De itt minden volt, étterem a főút mellett, nyitva is volt, igaz, itt meg azzal fenyegetett az idő meg a felszolgáló, hogy hatkor zár. . . egy életem, egy halálom, de most már eszem valahol! ! Mit kér, halászlét? De az 7000 forint! Szólt előre a hölgy, nyomatékosítva az árat, nyilván azért, mert mások fel szoktak hördülni (másnap Szegeden, frekventált helyen 3500-ért ettem). Hörrr! - hördültem fel. Ha előbb elolvasom DEndrét, hogy valószínű itt van az ország legjobb halászleve, simán kérek, még többért is. . . De elbizonytalanodtam. Hát akkor egyen pacalt - így a nő. Jó, mondtam én, mert az óra ketyegett és itt tényleg be fognak zárni, a fele sem tréfa. Leültem, kívül-belül én voltam azt egyetlen vendég, hát egyedül töltöttem be a hatalmas teret. Nem nagyon soká jött is a pacal. Konyha üzeni, hogy nem baj, hogy már csak két szelet kenyér van? Nem baj, akkor krumplit kérek hozzá. Kijött a pacal. A pacal kétesélyes, vagy több, mert vagy nagyon jó, vagy gyalázatosan unalmas, van pocsék, szóval minden van. De ez itt krumpli nélkül jött, a köret egy másik tálban volt, itt csak a sima pacalpörkölt! Úristen! A legjobb azok közül, amikre valaha emlékszem! Ehhez nem kell köret, ez úgy jó, ahogy van! Nagyon nagy élvezet. Dicsértem is kétpofára, úgy látszik, nagyon lelkendeztem, mert a nő kiabálva futott a főnökért, hogy főnök úr, főnök úr, a vendégnek nagyon íziik a pacal! És így is volt. Mit számít az ilyenkor, hogy mennyibe kerül a halászlé, mennyibe kerül a pacal. . . ez telitalálat! A kedves mester odajött, mesélni kezdett, hogy sok évtizede készíti ezt ugyanígy, én meg csak hánytam a keresztet, és magasztokat mondtam Istennek. Isten meg visszaszólt, hogy ne nekem köszönd b*eg, ott a főnök, ő főzte, annak mond! Szóval, remek ez a hely! Végül is 7960 forintot fizettem, ebből 5400 a pacal, 850 a krumpli és 855 + 855 a két narancs üdítő.
