Útközben adatlapja

Egyébként pont olyan, mint a legtöbb kínai büfé, amilyennel tele van a város. Egyszerű, megbízható. Nekem úgy rémlik, kezdetben több alapanyaggal és fűszerrel dolgoztak. Azóta kitapasztalták a magyar ízlést, és ugyanazt a kaptafát használják, ugyanazokat az ételeket főzik mindnyájan. Máskor nem szoktam emiatt lelkendezni, sőt, nem bánnék kicsivel több eredeti ízt. Néha módomban áll olyan helyen enni, ahová sok kínai jár, hát ég és föld a két ízvilág. Már nagyon éhesek voltunk, nem bántuk a szűk kínálatot, kiválasztottunk két jól ismert ételt. A párom Nyolckincs mártást rizzsel, ami ugyebár nem mártás, hanem egy mártásos, sűrű húsétel, én pedig Gong Bao csirkét sült rizstésztával. Szerencsére előttünk kért valaki kis adag ételt, és láttuk, hogy alaposan megpakolják a tányért. Mi is kis adagot kértünk, és jól laktunk vele. Friss volt, ízletes és olcsó. Ezt az értékelést kvázi engesztelésül írom, mert bizony nem nagyon vesszük "étterem számba" ezeket a kis kifőzdéket. Beszaladunk, néha helyben eszünk, gyakrabban dobozba kérjük az ételt, aztán szaladunk tovább. Pedig sokkal szegényebb lenne nélkülük a város.

Akkor talán drágább alapanyagokból (is) főznek, és szusit is lehet korlátlanul fogyasztani. Van reggeli és esti tarifa is, gyerekkedvezmény, meg elviteles ár, ezeket most nem részletezem. Megtetszett. Először a hétköznapi ebéd kínálatot akartuk kipróbálni, és úgy gondoltuk, ha azzal meg leszünk elégedve, akkor talán egy hétvégén is elmegyünk. Múlt hét elején sort kerítettünk rá. A hosszú, keskeny pincehelyiségben, egy hosszú, keskeny pulton sorakoztak az ételek. A neve csak a töltött padlizsánnak volt kiírva, nem tudom, mivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. A többit lehetett találgatni. Pl. hogy milyen hús lapulhat a ráolvasztott sajt vagy a mártás alatt. Játékos természetemnek hála ez még nem zavart volna annyira, az már sokkal inkább, hogy vörös lámpával volt megvilágítva minden étel. Hentesüzletben néha találkozunk ezzel a módszerrel, frissebbnek NÉZ KI így a hús, inkább vásároljunk máshol. Étteremben még nem tapasztaltam, hogy el akarnák nyomni az étel természetes színeit. A terem másik felében hidegkonyhai készítmények, saláták, sütemények sorakoztak a pulton, színes megvilágítás nélkül. Guszták voltak, de egy-két kaszinótojásra nem akartuk a keretet felhasználni. "Mi lenne, ha megnéznénk azt a kis kínai kajáldát, ami előtt eljöttünk? " - kérdezte a párom. Megnéztük. Sőt, be is mentünk, és ott jóízűen meg is ebédeltünk.

Szóval főtt étel ilyenkor már nincs, nem is illene egy színház előterében levest kanalazni. Az a baj, hogy ez a "vendéglátóipari egység" színházi büfének sem felel meg! Van néhány tortaszelet a vitrinben, nem túl étvágygerjesztőek, mivel az oldalukat takaró, cégjelzéses, vastag aranybetűkkel teleírt celofáncsíknak köszönhetően egyikről sem látszik, hogy micsoda és hogyan néz ki. Szerencsére fölöttük ott a névtábla, innen tudhatjuk, hogy nem mind egyforma. Csak az áruk. 750 Ft mindegyik. Az italválaszték széles és drága, de sehol egy szendvics, vagy valami sós falatka. Ez többszöri tapasztalat, nem egyszeri pech. Kávét lehet inni, és aki ismeri a terepet, az oldalajtón átosonhat az Operettszínház folyosójára perecért. A hely legfőbb érdeme a kinézete. Szerencsére nem volt keret a modernizálására, a képek, a lámpák, a régi plakátok még ott vannak a szépen festett falakon, a berendezés is a régi. Jó lenne funkciót találni ennek a szép helyiségnek a jelenlegi öszvér-megoldás helyett. A környéken szinte minden házban működik valami étkezde, a Teátrum ebédmenüje nem oszt, nem szoroz. Érdemesebb lett volna (lenne) ebből a szép teremből egy "finom" presszót, kávéházat csinálni, ami esténként színházi büféként is működne. Ezek a szerepek szépen megférnének együtt, hiszen egyforma étel- és italkínálatot igényelnek.

Sokszor járunk erre, ezért furcsállottam, hogy csak most, egy kedvezményes bónusz jóvoltából figyeltünk föl rá. Azóta a net segítségével "kinyomoztam", hogy nemrég egy magyaros étterem működött e helyen. Berendezés, tányérok, minden ugyanaz, csak éppen a név és a profil változott. Az étterem nem túl nagy. Egyszerű, de hangulatos, ötletes dekorációval. Pár asztal bent, néhány a járdán. Van egy kis galéria is, ami valamiért nem működik, több érkező vendég is fel akart oda menni, de nem lehetett. Talán még nincs teljesen berendezve. A bónuszunk háromfogásos vacsorára szólt, amit mi ebédre akartunk elfogyasztani. Ez elé a kedves főnök semmilyen akadályt nem gördített, köszönet érte. A bónuszos menüsor sem cseh ételeket tartalmazott, az előétel háromféle krémből álló tapas-tál volt, több nemzet konyhájának ízeivel. Humusz, körözött és padlizsánkrém. Mindegyik finom volt, a mellé tálalt meleg lepénykenyér pedig egyszerűen mennyei. Minden önuralmunkra szükség volt, hogy ne együk meg az egészet, mert a főétellel is meg akartunk birkózni. Választhattunk Rozé kacsamellet francia burgonyával és gyümölcsszósszal, vagy csülköt pékné módra, desszertnek pedig Somlói galuskát vagy Répatortát kérhettünk. Ketten kétfélét ettünk, így mindent megkóstoltunk. Jó volt minden, bár a kacsáról hiányzott a ropogós bőr, ami szerintem a legfinomabb része, még nem is találkoztam sehol nyúzottan sütött kacsamellel. Talán nem véletlenül "dugták el" az egész húst a gyümölcsmártás alá, nem is látszott a fő összetevő a tányéron, és az is csak a szósz lekapirgálása után derült ki, hogy valóban rozéra van-e sütve. Nekem nem tetszett a tálalás, de végül is a párom ette ezt az ételt, és nagyon ízlett neki. Meglepetés volt, hogy a répatorta langyos. Legtöbb háziasszonynak vannak ilyen mikróban, 5 perc alatt elkészíthető villámsüti-receptjei, de sose gondoltam, hogy étteremben is alkalmazzák. Persze miért ne. . . Nekem kicsit sok volt a díszítés, a gyümölcsszósz meg a tejszínhab együtt, jobban örültem volna egy szelet cicoma nélküli, valódi répatortának. Az ételekhez "világbajnok" cseh sörökből választhattunk egy-egy korsóval. A párom világosat kért, én vöröset. A tisztaság - a mosdóban is - kifogástalan, a kiszolgáló hölgy mosolygós, barátságos. Jól éreztük magunkat, és mivel nagy sztrapacska-rajongó a család, biztosan visszajövünk még. De egy fent említett tapas-tál és egy pohár "világbajnok" sör mellett is érdemes itt megpihenni séta közben.

Leves, főétel, desszert is van az étlapon. Kacsa-, csirke- és marhahús, vadpörkölt, oldalas, halak, tengeri herkentyűk és még sok egyéb finomság rejtőzik a gombócokban. Az alap legtöbb ételnél a hagyományos krumplis tészta, de a töltelék jellegének megfelelően fűszerekkel, pirított hagymával vagy mással felturbózva. Ízletes mártással vagy salátával tálalják. Engem a sós, húsos változatok hoztak izgalomba, bár a kecskesajttal töltött, tejszínes parajjal és sült fokhagymával tálalt fogás kedvéért holnap is kedvem lenne ott ebédelni. Ha nem lennének olyan messze (tudom, nézőpont kérdése), módszeresen végigenném az étlapot. :)

Nehéz volt a döntés, végül a vargányás gombaraguban tálalt, kacsahússal töltött gombócokat választottam, a tetejére camembert sajtot sütöttek. Finom volt és laktató. A párom BBQ oldalast evett, petrezselymes burgonyagombóc és jókora adag coleslaw saláta járt hozzá. A sós mogyoróval töltött Sznikersz gombóc már alig fért belénk, de muszáj volt kipróbálni. Karamellszósszal és egy gombóc csokifagyival tálalták. A kiszolgálás kedves és udvarias.

Elmegyünk egy Fannicika nevű bár előtt kétszer, majd türelmünket vesztve bemegyünk érdeklődni, nem tudják-e véletlenül, hol van ez a . . . majd' mondtam, milyen Sakura. Azt mondják, ők azok. Remek! Bent, a jókora terem végében, a pult fölött meg is találjuk a fényes cégtáblát. Talán nem ártana a bejáratra kitenni. A hangulatunknak nem tesz jót ez a kezdés, de a folytatással nincs baj. A nyári tekercs tökéletes, a szusi összeállításban pedig a már kommersznek számító lazacos, tonhalas makik és nigirik mellett szemet és ízlelőbimbókat gyönyörködtető újdonságokat tesznek elénk. A dekoráció is szép, picit talán sok is, ha arra az alapvető szabályra gondolunk, hogy csak ehető dolgokat illik a tálra pakolni. Az egyik gunkanba majdnem beleharapok, olyan élethű, csak a fogása árulja el. :) Mentségemre szolgáljon, hogy sejtelmes félhomály van az asztaloknál, csak a középen álló nagy és üres pult van megvilágítva. Összebújós pároknak ideális, de én szeretem látni, hogy mit eszem. Főleg, ha ilyen szép az étel. Az itallap is említésre méltó, de negatív értelemben. Egy oldalnyi ital van rajta felsorolva, és a többsége vastag filccel kihúzva. Még csak nem is látszik, mi lehetett alatta. Vagyis nem átmeneti hiányról van szó, vagy arról, hogy épp elfogyott valami. A nyolcféle limonádéból hét kihúzva, marad a "limonádé". Tízféle "speciális magyar sör" két csoportosításban, talán üveges és csapolt volt eredetileg, mindegyik kihúzva. De legalább a hatféle csapolt sörből van kettő, és a kétféle Sakura Lassiból is kapható egy, ha valaki a ház specialitásra vágyik. Evés közben észrevesszük, hogy a pincér valahonnan kintről hordja a tálakat. ? ? ? Kiderül, hogy a játékterem egyik oldalán van az étterem, és szemben, a másik oldalon a konyha. A kitálalt ételekkel futkosnak a pincérek a tömegben. Ezt az érdekes körülményt leszámítva a tisztasággal látszatra nincs baj. A mosdó is tiszta, papír, szappan, kéztörlő rendben. Csak levegőt ne kellene venni! A női szekció négy fülkéjéből kettő rossz, nyilván onnan jön a gyomorforgató bűz. Mesélem a barátnőmnek, aki január végén járt itt, azt mondja, már akkor is ez volt a helyzet. A wc használat 200 Ft a nem fogyasztó vendégeknek, tudatja a wc ajtón lévő kiírás. Amit csak a vendégek látnak, szóval teljesen fölösleges, de legalább kisstílű megnyilvánulás. Vegyes benyomásokat szereztünk, de ha azt vesszük, hogy az étel a lényeg, akkor meg kell hagyni, hogy ízében és látványban is tökéletes volt minden falat.

Így aztán megkóstoltam egy túrós alagutat, nagyon finom volt. A kávé is. És úgy tűnt, híresen jó a fagylaltjuk is, mert több betérő vevő is érdeklődött, mikortól lesz végre kapható. A helyiség tágas, a párnával bélelt kagylófotelek kényelmesek. A földszinten ültem, de van egy felső szint is, ami lentről nem látszik, csak hallatszik. Az őrületes hangzavarból ítélve ott is sokan voltak. A terem akusztikája érdekes, lent úgy tűnik, egy teherpályaudvar üzemel a fejünk fölött. Odafönt valószínűleg nem érvényesül a dübörgés, majd legközelebb kipróbálom. A kiszolgálás udvarias, több pincér serénykedik a pultban, futkos az asztalok között, és szaladgál le-föl a lépcsőn. Mozgalmas hely egy cukrászdához képest, az egyszer biztos. :)

A "menü" összetételéből következik, hogy az nem séta közbeni fogyasztásra való, még akkor sem, ha nincs csomagokkal felpakolva az ember. A berendezés nagyon bájos, a kb. 1x3 lépés nagyságú helyiségben egyetlen asztalka van 1 székkel. Alighanem dekorációs célt szolgál, de én voltam olyan szentségtörő (és olyan fáradt), hogy leültem. Nagykabátban persze. Táskámat és csomagjaimat ízlésesen elhelyeztem a lábam alatt, a földön. A forrócsoki ha nem is cukortól, hanem valami pótszertől, de rettentően édes volt, a felénél többet nem is tudtam legyűrni. Csiliset kértem, ezt vagy nem hallotta a hölgy, vagy nagyon spórolt vele, mert még az utóízén sem éreztem a fűszert. Brownie nem volt, kérhettem helyette bármit a pultból. Kicsit ingadoztam a gesztenyés pite és a túrógombóc torta között, végül az utóbbit választottam, ami nagyon finom volt. Csöppet sem bántam, hogy nincs brownie, csak utólag derültem, mikor a bónuszosok véleményeit olvasva kiderült, hogy szinte mindnyájan úgy jártak, hogy "akkor éppen" nem volt ez a sütemény. Korrektebb lenne, ha tetszés szerinti süteményre bocsátanának ki bónuszt. Egyrészt, mert úgyis az a vége, hogy mindenki azt eszik, amit tud, másrészt, mert mindenből 850 Ft egy szelet. Ami erősen túlárazott egy ilyen jellegű "kiszolgálóhelyen". Ha csak süteményre adnának kedvezményt, szívesen megkóstolnék még egy-kettőt.