Abból kettő a napon, abból az egyik leterítve abrosszal, de már ülnek nála. Egy asztal maradt az ernyő alatt, abrosztalanul, porladozó felülető zöld műanyagból. A szék hasonló, óvatosan foglaok rajta helyet, mert az idén egy ilyen már összetört alattam, és az új volt. Rutinosan benn rendelek. Korsó Dreher sör, és egy alkoholmentes ízesített dobozos Draher. Mert ha már alkoholmentes, akkor lehet akár citromos is. A korsó egyértelmű, dobozoshoz gyárilag nem jár pohár. Nem is kérek, mert pléhből elfogyasztom, hisz az etikett már rég nem köt ezen a helyen. Meglepetés, hogy a szomszéd (terítővel rendelkező) asztalhoz z ablakon kopogtak ki, amiből tudhatta, kész a kaja, mehet a pulthoz átvenni. Így. Kop-kop-kop. . . vendég ugrik, kihozza, megeszi. Gondoltam meglesem, el is kell-e majd mosogatni, de aztán ezt elfelejtettem. Jércemell mandulás bundában, steak burgonya a páromnak, rántott sertésborda hasábburgonyával nekem. Plusz csemege uborka, mert egyszer élünk. Majd várjuk a kopogást. Közben újabb asztal (utolsó) adja le a rendelést. Majd kop,kop,kop. És ketten férfiak felpattanunk, megyünk, megnézzük, kinek lett kész a rendelése. Én nyertem. Egy fordulóval nem bírtam (Gyakorlatlan vagyok pincérnek. Mondjuk máhol nem is kellett gyakorolnom), így két sétával tálaltam a páromnak, magamnak. És akkor felmerül: só! Azért visszamentem, kértem. Hölgy megtekintett egy kis fa edényt. Ez biztosan az lesz. Tényleg az volt. Szóval vége, leültem, szalvéta, evőaszközök. A villán valami, ami vagy benn, vagy gyakorlatlan kiszállításom közben került rá. Pulthoz vissza, kérek másikat. Bocsikáznak, adnak másat. És akkor ebéd. Ami meglepetés, a jércemell, a rántott borda nagggyon finom. A hús szaftos, omlós, a panír ropogós, ízletes. A burgonyák jól elkészítettek. A csemege uborka sajna nem, de ez van. A szmszéd asztaltól a darazsak elől bemenekül a pár a wc előterébe. A darazsak sajnos nem. A patak túlpartján egy vidám férfitársaság a zajok és a néha lengedező illatfelhők alapján valószínűleg éppen alkoholos belfolyásoltság alatt ver szét egy disznóólat. Szóval minden ez, csak nem átlagos. A rántoss húsoknak nehezen találni párjukat, a steak burgonya fűszeres, a külseje kemény, a belseje krémes, a hasábburgonya is roppan, friss, belül puha. A ércemell lelóg a tányérról, a borda sem kicsi. Végeztünk, és tisztelettudóan visszavittem a tányérokat, kidobtam a sör(? ) dobozát. Fizettem. Még megtekintettem a legkisebb helyiséget, és nem kíváncsiságból. Mondjuk felejthető. Tiszta, de fura. Ettünk egy jót, de legalábbis fura körülmények között. Ökopark néven is fut. Hát, pincér nem hagyott ökológiai lábnyomot, az biztos.
