Útközben adatlapja

(A hálózat különböző boltjaiban nem azonosak az árak, és itt a legmagasabbak. )
A hatkolbászos ajánlat szerint bármit lehetett kérni, tetszés szerinti összeállításban. Fel volt sorolva az összes kenyér, kolbászka és a szószok. Abban a hiszemben, hogy tisztában vagyok a BÁRMI szó jelentésével, megterveztem a tölcséremet. Úgy gondoltam, a teljes kiőrlésű kenyérbe 2-2 kacsa, szürkemarha és lazackolbászkát kérek. Káposztát, rá egy kis csilis majonézt. Esetleg jalapenos sajtszószt. Kiderül, melyik ízlik legjobban, és legközelebb abból lakmározom. Nos, a kiszolgáló hölgy türelmesen végighallgatott, majd közölte, hogy a teljes kiőrlésű tölcsérbe kacsát és marhát szoktak tenni. Amit készséggel elhiszek, de végül is nem tartozik rám. A lazackolbászra vonatkozó kérésemet elnéző mosollyal fogadta, talán meg is sajnált, mert felajánlotta, hogy a kacsa és a marha mellé ad disznót is. Nem kértem, de ez úton is köszönöm. A szószokra vonatkozó ötleteimmel már elő se mertem hozakodni, olyan határozottan kérdezte, mustárt, majonézt, ketchupot kérek-e. Csak álltam egyik lábamról a másikra, és kb. úgy éreztem magam, mint egy napközis, aki a konyhás nénitől próbál valami jobb falatot kunyerálni. Még most is egy picit kínosan érzem magam, ha eszembe jut ez a furcsa szituáció. Végül kaptam egy nagyon ízletes összeállítást: a felsoroltakon kívül bacont, ropogósra sült hagymát és egy kis reszelt sajtot is dísznek. Ahogy szokták. . . Finom volt és laktató. Itthon megnéztem a cég weblapját, és kiderült, vannak konkrét összeállítások. Nyilván ezek közül lehetett volna "bármelyiket" választani. (A kacsás-marhás tölcsérembe kérhettem volna sajtszószt, ha merek! ) ;)

Választanék egy diabetikus tortát, de sajnos nincs. Hmmmm. Iszom egy kávét, finom. A férjem tortázik, azt mondja, pont olyan finom, mint bárhol másutt. ;)

Az árak igencsak borsosak, de hát gondolom, a vásárlóközönség zömmel a legendás intézményre kíváncsi, egyszer el kell jönni ide, kerül, amibe kerül. Én úgy fogom fel, hogy múzeumba jöttem, és így már nem is tűnik drágának a belépőjegy. Nem csak a cukrászdában érdemes alaposan körülnézni, de a szomszédos helyiségben és a folyosón kiállított régi tárgyak, eszközök is nagyon érdekesek.

A reggeli választék: ilyen omlett, olyan omlett, amolyan omlett. A „hidegtál” igen szegényes, szerencsére látjuk a másik asztalon, így nem azt választjuk. Ehetnénk még virslit, de erre háklisak vagyunk, és inkább azt sem kérünk. Részünkről semmi gond, szeretjük a tojást, és mindössze két reggelről van szó. . . Három tojásból készül egy adag, nekünk bőven elég. Filteres teából is találunk megfelelőt. Menüválasztásos ebédre és á la carte vacsorára vagyunk jogosultak, ez jól hangzik. A gyakorlatban úgy néz ki, hogy az ötféle menüből kettő bableves, különböző – egy sós, egy édes – tésztával. Az előbbihez kedvet kapok, ám a pincér közli, hogy azok csak este rendelhetők. Ezt a könnyű vacsorát inkább nem próbáljuk ki…

Az étlap tetszik. Minden fogásról leírják, mit takar a cím. Jól összeválogatott alapanyagok, ötletes párosítások. Az örömünk nem tart sokáig, már hozzák is „az apartmanosok étlapját”, rajta néhány kommersz étel. Ezekből rendelhetünk, vagy választhatunk egy közepes méretű pizzát. Az eljárás érthetetlen és sértő. A fentiek után talán meglepő a magas pontszám és az, hogy az éttermet ajánlom. De a felszolgált ételek mindegyike friss, forró, gusztusos, bőséges és ízletes volt. Szóval inkább a „jegyrendszertől” óvakodjanak, térjenek be szabadon, és válasszanak a teljes étlapról valami finomat a helyi specialitások közül! A kiszolgálás gyors és kedves. Ami azért is dicséretes, mert minden étkezésnél ugyanazzal a fiatal pincérnővel találkoztunk, nem lehet könnyű nyitástól zárásig végigmosolyogni a napot. (Az ár/érték arányt az étlap tanulmányozása alapján ítélem jónak, és azt sem tudom, hogy az üdülésünkért kifizetett összegből mennyi volt az étkezés ára. )

Pihentető zöld kert, grillterasz, a barátságos recepción ingyen kerékpárkölcsönzés és korlátlan melegital-fogyasztás. Étkezés a közeli Várkert Grill Étteremben, á la carte reggeli és vacsora, menüválasztásos ebéd. Az ajánlatot kísérő képek valószínűleg a négycsillagos központi apartmanházban készültek, ahogy az apartmant jónak minősítő beszámolók képei is. Vásároltunk egy kétszemélyes utalványt, egyeztettük az időpontot. - Viszlát ekkor és ekkor a Kétmalom utca 2-ben! - búcsúzom. - Á, nem ott! A Vár utca 12/3-ba menjenek! - felelé a hölgy. Mert hogy egy dolog a vendégcsalogató ajánlat, aztán hogy az erre ráharapókat hol helyezik el, az más kérdés. A megbeszélt időben érkezünk. A megadott címen a kutya sincs, a kapu zárva. Hívom a cég (egyetlen, mobil) számát, az üzenetrögzítő jelentkezik. Mondom, itt állunk a ház előtt. . . Toporgunk még vagy fél órát a visszahívásra várva, de hiába. Majd a szomszédnál érdeklődünk, jó helyen járunk-e egyáltalán, mert hogy névtábla sincs. Megnyugtat, hogy "szoktak ide jönni". Telefonálok újra, csöng, csöng, nem veszik fel. Így aztán elindulunk a két bőrönddel, és megkeressük az ajánlatban szereplő címet. A recepción két barátságos, ifjú hölgy. Mármint egymással beszélgetnek barátságosan. Mondom, jöttünk üdülni a Vár utcába, telefonáltunk, üzentünk. Mire az egyik felcsattan, hogy neki csak két füle van (minő kuriózum), és nem tud minden telefont felvenni. Az üzenetrögzítőt meg csak akkor hallgatja le, ha ráér. Legtöbbször csak este. Mer' neki csak két füle van. Beültet a kocsijába, és szíveskedik elszállítani bennünket a szállásunkra. Út közben még többször említést tesz a mindössze két füléről, valamiért rendkívül szellemesnek tartja ezt a sületlenséget. Azzal a megjegyzéssel távozik, hogy ha valami problémánk van, hívjuk telefonon. Ezt másnap estefelé meg is próbáljuk, szerencsére nem túl fontos ügyben. Géphang közli, hogy négyig van recepció, és további szép napot kíván. Nem akarok hinni a (két) fülemnek! A vendégek nap közben várost néznek, fürdőznek, kirándulnak, és csak estefelé mennek a szállásukra. Ha kiderül, hogy nincs víz, villany, netán beletört a kulcs a zárba, még annyi lehetőségük sincs, hogy üzenetet hagyjanak! Bár végül is mindegy, mi személyesen mutattuk meg, hogy a WC balesetveszélyes, mert az ülőke nincs rögzítve, mégse ért oda két nap alatt az azonnalra ígért szerelő. A berendezés tetszetős, újak a bútorok. Mondjuk a háromszárnyú, nagy tükör árából vehettek volna inkább néhány vállfát és törülközőt, mert ezek már a 2-3 csillagos szálláshelyeken is az alapfelszereléshez tartoznak. A fürdőszoba kb. 1x1 lépésnyi, a zuhanyfülkéből kilépve választhatsz, hogy a mosdóba vagy a WC-be verd be magad. A szoba egész éjjel fényárban úszik, mert az utcán pont az ablak előtt magasodik egy erős fényű utcai lámpa. Egy redőnnyel orvosolni lehetne a bajt, ha a [moderálva - a szerk. ] este is körülnéznének a helyszínen, és észlelnék a problémákat. Ha már kommunikálni nem képesek, nem hajlandók a vendégekkel. A szobákban tilos a dohányzás, erre a célra az emeleten, az egyik apartman ajtaja előtt jelöltek ki helyet. (Mellékes, hogy pont előttünk, maga az ötlet elképesztő! ) Ha kinyitjuk az ajtót, dől be a füst és a bagószag, még szerencse, hogy csak a második napon kapunk cigizős szomszédokat. Az étkezés a pár perc sétára lévő Várkert Étteremben van. A vacsora á la carte, az étlap változatos és fantáziadús. Épp a helyi specialitások és a séf ajánlatai között ingadozunk, mikor hozzák "az apartmanosok" étlapját, rajta néhány kommersz étellel, mert ők csak abból rendelhetnek. Még csak nem is olcsóbbak az átlagnál, szóval a megkülönböztetésnek semmi értelme sincs, "csupán" sértő. Ha esetleg attól félnek, hogy a tikettesek túl sokat esznek, szabjanak meg egy értékhatárt, és az a fölötti fogyasztást fizettessék ki. Kávét valóban annyit ihattunk, amennyi jól esett. Bárhol, ahol vettünk magunknak…

A város szép, az idő jó volt, és ha sokat bosszankodtunk is, nem hagytuk elrontani a kedvünket. Ezzel együtt mindenkit óva intek ettől a mínusz négycsillagos kalandtól, nem ajánlom senkinek. Talán nem is az Itt jártamnak kellene elküldenem ezt a beszámolót, hanem a fogyasztóvédőknek.

Klasszikus önkiszolgáló, mindenki oda ül, ahol egy szabad széket talál. Ehhez képest az árak igencsak elszaladtak. Persze az egészség jegyében minden árat fel lehet srófolni, és tudjuk, hogy az ilyen-olyan-mentes alapanyagok, lisztek, cukorpótlók drágák, de itt igencsak megkérik az árát azoknak a fogásoknak is, amelyeknél ezt semmilyen speciális összetevő nem indokolja. 15. 000 forintnyi blokk összegyűjtésével törzsvendég-kártyát lehet igényelni, lehet, hogy azért fog olyan vastagon a ceruzájuk, hogy a vendég minél előbb kedvezményhez juthasson. ;)

Komplett ebédet ettem tesztelés céljából :), de jobban jártam volna, ha beérem a levessel. Az volt a csúcspont. Sose jutott volna eszembe, hogy csipetke helyett apróra vágott savanyú káposztával dúsítsam a gulyáslevest, de remek ötlet, felkerült az itthoni étlapra. Egy teáscsészényi adag 490 Ft. A következő fogás kakukkfüves malackaraj. Két vékony szeletke köret nélkül, 990 Ft-ért, sajna erre nem találok szalonképes minősítést. Ehhez a gyengén fűszerezett, száraz és hideg húshoz semmi méregdrága adalék nem kellett, ami indokolná az árát. Köretnek grill zöldséget választottam 550 Ft-ért, ez ízletes és jól összeállított volt, kár, hogy alig langyosan tálalták. Ritkán eszem desszertet, de az édesköményes joghurthabot nem tudtam kihagyni. A neve volt a legjobb… Cukor helyett ugyanis olyan sok édesítőszerrel készült, hogy a zöldség íze egyáltalán nem érvényesült, csak azt éreztem, hogy valami édeset eszem. Az étterem tiszta, egyszerű, mondhatni túlságosan steril és színtelen. A kiszolgálópultnál pohár és kancsóban friss víz van kikészítve, ez határainkon belül valamiért luxusnak számít, mindig elismeréssel nyugtázom. Tiszta és rendes a mosdó is, pelenkázópulttal felszerelve.

A "Pesten világhírű" hamburgert már több helyen árulják. (Az Ittjártamon is van egy Király utcai értékelés, de az a hely annyira más jellegű, hogy nem akartam oda írni. )

Kedvezményes menü kuponnal mentünk, ami egy tetszés szerint összeállított hamburgert, sült krumplit és forró gyömbéres almaitalt tartalmazott. A BBQ hamburgert választottam, és nem tudom, tényleg a legjobb-e Pesten, de hogy én még ilyen finomat sehol se ettem, az biztos. A vastag, szaftos, tökéletesre sütött hús, az olvadt sajt, a karamellizált hagyma külön-külön és együttes ízhatásában is egyszerűen remek volt. Párom a klasszikus változatnál maradt, ő is meg volt elégedve. A sült krumpli kívül ropogós, belül omlós, pont jól sózva, és kellemes volt a meleg ital is. Nem vagyok egy nagykabátban hamburgerező típus, de sikerült nem leenni magam :-), ebéd után pedig mód volt a kert végi konténer mosdót meglátogatni. Tisztaság, WC-papír, szappan, minden, ahogy illik. Újfent hangsúlyozom, hogy ez egy hétköznap déli tudósítás. Ha valaki egy bulis éjszakán balkáni állapotokat talál, pl. a mosdóban, ne nálam reklamáljon. :)
Az árakat egy kicsit magasnak tartom. Így, kuponnal, 40 % engedménnyel nekünk megérte. De kupon - és árukapcsolás - nélkül is érdemes beülni egy hamburgerre, a menü többi része nekem nem hiányzik. Biztosan visszamegyek még, és talán a Karaván udvar más egységeit is kipróbálom, mert a ZING-en kívül is láttam érdekes dolgokat.

A kétfős személyzet valószínűleg szorgosan dolgozott, a hátuktól nem láttam, mit csinálnak éppen. Biztosan szusit. :) Egy darabig meresztgettük a szemünket, és próbáltuk a falitábláról leolvasni a választékot, mire az egyik dolgozó, akinek nyilván a hátán is van szeme, megjegyezte, hogy ott a pulton az étlap. Ó, tényleg, azzal már könnyebben boldogultunk. Kértünk egy boxot, sajna, az egyik legjobb összetevője, a vörös tonhal épp elfogyott, de sebaj, ahelyett kértünk mást. Plusz egy hatos kacsamáj-sushit, amivel még nem találkoztam másutt. Isteni finom, érdemes volt kipróbálni. Negyedórát sétáltunk, addigra összekészítették a rendelést, és fizetés közben végre az arcát is láthattuk az egyik alkalmazottnak. A kínálat jó, az ár-érték arány kitűnő, szóval előre is bocsánatot kérek, de visszajáró vásárlójuk leszek. Akármilyen látványosan utálják is, ha megzavarják őket holmi betérő vendégek.

Zöldtea fagylalttal fejezzük be az étkezést, hát ezt nem kellett volna, mert ehetetlenül édes volt. De ez nyilván egyéni ízlés kérdése. Muszáj megjegyeznem, hogy a jó félórás ott-tartózkodásunk alatt egyetlen pár evett rajtunk kívül, és egy vásárló kért elvitelre valamit. Ehhez képest harmadik próbálkozásra találtunk szabad időpontot, és most is azzal vezette be, aki felvette a telefont, hogy "megnézem, van-e hely. . . ". :-)