Tom180 adatlapja

A belsőről általában csak télen van fogalmunk, vagy ha használni kell a mosdót is. Az étlap egy laminált lapból áll, így kétoldalasként sem sok étel szerepel rajta. Megszámoltam, 11 főétel van a menüben, nagy része így vagy úgy rántott hús, vagy sajt. Nem teszi tehát magasra a mércét, de azt szépen hozza. A husi finom, átsült, jó a panír, a sült krumpli kimondottan finom. Az adag pont akkora, amit egy kirándulás után simán elfogyasztok, de nem pukkadok, viszont nem maradok éhes sem. Páromnak em volt baja az étellel. Amit rendelt, korrektül megkapta, ízletes volt. Díszítés felejtős. Aki húst és krumplit rendel. Azt kap. Nem többet, nem kevesebbet. Mondjuk a túróval, apróra vágott hagymával töltött rántott bordán volt némi póréhagyma karika, de az kb az étlapon is szerepel. Ebben ennyi van. Gösser sört mérnek. Ez pozitívum. :)

A pincér az egyik asztaltól elkódorgott lurkóval társalgott guggolva, mert az a küszöbre heveredve tanulmányozta az ujjait. Szóval gyerekbarátnak tűnt a dolog. :)

A környező nyárfákról szállt a szösz, de ez a kerthelyiséghez tartozik. Akinek ezzel baja van, levest benn egyen.

Fél óra csúszást jeleztek, ez elfogadhatónak tűnt. A belső helységből folyamatos gyerekzsivaj szűrődött ki, és nagy tételben hordák a pincérek a rántott húst, és a sült krumplit. Mivel a külső helységben is lehetett a konyhából némi szagot érezni, a nagy tétel miatt vártam, hogy az égett olaj szaga érkezik majd, de nem. A kacsacombra a páromnak nem volt panasza. A juhtúrós sztrapacska finom volt, bár más, mint a Mátrában. A személyzet rendben volt, kedvesek, előzékenyek voltak. Hogy az előző vélemények után fejmosás történt-e, vagy az volt a kirívóeset nem tudom. Gössert csapolnak, ami Borsodban talán meglepetés is, de mindenesetre mi nem bántuk. Igaz én vezettem, így ebből kimaradtam. Ahogy ez szokott lenni.

Külön figyelmet kaptunk a nem túl melegre tekintettel. Gyorsan felvették a rendelést, és hamar el is készült az étel. Az étlap rövidke, alig néhány dolog van rajta, de amit vállaltak, azt kiválóan megoldották. A múltkori parádsasvárihoz hasonlóan vadpörköltet kértem sztrapacskával. No, ég és föld a kettő. A sztapacska frissen készült, aromás juhtúróval bőven, a vargányás szarvaspörkölt ízes volt, a hús puha, és érződött rajta, hogy nincs feljavítva marhával, egyebekkel. Párom rántott husija, és a köret is sikert aratott. A hely egy kirándulás után nagyon alkalmas egy finom ebéd elköltésére a friss levegőn. Különösebb flanc nélkül kaptunk ízletes, és elégséges ebédet. Sajnos csak Sopronit csapolnak. Ez olyannak, mi mi is vagyunk, mert nem szeretjük, ez apró gond.

Persze, ha jó az idő, mindig tele van motorosokkal, most viszont alig voltunk. Kicsit mintha el is szoktak volna a vendégtől, de végül felvették a rendelést, ital is került. Csapolt sörük nem derült ki, hogy egyáltalán nincs vajon, vagy csak korai az időpont még hozzá. Több hely is van a környéken, aki megvárja a csapolással a jó időt, mert nem fogy ki a hordó, így veszteséges a sör. A sztrapacska kissé szürke volt, ami az élvezeti értékéből nem von le, csak jelzi, hogy a krumplinak a lereszelése után volt ideje elszíneződni. A vadpörkölt is rég a tűzhelyen lehetett. A párom rántott csirkemellével nem volt baj. Összességében az árát éppen megéri, ha hosszú séta után nincs kedve az embernek nagyon utazni még az ebédért, be lehet ülni.

A személyzet gyors volt, azonnal felvették az ital rendelést. A sör 4 dl, ezt bele kell majd nyáron kalkulálni. Tésztát ettünk. A páromnak ízlett a lasagne, én Terazzát ettem. A tésztában lehetett választani, spagettivel, vagy pennével kérem. Ez tetszett, mert nem szeretem a spagettit. A lasagne jó illatú volt, később bele is kóstolhattam, mert a párom nem tudott a mennyiséggel megbirkózni. Ami nem is volt nagy baj, mert a Terazza penne elég kevéske volt. És elfelejtettem szólni, pedig tudhatnám már, hogy ne tegyenek rá madársóskát. Tudom, hogy része az olaszos ételeknek, de nem szeretem az ízét. Én hibáztam, szerencsére simán a tányér szélére lehet kotorni. A tészta egyébként finom volt, szaftos és juhtúrós. A főtt sonka normálisabbak közé tartozott, nem valami gépsonka darabokkal készült. A lasagne nálunk húsosabb, kevesebb paradicsommal, de ez ugye szokás, recept kérdése. A bazsalikom azonban nem hiányzott belőle. Fűszeres volt. Az áraik elfogadhatóak. Viszont nem lóg le a rántott hús a tálról. Van akinek ez gond, van aki, nem degeszre akarja enni magát.

Az adagok gyanúm szerint csökkentek, mert eddig alig-alig tudtam megenni egyet, de most gond nélkül. Ami nem baj, hisz nem mindenki tart azonnal haza a csomagolt étellel. Nyáron tényleg csak nyűg. Viszont az árak nőttek. És már nem olyan jók az ételek, mint régebben voltak. Ami mindig zavaró, a pici mellékhelyiség. Annyira, hogy az embernek dolga végeztével, a kézmosóból csak úgy tud az étterembe visszalépni, hogy kinyitja a fajanszos helyiség ajtaját is, mert oda visszalépve lehet csak ajtót nyitni. Így a szemben lévő asztalról minden nyitás után ez a látvány tárul az étkező szeme elé. Ezek csak apróságok. Visszajárunk, ha Egerben vagyunk.

A párom nagy kedvence a mátrai éttermekben más-más néven szereplő mátrai borzaska. Itt borzas borda a neve. Ilyet rendelt, és ahogy letették az asztalra, lehetett érezni a fokhagymát, ami ennél az ételnél nagyon fontos. Én szlovák titkot rendeltem, de előtte persze igyekeztem megtudni, mi is lehet az. A titok annyi, hogy a kétféle (vad és csirke) pörkölt egy palacsinta nagyságú tócsniban van felszolgálva, és mivel rá van hajtva, nem látszik. Mellé káposzta, hogy még szlovákosabb legyen. Tényleg finom, szerencsére zsíros, így aki nem bírja, vagy nem szereti válasszon mást. A látható személyzet a pincér hölgy egyedül, de ahogy mondtam a hely kicsi, nincs miatta fennakadás. Az étel elkészültét csengő jelzi. De aki kinn ül a terasz végében, az bizony a szakács és a kukta vitáját is végighallgathatja. A belső rész TÉNYLEG rusztikus. Nem lepukkant, csak annyira vidékinek akar látszani, hogy az nekem kicsit sok. A kemence tényleg létezik, és bár nyáron nem tapasztaltuk meg, egy korábbi látogatásnál kiderült, milyen meleg dolog mellette ebédelni.

A lámpák, díszek, stb. Buliban biztos hangulatos, étteremben azonban inkább csicsa. A sörük DAB, de sajna általában vezetek, így nem jutok hozzá. Az ételek jók. A Tomcici kedvence hangzatos, érdekes is, de sokszor nem csábít el. Ha láthatóan és szagolhatóan nagyobb bulira készülnek este, többet nem rendelünk rántott hús, májat stb, mert a nagyüzemi bundás husi gyártásban bizony megég az olaj, és nincs külön a betérő vendégnek. A WC sajna szűkös, koedukált, és nem is nagyon szeparált, de ez az építész hibája főként.