Útközben adatlapja

Szóval a Körúton járva direkt azért szálltam le a villamosról, hogy elsétáljak egy saroknyit "Hozzá". Kora délután a pultban néhány szelet rétes árválkodott, a túróst és a mákost megismertem, a piros gyümölcsöset nem tudtam azonosítani, mert hogy kiírva semmi sem volt, a neten látható képekkel ellentétben. Ami a sós szekciót illeti, volt kétféle brokkolis, egy "tömény" meg egy másmilyen, ez utóbbiról kiderült, hogy sajtkrémes. És volt még két szelet lecsós is. A vágyott juhtúrós, baconos persze sehol. A kedves fiatalember felsorolta, hogy melyik milyen, és elárulta, hogy sokkal többféle szokott lenni. Talán látszott a mély bánat és csalódás az arcomon, ezért felírta a telefonszámát, mármint az üzletét, hogy időnként csörögjek oda, hogy van-e juhtúrós. Sőt, ha netán a mélyhűtőben van, akkor meg is sütik nekem, mire odaérek. (Na, ennyit a friss, házi rétesről. ) Csomagoltattam egy sajtkrémes-brokkolist és egy lecsósat, otthon kiderült, hogy még virsli is van benne. Finom volt mindkettő. Azzal vigasztaltam magam, hogy ha rétest nem is, de remek ötleteket kaptam. A brokkolis-sajtkrémeset már meg is sütöttem tegnap. Igaz, bolti réteslapból, de az is van olyan jó, mint a fagyasztott házi. Nagy sikere volt. Majd veszek én juhtúrót, nem hiánycikk. Sőt, tojásos lecsóssal is meg fogom lepni a családot. Kösz, Hugó! :)

Az ételudvar területén egy gombostűt se lehetett leejteni, és bevallom őszintén, azért esett a választásom a Cucina di Francesco "tésztás" étteremre, mert ott volt legrövidebb a sor. A pult mögött két legény sürgölődött villámgyorsan, és a kínálat is lenyűgöző volt a maga műfajában. Pizzák, többféle lasagne, mindenféle ízű, színű és formájú tészta. Rögtön megakadt a szemem a tintahalas spagettin, ami sokkal finomabb, mint amilyen szép. Jó nagy adagot kaptam, nem is bírtam megenni az egészet. Bőségesen meghintették parmezánnal. Sajnos a rábiggyesztett citromkarikát is, így annak nem sok hasznát vettem, nem tudtam megfogni anélkül, hogy össze ne kenjem magam, és az ilyen helyen nem túl praktikus. Pedig jó lett volna kinyomni a levét, nem ártott volna az ételnek. Ami egyébként meglepően "halízű" volt, ahhoz képest, hogy bizony alig volt benne a tenger gyümölcseiből. Pár apró rákocska és egy szem árva kagyló. Talán a tejszínes (? ) szószban volt valami aroma, vagy hal alaplében főzték a tésztát. Nem tudom pontosan, mit ettem. . . , de finom volt. És még le is tudtam ülni! :)

Egy átlagos süteményes vitrin, kommersz tárolópolcok és -állványok, márkajelzéses jégkrémtároló, az összhatás kifejezetten snassz. A kiválasztott, kifizetett termékeket a vendégek maguk viszik a csili-vili tükrök alatt elhelyezett szépséges asztalokhoz. Ami természetes egy gyorsbüfében, de itt nem túl stílszerű. Az italokat és kávét kiadó pult sarkában gyűlik a szennyes edény, a vendégek hordják oda jobb megoldás és gondos személyzet híján a sorban állók könyöke alá, ha le akarnak ülni a megüresedett asztalokhoz. Kártyával akarok fizetni, elvben lehet, gyakorlatban nem, háromszori próbálkozás után feladom. - Már megint nem működik ez a vacak - közli a hölgy a kolléganőjével sóhajtva. Ettől függetlenül - hallótávolságban ülök - minden új vendégtől megkérdezi, hogy kártyával vagy készpénzzel óhajt-e fizetni. Vicces. Vicces? Majd' elfelejtettem: az erdei gyümölcsös torta finom volt. Még jó, hiszen I. osztályú helyen járunk, nem igaz? (Fogas kérdés, hogy ajánlom-e a helyet. Hiszen a kastély területén máshol nem juthat enni-, innivalóhoz a látogató. Ha éhes, szomjas, pláne ha gyerekkel van, nincs más választása. Javaslom vigyen magával elemózsiát, a kastélykertben sétálva nyugodtan el is majszolhatja. )

A gyorsbüféktől kezdve a külföldi vendégek által is kedvelt, panorámás étteremig sok helyen jártunk bónusszal. Sok jó helyet fedeztünk fel így, ahová aztán bónusz nélkül is rendszeresen visszajárunk. A Chili's Burgerbe is bónusszal mentem, dupla húsos, cheddar sajtos, baconos hamburgert vettem sült krumplival, és választhattam hozzá egy félliteres üdítőt. Elvitelre kértem, és bár nem kellett túl sokat várnom, míg elkészült, tényleg nehéz volt elviselni a rossz levegőt. Pár perc után már a torkom kaparta a használt olajszag. Pedig a sütőlap fölött, teljes hosszában díszeleg egy elszívó, talán meg kellene nézetni egy szerelővel. A kiszolgálással nem volt probléma, három mosolygós fiatalember tüsténtkedett, kettő a pult mögött, egy pedig folyamatosan takarított, törölgetett. A hamburgerről: finom volt a fekete szezámmaggal megszórt buci. A két húspogácsa jóízű volt, és jól is volt sütve. A kettőt egy vékonyka sajtszelet ragasztotta össze, még egy szelet nem ártott volna bele. A bacon intenzív íze jól érvényesült. A zöldségféle szinte teljesen hiányzott, mutatóban volt benne két kisujjnyi csík jégsaláta. Pedig az kapható egész télen, és nem is drága. Ezen kívül pár karika lila hagyma, más semmi. Valami kis szósz, de olyan minimális, hogy nem is tudtam azonosítani. Jó, hogy elvitelre kértem, mert itthon fel tudtam turbózni még egy kis jégsalátával, paradicsommal, majonézzel. Így aztán sikerült összehozni egy isteni hamburgert vacsorára.

Az italok még az ételeknél is durvábban vannak árazva, a borok, a sörök és az alkoholmentesek egyaránt. 860 Ft egy "korsó" sör, ami itt csak négy deci, a pohár kétdecis. Ez utóbbit nevezhetnék pikolónak is, van ilyen "mértékegység", illene emlékezni rá ott, ahol sört csapolnak. A párom rozé kacsamellet rendel burgonyapürével. Nem egy nagy ötlet, de hát imádja. Gyakran választja ezt az ételt, így összehasonlítási alapja is van bőven, tudja, hogy nem ilyennek kellene lennie. A hús rágós, a bőr egyáltalán nem ropog. A burgonyapüré kevés, de nem kér még egy kanálnyi adagot 550 Ft-ért, inkább beosztja. Én libamájas bélszíntornyot kérek vargányaszósszal. A szósz finom, épp csak egy kicsit meg kell sózni, és már ki is jönnek az ízek. Minden teljesen sótlan. A bélszín is rágós, túl van sütve. Inkább a májat kellett volna picivel tovább sütni, mert az véresebb a kelleténél. Egyik étel sem igazán rossz, csak éppen . . . semmilyen. A szívem vérzik a pompás alapanyagokért, nem is értem, hogy lehetett belőlük ilyen jellegtelen ételeket készíteni. 40 percet vártunk az ételre. Ezért meglepődve konstatáljuk, hogy mindegyik hideg, épp hogy langyos. Próbálunk mentséget találni: nyilván megvárták, míg minden elkészül, addigra a többi kihűlt. De még a burgonyafánk is hideg, így nem tudjuk mire vélni a dolgot. A pincér udvarias. Kérdezi, minden rendben van-e. Csodálkozik, hogy hideg az étel. . . Most már hárman csodálkozunk. Persze oly mindegy, mi a véleményünk, a 12 % szervízdíjat úgyis hozzácsapják a számlához. Pedig a borravaló - nevezzük bárhogy - azt a célt szolgálja, hogy a vendég ezzel fejezze ki megelégedettségének mértékét.

Sajnos senki nem jön érdeklődni, így a látogatók kinézetéből sem tudunk következtetni, mi célt szolgál az "iroda". Az éttermi oldal dekorációja . . . jópofa. Van itt minden, a falra szerelt négyszemélyes kajaktól egy óriási faliórán keresztül a szentképig. Valahogy mégis jól megférnek egymás mellett. Talán a hatalmas térnek köszönhetően nem zavaró a sokféleség. Ahogy az sem, hogy ahány szék, annyiféle. Az itallapon kétféle csapolt és sokféle üveges sör van, a gyakorlatban csapolt egyáltalán nincs, üvegesből is csak a drágább fajták. "Ugrott az öt csillag, kedvesem! " - mondom gondolatban a mosolygós pincérnőnek. Kétszemélyes bőségtálat kérünk. Semmi egzotikum, csupa jól ismert étel, kitűnően elkészítve. Élmény volt minden falat. Pácolt, fokhagymás sertéssült, Cordon blue, Párizsi csirkemell, rántott gomba, fűszeres steak-burgonya, rizi-bizi. Ízletes, friss, jól sózott, jó állagú, minden részletében remek. És az a mennyei savanyúság! Már bánom, hogy nem kérdeztük meg, vajon a szomszédos Nagycsarnok melyik üzletéből való. Valóban bőséges az adag, nem is bírjuk megenni az egészet. A maradékot 200 Ft-ért csomagolják be, ami elég snassz dolog, főleg hogy minden megnevezés nélkül biggyesztik a számlához a 200 Ft-os tételt. A tisztaság kifogástalan, a mosdó tágas és jól felszerelt. Gyermek wc-ülőke, pelenkázó asztal is van benne. Van időm szemügyre venni, ugyanis beragadt a zár. Kulturált dörömbölésemre viszonylag hamar felfigyel a személyzet egyik tagja, és kiszabadít, vidáman megjegyezve, hogy ez bizony elő szokott fordulni. :)

Szóval ízekben és élményekben gazdag volt az ebédünk, apró bosszúságokkal fűszerezve. Az öt csillagból még sincs szívem levonni, mert az étel olyan finom volt, hogy mindenkinek jó szívvel ajánlom, látogasson el ebbe a Market Caféba.

Így néha nem tudunk ellenállni a szemet gyönyörködtető kínálatnak, és ha nem is vagyunk gyakori vendégek, néha elcsábulunk és felfaljuk egy szusihajó rakományát. Mindig minden összeállításban szerepel valami újdonság, amit máshol még nem kóstoltunk. Most kifejezetten lazacimádóknak meghirdetett ételsort eszünk, kapunk lazacot nyersen, füstölve, tempurázva, lazactatár és tepertő formájában is. Gyönyörű és finom, elfogy minden az utolsó rizsszemig. A fiatal felszolgáló hölgy kedves és udvarias, viszont az ételre sokat kell várni. Addig teázunk, sokféle finom tea közül lehet választani. 10 % szervízdíjat számítanak fel. Ez nem új divat, egyre szélesebb körben alkalmazzák, de nem tudom megszokni, és mindig bosszankodom miatta. Itt biztosan adnék "magamtól is", de hadd döntsem el én, jogosnak tartom-e. A berendezés stílusos, a tisztaság kifogástalan.

Pár perc múltán fedeztük fel, hogy a pici helyiségnek, ahol leültettek, nincs is igazi fala, csak egy műanyag ponyva. Jobb időben ez a rész talán teraszként működik. A pincér takarókat ajánlgatott, de úgy gondoltuk, nem lehet túl kényelmes azokba burkolózva ebédelni. Szerencsére a mosdót keresve kiderült, hogy beljebb van egy nagyobb helyiség is, falakkal, asztalokkal, szóval ahogy egy étteremnek ki kell néznie. Megkérdeztük a pincértől, átülhetnénk-e oda, mondta, hogy semmi akadálya. Hogy magától miért nem ülteti a vendéget normális helyre, azt nem firtattuk, nem akartuk felhúzni magunkat. A Black Friday alkalmával, igen kedvező áron vásárolt bónusszal mentünk, az ajánlat Vaslapon grillezett bivalyoldalas volt, grillezett zöldségekkel. Nem mindennapi étel, szívesen megkóstoltuk. A kóstolást szó szerint kell érteni, a hús külső része ugyanis olyan keményre volt szárítva-égetve, hogy csak a férjem bugylibicskája hegyével tudtunk egy kis darabot lepattintani belőle, hogy a szánkban sokáig forgatva érezzük az ízét. Elrágni nem sikerült, pedig jók a fogaink. A belső oldalon volt pár puha és finom falat. Kb. olyan hatást keltett, mintha egy teknősbéka páncéljából próbáltunk volna pár falatot csipegetni. Pincérünk többször is odajött érdeklődni, hogy minden rendben van-e. Nyilván tudta, hogy nem, ezért nyüzsgött annyit. Először hozott egy steak-kést, mert látta, hogy a terítékhez tartozó evőkés nem birkózik meg a "hússal". Aztán kedélyesen heherészve elmagyarázta, hogy a bivaly végül is egy vadállat, azért kemény, még akkor is, ha ez speciel tenyésztett. Naggyon vicces. Van, aki imádja a jópofizó pincéreket, mi nem annyira. Ha kedvezmény nélkül megyünk, biztosan visszaküldjük az ételt. Bár az is lehet, hogy ezt a minőséget csak a bónuszosok elé merik rakni, "ennyiért ne reklamáljon" alapon. El ne felejtsem megemlíteni az ebéd fénypontját, a grillezett zöldséget. Guszta volt, finom, bőséges és jó összetételű. Ezért volt érdemes beülni. Mondjuk gusztának a hús is guszta volt, bár köszönő viszonyban sem állt az ajánlatban szereplő képpel. Szokásomtól - és a szabálytól? - eltérően az ajánlat képét is mellékelem, hogy alátámasszam az értékelésemben leírtakat. A hangulatot nem tudom objektíven értékelni, mert a mi hangulatunkat az élményeink határozták meg. A terem "jópofa", a dekorációk zöme nem a grillhez, hanem a jégbárhoz kapcsolódik. A mellékhelyiségek tiszták, bár a férfi mosdóból a szappan, a nőiből a kéztörlő hiányzott. Legalábbis remélem, a zöld törlőrongy nem ezt a célt szolgálta, csak a takarítónő felejtette ott. A jégbár biztosan kuriózum, a grillezőt nem ajánlom senkinek. A környéken sok helyen lehet remek grill ételeket enni, és nem is a váci utcai "turista-árszinten". Az ár-érték arányt természetesen nem a kedvezményes bónusz, hanem az étlapon található árak alapján minősítem.