Tom180 adatlapja

Nem találtam szimpatikus ételt a pult feletti táblára felcsíkozva, és nem tudom miért mondták, hogy olcsó, de ennyiért kulturált étteremben is lehet enni. Van amiben nem jó a retró.

A kiszolgálás gyors volt, a hangulat jó. A kaja nem volt rossz, de a sült tarja lehetett volna kicsit szaftosabb. A párom szerint a tüzes bors mártásos szűzérme olyan csípős volt, mintha én készítettem volna. A pincér tudott felvilágosítást adni az étel elkészítését illetően, mert a fantázia név alapján nehezebb dönteni. Bár sokan bevonultak a belső részbe a szél elől, inkább a lenge öltözetnek volt köszönhető. Sajna alkoholmentes sörben csak Dréher volt. Ami azért kár, mert a 24 kimondottan nem ízlik nekem. Ajánlom, ha valaki arra jár.

Megérkezéskor négy fős asztal volt szabad a teraszon, négyünkkel volt egy 4 éves gyerek is. A fiam elment, hogy kérjen a. pincértől plusz egy széket, vagy gyerek etetőt. Azt a választ kapta, hogy kiviszi. az ételt és intézi. A fiam a gyerek mellett állva várta, mert nem akarta maga átrendezni az éttermet. Nem foglalkoztak vele, bár kimondottan útban volt a felszolgálás során. A másik asztalnál végeztek, így miután hallottuk, hogy a hátszín eheteten volt, de a lyoni hagyma finomra sikerült, elvettünk egy széket. A pincér ezután szedte le az asztalunkat, részletekben. Utána megint sokáig semmi, amin csodálkozzunk, hisz csak a teraszon láttunk vendéget. Hosszú idő után. egy másik felszolgáló megkérdezte, kaptunk-e már étlapot. Hát nem. Hozott. Ekkor láttuk, hogy ez nem ugyanaz az étterem, ahová odaszoktunk. Az árak jelentősen mozdultak felfelé, a szép étlap helyett két lapot kaptunk, sokkal kevesebb étellel, amik között a régiek közül semmit sem fedeztünk fel. Hosszú tanakodás után (ebben egy pincér sem zavart meg, még ital. rendelés felvételével sem) úgy döntöttünk otthagyjuk a helyet, és elfelejtjük.

Egy alkalommal azonban annyira be voltam lőve a tüzes húsra (amilyenhez mérten erős kaját étteremben nem szoktak felszolgálni, de otthon így készítem magam is), hogy csalódás volt, amikor kiderült, nincs. Mást kértem, de ha lehet csípősen. Aminek az volt a vége, hogy a husik közé piros arany került a konyhában, ami pedig nem csak erős, de sós is. Az elrontotta a kaját. Az utóbbi két alkalommal az volt a benyomásunk, mintha szakácsot cseréltek volna, aki ugyanazoknak az ételeknek egy részét nem tudja ugyanolyan jól elkészíteni, mint addig. Csúcsidőben csak ráérősen szabad beülni, mert két felszolgáló, akármilyen udvarias is, nem tudja átfogni a viszonylag nagy éttermet. Talán a konyha se túl nagy, így néha komoly várakozás van az ételre. Visszaolvasva ennyire nem rossz, sőt nagyon jó, csak ezek a negatívumok is hozzá tartoznak.

Egy tortillához hasonló, vaslapon sütött lepénybe kerül a mellette elkészült husi, hagyma, miegymás. A hamburger szintúgy. Ez is olyan, hogy bár van könyöklő pult és előtte kiülős padok, mivel 20 méterre lakom, a kiírt telefonon előre megrendelem a lepényt, majd átballagok érte, ami addigra elkészül, mert hát nem gyorséttermi kész kaja. Aztán a forró lepénnyel átszabálytalankodok az úton és otthon megeszegetem. A lepény tésztája ízlik, a kiszolgálás kedves, a töltelékek nincsenek márványba vésve, kis chili szósz mindig belefér pluszban :)

Ettem jobb csülköt Szilvásváradon a Csobogóban drágábban, ettem rosszabbat a Pisztrángban drágábban. A kaja megfelelő volt az árért, a kiszolgálás gyors, udvarias. Nagy. piros pont, hogy kétféle sört csatolták. Még nagyobb piros pont, hogy az egyik Zlaty Bazant.

Az ebédünket hamar megkaptuk, finom volt. Az utolsó ötlete a páromnak volt, hogy már nem tudná megenni, de vágyik egy túrós palacsintára. Megkérdeztem, elkészítik, becsomagolják, hazavisszük. És itt történt némi baki, mert a két darab túrós palacsintára többet kellett várni, mint az egész ebédre. Nagy volt a jövés-menés, mindenki intézkedett, csak a palacsinta maradt el valahol. Szóval ez teljesen lerontotta az élményt.