Ugor adatlapja

Fűszeres rákocskákat találtam ki magamnak, azzal olyan nagyot nem lehet hibázni, fütyülőkorongot adnak, de ember nem sok volt, a COVID óta nem állt vissza a régi forgalom, szóval, csak úgy alig lézengtek. Megszólalt a sípom, nem hallottam, az ázsiai nő, aki egyébként nagyon kedves volt, vadul hadonászott, integetett a pultból. hogy menjek, kész van. A rizsköret is az ő ötlet volt, de jó ötlet. És szokatlanul jól esett, nagyon jól voltak elkészítve, fűszerezve a rákok is, a zöldségek is, nagyon nagy kedvvel ettem. Hát ezért van most a négyes. Egyébként meg a csípős, ropogós rák 5390, a rizzsel együtt lett 6190 forint. Hová vágtat a világ, hogy már egy gyorsétteremben is ennyit fizetek egy bevásárlócsarnokban?

A kő talapzatánál van egy korong, azon pedig az irányok és távolságok, hogy mi merre van most már ebben a földrésznyi közös nagyhazában. Azóta eltelt 20 év, gonosz erők megint Európa ellen áskálnak, a közösség, a béke ellen, de hál'Istennek az Unió még mindig fennáll, működik, és remélem, az én életemben még együtt is marad. Őrizze ez a kő is ennek eszményét!

. . Nem baj, akkor is így van. Jó, persze, értem, de csak a templomba egy kukkantás? Ha már ilyen hírhedt templomrajongó vagyok. Persze, azt lehet, semmi akadálya, jön egy drága lány, kinyitja és megmutatja, elmeséli. És így is történt. Nagyon kedves volt mindenki, nagyon készséges, az éles határvonal meg ott húzódik, hogy nem szabad felmenni a lépcsőn. Mert az a vezetett túra. És most, hogy így ketten vagyunk? Egy pillanatra sem szaladhatok fel a lépcsőn hátrakötött kézzel? Nem. Hát így jártam. Egyébként meg nagyon szép, nagyon érdekes templom ez az ótemplom, jellegzetessége, hogy nem látszik az utcáról, bent van a háztömb közepén, tornya nincs, tehát nem tudod, hogy ott van, csak, ha bemész, És hát amúgy meg egy ilyen csoda, mint a képeken.

És hát a múmiát tekerték gyolcsba. Vagy Lázárt. De azt nem annyira, mert viccesen nagyot esett volna a feltámadásakor, az meg már hogy veszi ki magát. Na, de akkor mi? Ez lenne ama bizonyos kulák-szobor? Arról tudtam is. A kulák szó nekem nem volt annyira pejoratív, az ötvenes években születtem, a dédmamám a piacon árult zöldséget, hatalmas fekete kendőben, mint egy muszlim asszony, a családban meg azt mondták, hogy a mama úgy néz ki, mint egy kulák. Én meg ettől kezdve kulák dédinek hívtam. Nem tudom, mennyire örült neki. Szóval, később kiderült, hogy a kuláküldözés az egy véresen komoly dolog volt, a módos parasztokat undorító, aljas módon üldözték, kifosztották, amúgy az én nagyszüleimet is börtönbe vágták, házukat elkobozták. Szóval, a villám verje posztumusz azt a hatalmat, amelyik ezt tette. Még cinikusabb, hogy napjainkban egy másik uralkodó eszme, ami ezerszer nagyobb visszaéléseket követ el, emléket állíttat a kuláküldözésnek, hogy a maga fejéről a vajat átpakolja máséra. Na, de ez a történelmünk, meg az én életem, személyes élményeim is, az oldal meg éppen erről szól. Közelebb mész, a szobor hátsó részére az van kiírva nagy betűkkel, hogy Erőnk erejükből fakad. Hogy? A kulákoknak volt erejük? Mit tettek az erejükkel? Megalázták, kisemmizték őket. Mi van ebben erő? A gonosz végrehajtó hatalomnak volt ehhez arca, ereje. És abból kinek a további ereje fakadt? Na de mit tegyünk ezzel az egésszel, minden ilyen borzalomról az kellene, hogy eszünkbe jusson, hogy nem, még egyszer igazságtalan társadalmat nem! Aztán mégis

Vannak "jólértesültek", akik olykor csak hiszik magukról, hogy azok, de azért egy-két nap után csak kiderül, hogy hová lehet érte szaladni, országon belül vagy kívül, Budapesten vagy máshol, így aztán meglett nekem is pár nap alatt, először tévhír alapján a Fővám téren kerestem, aztán kiderült, hogy a Gellért téren van, könnyű megtalálni a metróban, hát én is felkerestem az öreg Jedi Mestert, akinek jó, hogy emléket állított az ukrán művész.

Sokára veszik fel, egy nem túl barátságos figura fogadja a foglalást és azt mondja, rendben, menjünk, Egy fél óra múlva meg megérkeznek a válasz e-mailek a korábbi foglalásról Azta! Most háromszor foglaltam asztalt két személyre? Na,, erre írok egy részletes e-mailt, hogy bocs, bocs, kettő storno, csak ketten vagyunk és csak egyszer megyünk. Erre sincs válasz. Nem baj, azért másnap csak elmentünk. Asztal van, közvetlenül a bejárat mellett belül, rendkívül szűk, kényelmetlen ülőpadokkal. Alig tudtuk magunkat bepréselni. Az asztalfoglalás indokolt volt, eléggé belakott volt a hely. Egyébként ez a T. G. I. Friday's, az összes üzletét átnevezték, lejárt az előző név szerződése, semmi nem változott, csak a név. Tehát a kínálat ugyanaz. Feleségem BBQ Beef Tacos-t kért, ez amúgy 5390 forint, én rámentem az un. "Új"-ra, ami újnak volt titulálva, amúgy Marmalade & Chili Ribs. . hasábburgonyával. Az utóbbi a létező legközönségesebb semmilyen hasábburgonya volt, a csontos borda (jelentős adag) jóféle módon megsütve, elképesztően jó mártással, mellé meg az inkább csatni, mint marmelád, kiváló élményt adott. Egyet nem tudtam velük összhangba érezni, a coleslawot, ennek az íze életidegen volt a többi ízhez képest, bár önmagában minőségi volt ez is. De egy nagy, maszatos bordát szétfarigcsálni aprólékos szórakozás, tehát jól elvoltam vele és jól is laktam a végén. Mindketten nagyon meg voltunk elégedve az ebéddel, a kiszolgálás nagyszerű, kedves, barátságos, hozzáértő, egyet tennék még hozzá, ami figyelmet érdemel, a fizetésnél rutinosan megkérdeztem, hogy de ugye a szervízdíj benne van? Erre azt mondta a srác panaszosan, hogy igen, de csak az ételekre vonatkozik. Mármint, hogy mi van? Külön van szervízdíja a kajának, amiért kihozatja magát, a pincérnek meg nincs, aki kihozza? Képzavaros dolog ez, tudom, hogy azt akarta kifejezni, hogy jaj, jaj, benne van ám, csak azt mi nem kapjuk meg, így szoktak még egy bőrt lehúzni a vendégről mindenhol, hát itt is, most erre mit válaszoljak? Megadom magam, hogy hát jó, a a fenébe is, akkor a szervízdíjjal megterhelt számlához adok még kb. 1500 forintot és így 20000-re rúgott a végösszeg. Nagyon jót ebédeltünk, de ennek a végjátéknak nem örültem annyira.

A bemenetel azért egy kicsit bonyolult, Pápán van három hely is, ahová csak akkor mehetsz be, ha indul a vezetett túra, ez az egyik, és bizony érthető is. Szóval, egyik délelőtt odamentem, csoport most nem indul, aktuálisan majd ekkor meg ekkor. Én ilyenkor a szívemhez kapok, rosszul leszek, mélységes csalódásomnak adok hangot, panaszosan énekelek kelta siratódalokat, és sokszor meg is sajnálnak, hát itt is úgy volt, az egyik szimpatikus hölgy beadta derekat, hogy na jól van na, jöjjön, körbeviszem most. És így aztán megkönnyebbülve és hálásan a nyomába szegődtem, jártunk házról házra, mert bizony több házból áll a létesítmény, lépcsőkön le és fel másztunk, és fantasztikus lyukain pillanthattunk be az időnek. Itt is csak elgondoltam, hogy milyen hihetetlenül bonyolult egy ilyen anyag előállítása, hány ember kell hozzá, pincétől a padlásig, sőt, a pincében még ló is kell, fantasztikus, szellemes szerkezet segítségével ez az állat mozgatta meg a hatalmas hengereket. . . na, nem vállalkozom arra, hogy leírjam az egész folyamatot, de bíztatni tudnék bárkit, hogy ezt a páratlan múzeumot járja be, szakavatott vezetéssel lehet, és ha csak egy csöpp érdeklődés is van benned a múlt technológiái iránt, pompásan fogod magadat érezni!

Kint nem ülünk le, inkább bent. Bent is az eggyel beljebbe. Lány kedves, bár az fura, hogy mutatott egy asztalt, hogy ide, de az asztal nem volt letörölve az előző vendég után, aztán ott takarította előttünk. Amúgy más üres asztal is lett volna. Én még mindig azon voltam, hogy ebéd után még innék is valamit, az furcsa, hogy egy kávéházba, cukrászdába sörözni üljek be, de az még furcsább volt, hogy mindenféle melegételt is adnak a cukrászdában, olaszok kettővel mellettünk gulyást ettek. . . ez nincs benne nekem a cukrászda-kávézó fílingben, hogy pörköltet szaglásszak sütemény- és kávéillatok helyett. De úgy látszik, sok lábon kell állni itt is. A Pilsner mellé lattét is kértem, aztán közben rám jött, hogy talán süteményt is ehetnék, olyan csábítóak forognak kint a kirakat előtt, a gondolatot tett követte és egy pisztáciás kardinálist vadásztam ki a sok közül, a lány azonnal hozta is, és rendkívül finom volt! Azt sajnálom és az mínusz pont, hogy a nejem kávés kelyhéhez nem hoztak se alátétet, se szalvétát. Ez hiba. Hangulatrontó, hogy az olaszok úgy beszélgetnek, ahogy a villamoson szoktak, távolabbi asztalok között, nem ültek oda egymáshoz, pedig volt hely, hanem úgy áthangoskodták a teret. Azután valahogy nem stimmelt, hogy az asztalt nem jöttek leszedni a lányok, pedig négyen-öten is elmentek olykor mellettünk. Sokáig nem jött senki, nyújtózkodtunk, hogy fizetnénk. Ez sem volt valami nagyon jó. De összességében ez egy kiemelkedő hely, sok más szempontból. A számlánkban van szervízdíj, 829 forint, és így végül is 7957 forintot fizettünk. Viszont nagyon szép a hely, nagyon jó a kínálat, és nagyon jó a minőség is.