Ugor adatlapja

Kezdjük ott, hogy totálisan értelmetlennek tartottam volna, hogy a lakóhelyemtől 50 kilométeres körzetben bárhol kivegyek valami szobát, szállást. . . még valaha, amikor vidéki szellemi csapatösszevonásokat, konferenciákat szerveztem, megtanultam az aranyszabályt, hogy 50 kilométeren túl kell szervezni a dolgot, különben az emberek ilyen-olyan ürügyekkel elszivárognak, hazaugrálnak, nem vesznek részt teljes mellszélességgel. Szóval, hogy itt lakjak Budapest mellett, gyakorlatilag az agglomerációban, teljesen értelmetlennek tűnt. De, hál'Istennek szerencsém volt, nyertem egy kétszemélyes, kétéjszakás lehetőséget az ittjartam-on, és hálás is lehetek nekik ezért. Végül is, jól süt el. A kúria jól szeparált helyen van, mégis közel az M3-ashoz. Pocsék, lerobbant tájon kezdődik az odavezető út, aztán vacak úton folytatódik, de végül, amikor már az elektromos kapun belül vagy, szebb lesz a világ. kellemesnek mondható erdei környezet fogad, valószínűleg zajszűrő is, bár nem nagyon rendezett a táj, csak egy kicsit. A megérkezéskor kiderül, hogy nagy parkoló vár, bent szép fogadó környezet, a recepció olyan kis egyszerű, de működik. nem volt senki sem kedves, se kedvetlen. Vendég voltam a nagyüzemben, egy a sok közül. Itt nincs intim ember-ember viszony. Szobaszám megvan, lehet indulni, arrafelé van, aztán kész. . . Beköltözés. Nem túl fényűző, de talán az átlagosnál jobb szállodai szoba, egyszerű berendezés, ízléses, praktikus, célszerű. gonddal kialakított, tiszta, puha, meleg. . . többnyelvű Biblia van, WiFi van. Fürdőköpeny van, szépen becsomagolva, átkötve. Sokat gondolkodtam már különféle szállásokon, hogy miért mindig egyszínű a törülköző és tökegyforma a szálloda összes többi törülközőjével? Miért ugyanígy tökegyforma mindig a köpeny, egyenméret, nekem pl. nagyon kicsi, de bárhol leteszed, mindenhol mindenkié ugyanolyan, a szaunában is, a pihenőágyon is, te meg találd meg mindig, meg más is találja meg, melyik az övé. . . amúgy a wellness-részleggel semmi baj, a kártyával nyílik szintén (miért, van, akinek tilos oda belépni és itt van vendég? ), a törülközőkártyát elég értelmetlennek találtam, mi oka lehet, hogy mindenki letesz egy kártyát a pultra, és úgy vesz el egy törölközőt? Miért, mit ellenőriz ez? Nem tudom. Első nap nem használtuk ezt a kártyát, akkor is ugyanúgy volt törölközőnk. A medence kellemes, hangulatos, elég szauna van, nem zsúfolt egyik sem, sem a kültéri, sem a beltéri, a kinti dézsafürdő érthetően kicsi, aki érzi, hogy néha át kellene adnia másnak, az érzi, aki meg nem érzi, az órákig úgy képzeli, hogy az övé. Erről a szálloda nem tehet. Vannak szocializálatlan, nagyhangú, kihaénnem vendégek is, teleordítják a csendet, de a pénzes emberek elég sokszor jellemzően tanulatlan, bárdolatlan tahók is egyben. Amúgy ezzel sok baj nem volt, az elviselhetőség határain belül maradt az össznépi bunkóság. Az étkezésről külön írtam a kúria étterme szócikknél, ezen kívül még mit is vettünk igénybe? Sétáltunk kicsit a kertben, nem túl szép, de vannak hangulatos részei is, Napközben meg inkább kirándulgattunk a környéken, reggeltől szinte vacsoráig nem voltunk ott. Tulajdonképpen nagyon jó hétvége volt.

Általában a saját nemzetük uralkodói valami földöntúli istenkirályok, a más nemzeteké meg sunyi, alávaló, gonosz, ellenséges, stb. Mit tegyünk, így vagyunk berendezve. Ez a ráckevei István egy kifejezetten kellemes darab sok más típusú Istvánhoz viszonyítva, jókiállású férfi, elfogadható pózban, tartásban, igaz ugyan, valamennyien tudjuk, hogy ilyen kettőskeresztes almája nem lehetett neki, ahogy olyan jogara sem, mint II. Bélának, palástja, mint egy suba, de kicsire nem adunk, ilyen volt, oszt kész. . . ezt akkor most, mindent összevetve közepesre néztem én is.

Örülnék, ha így maradna, és nem rongálnák meg elmezavartak ezt az emlékhelyet, az haza origóját. Mellette van egy székely jellegű emlékoszlop, 1982 és PAX felirattal. Kötelező zarándokhely kicsiknek, nagyoknak.

Na, sebaj, szóval mi abban a tanyacsárdában voltunk, ahol a tanyamúzeum van a szomszédban, Lajosmizsétől délre, az 5-ös út mellett, és ahol az út szélén a magvető legény hatalmas szobra áll. A számlán csak annyi van, hogy "Tanyacsárda", semmi új meg öreg. Libanaptájt sikerült errejárni, Márton püspök lebukásáért bosszúból esszük a libát rendületlenül, de ha nem esszük, akkor egész évben éhen maradunk. tehát Inkább esszük. Elfogadható belső tér, népies jelleg, helyenként olyan szocialistás tablós falrész oklevelekkel, fényképekkel, pincér átlagosan barátságos, elfogadható időn belül kaptunk ebédet, a leves kicsit hígabb a keleténél, de élvezhető, a másodiknak kapott kacsamáj a nejemnek nem sikerült annyira, csak úgy rá volt szórva a tányérra, az én libacombom sólettel a jobbak közé tartozott. Az elég snassz volt, hogy a gyári körtelevemet csak úgy, kibontás nélkül odatették az asztalra, boldoguljon vele, aki akar, és ahogy tud. Összességében az ebéd jobb volt az átlagosnál, de nem egy kimagasló hely, Bónuszként Fábry Sándor művész úr kikocogott a vendégek közül, mikor elhagyta a terepet és majdnem minden asztalhoz volt egy kéretlen és hangos "poénja", hogy azért az ittülők ne felejtsék el, hogy ő kicsoda, hát közszereplő vagy mi. . . de ez is beleillett a népes összképbe. Van egy nagyon pozitív dolog is, ha jól emlékszem, jelszó nélküli és erős WiFi van a csárdában, de hát ez biztos valami jászkun hagyomány ezerévek óta. Na, látom én is elfábrysodtam írás közben. . .

Mindenesetre semmi értelme ide kijárni enni, ha nem itt laksz, messze van mindentől, és csak a szobaszám alapján vagy beazonosítható, ha lemész enni. Na, de milyen az étterem és az étkezés? Ha nem a Bodrogi kúria lenne, akkor simán azt mondanám, hogy ötös. Így, hogy egy kifejezetten exkluzív benyomást keltő vagy kelteni akaró vendéglátó komplexum része, talán így nem nőtt fel egészen hozzá. Néha a nagyüzemi közétkeztetés-jelleg is befurakodik. Félpanzió, a reggeli is, vacsora is svédasztalos. A környezet, mintha egy sátrat ragasztottak volna a kúriához. Szép, ahogy belépsz, az étteremnek van külön kis recepciója, bemondod ki vagy, honnan (melyik szobából) jöttél, visszafogottan elegáns terítékhez lehet leülni, visszafogottan elegáns közönség körében. Van, hogy fiatal vezérhímek felvonultatják legmutatósabb aktuális szerzeményüket, meg van, hogy laza családapák papucsban vagy rövidgatyában lejönnek tömni a fejüket. Meg a kettő között bármi. A személyzet jó, de nem a legjobb. Nos, csendesen zsörtölődnek egymás között, vagy arcot vágnak, ha ember elvesz egy másik asztalról terítéket, de hát ha egyszer az ő asztalán nem volt. Többször üres volt valamelyik közedény, ahonnan a táplálékot halásszuk, és nem töltődött fel elég gyorsan, ismerjük el. Aztán, ha kérek kétszer két deci száraz bort a vacsorához, hosszú talpas pohárban, ha lehet, a felszolgáló ne úgy hozza ki a poharakat, hogy a pohár kelyhét fogja meg marokkal, hanem inkább a szárát. . . de nem haragszom rájuk, dolgoztak, ha nem is tökéletesen, nem maradtam éhes, a választék elfogadható volt reggel és este is, a konyha tette a dolgát, a sült hús különösen finom volt, és voltak innovatív kezdeményezések is a tálakban, nincs panasz, jól éreztem magam, csak a "jegyzőkönyv" hitelessége kedvéért pontosítok pár dolgot.

És mivel egy Juliska nevű velecseperedett szerelme is volt, hát ki ne hozná össze a valóságot a mítosszal? Igaz, nem pásztor volt a gyerek, meg nem a törökökkel harcolt, hanem más népek ellen, de ne akadékoskodjunk, a lényeg ugyanaz. Csak a Tündérország, a tó, a rózsa, az hiányzik nagyon. . . a vallásos örökélet, feltámadás, a jó elnyeri jutalmát, na, ezek csak a mesékben vannak. De ez a kút emléket állít ennek a történetnek, szép, hogy itt van, meg te is tanulsz belőle, ha erre jársz, elolvasod a hozzáfűzött kiegészítő mondandót. De, hogy Petőfi honnan tudhatott minderről, azt már derítsd ki magad. Egyébként van rá magyarázat.

nos, volt szerencsém már pár szerb ortodox templomot megnézni, el is ámultam nemegyszer, de ez kenterbe veri a többieket, tényleg. Messziről nézve egy viszonylag nagy templom. Közelebbről, beszabadulva az udvarra, már eléggé meglepő, hogy a templom harangtornya meg maga az imaház teste nem egyben van, két különálló épület. És szokatlan módon több helyiségből is áll. Valaha a szerbek asszonyai, lányai ugyanolyan elnyomott kárhoztatásban éltek, mint pl. a zsidók, csak különajtón mehettek be, a hátsó teremben szorongtak, míg a nagyarcú kanok kint pompáztak a főszínpadon. Ezt az alárendelt nyomorúságot a nők milliói fogadták el, szokták meg a nagy világvallások tevékenysége által. Mára ez a hagyomány itt is egy kicsit elmosódott, a megmaradt, hitet megélő pártucat emberből már nincs ilyen elkülönülés, a nők ugyanott mennek be, de aztán megvert kutyaként hátraszaladnak mégis. A templom építészeti csoda, meg a freskók. . egyszerűen káprázatos! A helyzet az, hogy szigorúan tilos bent fényképezni - míg más ortodox templomokban szabad - , egyszerűen azért, mert a helyi vén morcos, a főpap ezt nem bírja, nem szereti, tiltja. Csak hát én nem vagyok az ő alattvalója. Az idős hölgy, aki a jegyeket adja, és nagyon lelkesen, szívesen vezet, mesél, ráutaló magatartással támogatja, de verbálisan tiltja a képrögzítős csíntevés elkövetését. Nagyon kedveltem a nénit, mert nagyon informatív volt, vettünk is tőle két gyertyát, külön lehet egy-egy tálcán égetni candelát az élőkét, külön az elhunytakért. A padló kövezete alatt meg mindenféle ősi ortodox fazon alussza örök álmát, róluk is lehet részleteket megtudni a séta során. A falon körbe. . . mintha a szentek kórusa énekelne, a kilapított, kétdimenziós, ikonjellegű figurák mély baritonját véled hallani a fénypászmákat kibocsájtó fejekből. . . Csodaszép hely!

Szép kék, most legutóbb félig a ködben sikerül megcsodálni, de, hogy ne csak felületes véleményt alkossunk, gyalog is felsétáltam rá. Túl azon, hogy fantasztikus látvány az őszi Dunaág, a hídon rengeteg versrészlet olvasható, ezt csak a gyalogjárók élvezhetik, szép magyar költemények világszép darabkái. Ezzel együtt ajánlom a hidat, nem futtában átrohanni rajta, aztán nem nézni semmit, egy sétát a holtág felett átívelő szerkezet mindenképpen megérdemel!