem maradt más dolgunk, csak élvezni a gyönyörű kilátást. Advent 2. Vasárnapját rendhagyó módon egy félhomályos-sötét barlangban töltöttük. Ezért itthon meggyújtottuk Advent 2. fényét: a reményt.

Zebegény és Nagymaros is, akár csak Visegrád a túlparton, őrizget-építget valami régimódi, békebeli bájt:
itt-ott régi épületek, sikátorok, Kálváriák, ablakban ülő macska és macskakövek, régi templomok. A Nagymarosi templom mind közül a legszebb nekem: ahogyan a gótikus ablakokat megőrizték az utókornak:
találkozik a régi és az új, megférnek egymás mellett. A szombatonkénti, kiváló kistermelői piacot most kihagyjuk, irány az erdő! Az ősz minden szépsége szembejön: susogó avar édeskés-száraz illata, végtelen számú gomba. És én olyan vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: a fehér, a barna, a sárga, a mályva, a zöld színű gombacsodák. A kerek, a tönkös, a fodros, a lapos, a kalapos. Aztán kisujj körömnyitől a fejnagyságú taplóig:
A fiam megjegyzi a méretet bámulva: Ez Gomba Godzilla. Meg még faóriások és mohaszörnyek. Teljes meglepetésünkre virágzik és érik a tüskés szeder. Ki látott még ilyet novemberben? Kilátásból ezúttal is a legjobbak egyike: Julianus-kilátó a Hegyes-tető oldalában: körpanoráma a Dunakanyarra:balra Vác, Visegrád és környékének minden nevezetessége Dobogókőig, jobbra Zebegénytől Szobon át egészen a szlovák oldalig ellátni. Felhő-habtengerben úszik a messzeség. Az utolsó utcák egyikén a Hajózási Múzeumra bukkanunk, a táblák is még bőven adnának útitippet. De azt már csak legközelebbre.