Sziszipapa adatlapja

Mintha csak kértük volna. Az ital hamar jött, bár annyira már nem vártam. Mivel valakinek vezetni is kell, a "Sima" alkoholmentest meg nem akartam, így ráböktem a citromos jaffára, vagy mire, de abból is be kellett érjem narancsossal. Mindegy is. A leves már nem olyan hamar jött, mint azt reméltük, vagy túl éhesek voltunk és ilyenkor lassan telnek a negyedórák. Cserébe viszont ehetetlenűl forró volt. A levesből is tízből négy csak az étlapon szerepelt. A maradék is elegedő mondjuk. Csak csészét kértünk. A csirkeragut kicsit túlzásnak éreztem fűszerezésileg a szomszéd tányérból az arcomba csapó gőz illata alapján, de a saját gulyásom ínycsiklandó volt az ízlelőbimbóim jelentős mennyiségének elégetése után is. Kenyeret jóval előtte készítettek az asztalunkra amiből a várakozás alatt is csipegethettünk, friss finom fehérkenyér volt. Az erős pistáért nem kellett harcolni, de nem hozták automatikusan, azért rákérdeztek. Jó volt úgy összességében 490-ért. Mindig itt a csúcson kellene abbahagyni a legtöbb étteremben, de mint mondtam, nagyon éhesek voltunk. A másodikra még többet kellett várni és nincs az a forró leves ami kitartana 45 percet. Pedig a leves előtt jeleztük, hogy mi lesz a második. A mennyiségre a hihetetlen jelző felel meg a legjobban. Alig bírtunk vele. A bőségtálon nem pont az volt, mint ami a nagy könyvben meg volt írva, de jutott belőle otthonra is. 1890 vagy ilyesmi. Közben kénytelenek voltunk mégis kikérni egy sört meg még egy cukros nyálat a gyereknek, mert anélkül ezt nem lehet megenni. A gyerek a sertésflekkennel becsülettel megküzdött, pedig megkóstoltam volna. Kicsit gyros-os volt, főleg a hozzá adott salátával, de szerintem isteni. Itt jegyezném meg, hogy még nem hoztak olyan salátát, ami ne lett volna isteni. Mindenki másmilyen köretet kért, mint ami oda volt írva. Az ilyen odaírásokat különben is csak ajánlásnak tekintjük. Szerencsére ők is. Olyannyira, hogy én olyan másodikat kértem, ami nem is volt az étlapon. Csak éppen szezámmagos rántott csirkére vágytam. Noha a petrezselymes burgonyáról le kellett mondanom, a steakburgonyát ajándék sajtmártással igyekeztek puhítani. A végén egy kis forró csokit terveztünk elfogyasztani, de mire a végére értünk azt terveztük, hogy megpróbálunk felállni. Már voltunk itt korábban is és még tervezzük, hogy jövünk!