Ugor adatlapja

Nem egyszerű az élet, és rögös a pálya, hát a neten jelentkeztem be időben, azután egy teljesen idétlen kommunikáció zajlott a távoli gép és köztem, termék-et vettem a neten, a tételek ilyenek voltak, hogy Valentin-napi vacsoraest 2 db, felszolgálási díj 2 db, elektronikus visszaigazolás 1 db de ez még semmi, van számlázási cím meg szállítási cím is. Aztán értesítettek, hogy rendelésemet sikeresen feldolgozták. Szóval, tiszta Rejtő Jenő volt az egész, be is telefonáltam a rend kedvéért, hogy biztos, hogy mi vacsorázni megyünk a Jardinette-ba vagy küldenek valami csomagot, vagy mi ez a marhaság? Első körben kissé fölényes volt a beszélgetőpartner, de mondtam, hogy ne próbálkozzon ezzel, kifizetem egy rakat pénzt látatlanba, és ők meg ilyen hülye terminológiát használnak de erre észbekapott, és sűrűn bocsánatokat kért, ismert a probléma, már sokszor jelezték, rendszergazda, mindenki, de nem tehetnek róla, ilyen a rendszer sajnos, nem lehet megváltoztatni. Később sokkal emberibb és udvariasabb leveleket kaptam tőlük, eddig négyet is. Na, de ma voltunk vacsorázni nagy szerelemestéken mindig ilyen kis páros asztalok vannak a legtöbb étteremben, csak ketten lehet ülni minden asztalnál, és párhuzamosan. Időben mentünk, nem autóval, inni is illik, tényleg mindenhol ketten ültek, még egy kerekesszékes pár is volt. Vendégfogadásként az etyeki kúria pezsgőjét kaptunk valamennyien, azután sorra jöttek a fogások, közös előétel volt minden asztalra, első pillantás címmel, kacsamáj terrine, cognac, lilahagymalekvár préselt csülök, torma, burgonyasaláta avokádósaláta, méz, mustár, pirított dió. Később a hölgyek mást kaptak, mint az urak, nemek szerinti elkülönülés volt gasztronómiailag, a nők citrusos zöldborsókrémlevest, aszalt paradicsom, pirított fenyőmaggal, a férfiak vargányakrémlevest, konfitált apró gomba, szarvasgombaolajjal. . . nagyon finom volt! Elfelejtettem borpárosítást kérni, egyszerűn nem vettem észre, hogy a sok papír között az asztalon van a leírás, így aztán a borlapról kértünk és 2-2 deci Sabar kéknyelűt ittunk, nagyon derék bor. A második fogás nőknek (Egyéjszakás kaland néven) branzino filé, parmezán kruszta, burgonyapüré, ruccola, férfiaknak: Iberico szűz, Serrano sonka, zeller gratin, tökmagos jus. Kiváló volt ez is. Elárulom, megkóstoltuk egymásét is. Végük a desszert (Édes végzet) egységesen uniszex, hibiszkusz, mascarpone pohárkrém, gyömbéres morzsa, gránátalma hát valahogy így, ez volt a Valentin napi eszegetés 2025-ben. Élőzene volt, Fekete Mátyás nagyon kellemes dalokat adott elő gitárral, és volt még aranyos meglepi is, a férfi WC egy szinttel lejjebb van, mint a női, és az ajtaja előtt egy nagy halom rózsaszál volt, hogy vigyél bátran egyet a kedvesednek és így is történt. Ez így összeségében messze átugorja az öt csillagos mércét az ittjartam éttermei közül. Az előlegbe elutalt pénz kb. 40 ezer forint volt, a helyben fizetett számla kb. 10000, osztottam-szoroztam összevetve más éttermekkel, ez nem volt nagyon drága. Viszont élmény volt ez is.

Kicsit olyan, mint egy kút. Felejteni nem szabad, csak az nem mindegy, hogy hogyan emlékezünk.

Nekem ez nem tervezett volt, reggel korán már kihitvallottam magamat egy katolikus misén, de szemem van ehhez, templom előtt megyek el, nyitva az ajtaja, autók is állnak körülötte, autóm fütyül-sípol, magától rálép a fékre. Na, hát így kerültem például egy evangélikus istentiszteletre is, Istenem, hát az ember áll, ül, énekel, ez a hétvége. Hívek voltak vagy nyolcan, az előadás végén szétszéledtek, és szóba elegyedtem a lelkipásztorral, aztán villámgyorsan összehaverkodtam a gondnokkal is. Valahogy így kezdődött, hogy "gyere ide, nézd meg, tudod, milyen olcsó volt? Most vettük a kiárusításon, akciósan! Nem baj, ha tegezlek, igaz? Szóval, gyere, fogd meg. . . " Jól megtapogattam, véleményeztem a pufidzsekit, reményemet fejeztem ki, hogy biztos, hogy jó meleg, és biztos, hogy megérte! Na, ettől kezdve otthon voltam, enyém volt a pálya, mászkáltam a karzatom, aztán hátramentünk a gyülekezeti terembe, megnéztük a WC-t, a konyhát, mindent! Jó cimborák lévén mindenfélét elmesélt nekem a haver, hogy milyen emléktáblák vannak a faluban, hol született nagyember, meg hogy melyik pajtában tartották az első istentiszteletet. . . na, hát ezért jár az ember kirándulni többek között, ezekért az emberekét is. Amúgy meg éljenek az evangélikusok!

A "polgári" áldozatokat úgy hívták például, hogy Koóhn meg Weisz. . . és akkor már tudjuk is, milyen áldozatok. Soha többé háborút!

Csípős lehet? Lehet. Krumpli, hagymakarika a szendvics mellé, aztán már itt sem vagyok. Így lett aztán chili ch burger 2079, hagyma kar 1040, koz. krumpli árában, narancs juice 270. . . Hamar megkaptam, jót ettem, csak az von le erősen az értékből, hogy takarítatlan volt az asztal, morzsák voltak elszórva mindenfelé, az ülésen is. Ha ez nincs, összességében még akár négyes is lehetett volna.

És persze olyankor kell menni, amikor nyitva van, és semmi akadálya a becsodálkozásnak. Idős úr lakik az egyik szomszédos házban, éppen magyarázott a helyről egy hölgynek, amikor megjöttem, azután átváltott rám és nekem mondta tovább. nem akarok untatni senkit a történelmi adatokkal, mert ki a kányát érdekel, hogy mikor alapozták, mikor meszelték ki, de hát ez egy roppant érdekes szerkezet, mármint az alaprajz, ezt tényleg meg kell nézni. A falon van egy szószék, kintről nem vezet hozzá lépcső, valahonnan bentről lép ki a hallgatóság elő, fölé az előadás főszereplője. A középső félkörben van oltárképen Szent Miklós nagy tette a zajló árban, mellette szent királyaink méretes alakjai vannak a falra festve. Kitűnő kirándulási célpont!

Nagyon nem jött be a terv, rögtön az első kérdéseknél kiderült, hogy valamit enni csak 14 óráig lehet, én meg pont elmulasztottam ezt az időintervallumot. Hát akkor legalább valamit iszom, az is valami a gyomorban. Láthatóan idegen, másképp kinéző, beszélő úr nem a kocsmarészben foglal helyet, annak mutatnak egy másik helyiséget, és ez rengeteg helyen így van az országban. Ez egy valamivel takarosabb kis terem volt, viszont itt egyedül ücsörögtem számkivetve, mint egy színesbőrü az 50-es évek Amerikájában. Meg is kaptam a Topjoyomat, a kávémat is, azt elmagánykodtram itt, aztán azzal az ürüggyel, hogy a mellékhelyiségbe megyek, mégiscsak bevegyültem egy picit a helyiek közé. Már nem is tudom, miről beszélgettünk, laza kocsmahangulat, nem is volt lényeges. A kávém 430 forint volt, az üdítőm 450.

Az, hogy ilyen szokatlan alakú lett a két ország körvonala, hát Istenem, így sikerült éppen, de azért még felismerni a kontúrokat, hogy mit is akart mutatni a művész. No meg az, hogy fáj. Nézhetjük ezt egy darabig, aztán kinek mi fáj.