Ugor adatlapja

Csak van egy levesük, gondoltam. Ez egy nagyon retro környék, nagyon sok emlék fűz ide, a nyolcvanas években itt laktam az Egressy úton, az egyik legelső kínai éttermes élményünk éppen ez volt, talán a fiamnak is, emlékszem, hogy fintorgott, hogy fúj, itt valami sült meg főtt zöldségek vannak, de ez nagyon régen volt, mondom. És ott megállva, mintha megállt volna az idő, itt az ősi sarok, a nagyon régi boltokkal, meg még ez is itt van. Talán nem ilyen néven volt akkor, de mindegy. Bementem, és maszkban, számat nem nagyon kinyitva elmutogattam meg makogtam, hogy hát levest. . . van valami levesük? Mert a pultban nem volt. Van, persze, hopp, hátraugrott a kínai ember és már merte is, egy jobb csészényi édes-csípőst. Ez az! Kint jó hideg volt, bent jó meleg, meg a leves is jó meleg, szóval, Kánaán! nagyon olcsó volt! Egy ilyen adag csak 300 forint! Hol kapsz 300 forintért levest? Nagyon jó íze volt, nem szoktam kínaiban levest enni, ez egy hiba, mert nem mindenhol egyforma, itt meg kifejezeten jó. Annyira jó volt, hogy visszamentem és vettem még egy adagot. Semmi rágás, csak ízlelés, nyelés. . . a hely szerethető, nincs rossz szag, tisztaság van, a lány állandóan törli az asztalokat, viszi el a piszkos edényt, és még a választék is, mintha bővebb lenne, mint máshol. Szóval, hálás vagyok nekik ezért.

Még emlékeztem is rá, hogy egykor a Baross utcában dolgozván gyakran jártunk ide ebédelni, a sarkon van egy nagy török, ahol a Múzeum körút találkozik a Kálvin térrel. Most valahogy vagy nem volt, vagy tele volt. Lényeg az, hogy házról házra jártunk, mindenhol dugig volt, vagy zárva, más gulyák is éppen deleltek, nem csak mi. És így apránként egyszer csak a PitaGorasz előtt álltam, és lesz, ami lesz, ide már bemegyünk csakugyan! Nem is volt tele. Mondjuk, hogy félházon üzemelt. A pultban barnabőrű srác, még fel is éledt bennem a remény, hogy talán valami arab, empátiával viseltetik az afgánjaim iránt, szóval elkezdtünk hangosan több nyelven tanakodni, hogy mi is legyen. Itt harsány disznóhirdetés is van, azaz malac, na, azt ne. . . választék ismerten szűk, emlékeztem rá, hogy kiváló gyroszt ettem itt több esteben. Marha legyen, ne disznó! Csípős vagy nem csípős. . egy csípős, kettő meg nem. . . akkor három tál, marha és fizetek. . . fizetés van, szám van, nézed a falon a kivillogót, vársz a lottóhúzásra, mikor jön a te számod. Szám megvan. Abalakhoz odarontás. Két papírtálca kaja. És hol a harmadik? Milyen harmadik? Hárman vagyunk, hármat kértem. Hát én csak kettőt kértem, nem hármat. A belső dolgozó idősebb és megint más árnyalatlat kommunikál magyarul azaz nem teljesen. Vissza a barna sráchoz, aki a rendelést felvette. Hárman vagyunk, három kaját kértem, hol van? Hát ő azt nem tudta, csak kettőt gondolt. . . de hányat fizettem? Kettőt. Hűű, akkor nagyon drága volt! Kértünk két nem csípős (nekik) és egy csípős marhát nekem. Ehelyett kaptunk két tálca csípőset. Vita helyett gyorsan vettem egy harmadik adagot megint, a gyroszuk nagyon jó, de az a puha, fetával töltött Bifteki nem annyira. . . kissé bosszankodva hagytam el a tett színhelyét.

Két telefonálgató kamionsofőr-féle üldögélt a klotyó előtt, más nem nagyon volt errefelé. Leültünk egy kisebb asztalhoz. Kedves lány jött, felvette a rendelést, meglepően ígéretes az étlap. Aztán csak vártunk. Laza futárgyerekek jártak néha ki-be, mászkáltak be a pult mögé, a konyhába, csak úgy maszk, kézmosás, minden nélkül, rutinból. Lassan csordogált az idő és az élet a falak között, a sofőrök is rég elmentek. Előbb vagy utóbb rájön az emberre, hogy ül egy étterem kellős közepén, érzésre már igen régóta és talán mindenki elfelejtette a létezését. Még csak azt sem mondta senki, hogy bocsánat, de nagyon leterhelt a konyhánk (egyedül voltunk csak vendégek), és frissen főzik a levest, a semmiből keletkezik minden. Odamentem hát éhes arccal a pulthoz, hogy megérdeklődjem, mi történt? Hát nem megy az olyan gyorsan, ugyebár csinálják. . . azután végre tényleg megtörtént, előkerült a leves, és nagyon finom volt! Én tanyasi tyúkhúslevest ettem, nagyon meg voltam vele elégedve. Feleségem magyaros gulyást, az még ráadásul szépen is volt tálalva és jelentősebb adag is volt az enyémhez képest. Másodiknak, ami már nem jött nagyon soká, brassói aprópecsenyét kértem, gombával, borsóval, mert ez így jól hangzott, És finom is volt! Apróra vágott krumplicskákkal, nem ám csak úgy, hasábburgonya összekeverve a tegnapi pörkölttel, ahogy máshol szokás. Ez itt teljesen rendben volt. Kaptam mellé teljesen kéretlenül egy uborkasalátát is, az is nagyon jól sikerült. Nejem rántottgombája már más volt, picike fejecskék voltak nagyon, és a hozzá kért rizibizi abban merült ki, hogy az adag rizsre rászórtak pár szem borsót. (? ? ? ) Ez azért kapufa volt rendesen. Végül körtelével zártam, nem volt drága a hely, nem is volt nagy élmény, de rossz sem, közben aztán nagy forgalom zajlott, külső rendelések ki-be pakolása szünet nélkül valami szállításra. . . azért a hely a közepesnél jobb, ne riasszon vissza ez senkit.

Itt csípős, szabad levegőn egy jó séta felfelé a kórház mellett és kb. két buszmegállónyira ott is van a Curry House! Kissé meglepetés a bevonulás, Budapest legjobb éttermét nem így képzeltem. Teljesen kihalt, magányos mászkálás a takarítatlan lépcsőn, törött a korlát, pusztult udvar, azaz terasz (? ), azután be, mert a tábla meg csak invitál, hogy na, lépj közelebb, nyitva. Bent sokkal barátságosabb a lét! Sötét színek, távolkeleti szimat, inkább hangulatlámpák égnek, ember alig. A lány kedvesen fogadott, üljek csak, ahová akarok. Ez egy indiai étterem, az eddig vegyeskép előzetes lassan letisztul. Persze, itt az Árnyas állt, ezen a helyen, de néhány éve már nem! A képek, vélemények jelentős része az Árnyas étteremre vonatkozik, meg az átlag is. A mostani hely inkább egy jobbfajta indiai, de - ismerjük el - közel sem Budapest legjobb étterme. Elég eklektikus ez így, a pult a régi, talán a kemence is, itt, meg ott Krisna meg Ganésa szobrok, valami ideológiai szellem ráépült itt valamire, csak nem verte ki végleg a régit. A röviditalok, sörök sem az indiai kultúrát idézik. De ha már így van. . . csirkés currys levest kértem, nem volt elkapkodva, időben megadták a módját, de finom is volt, megérte rá várni. Tigrisrákokkal folytattam szószban, közepesen csípősre kértem, eléggé markáns lett, de nem bántam, fűszeres rizzsel együtt egész jól eltöltekeztem, azután mangós Lassival fejeztem be. A kiszolgálás kedves, figyelmes, érdeklődő, nem túl szakmai. A hely csendes, tiszta, a WC elég vicces, azon elgondolkodtam, hogyan lehet a két, egymásra merőleges és egymáshoz közel lévő piszoárt egyszerre használni, Istenem, de semmi sem lehet egészen tökéletes. A számlában benne van a szervízdíj is, de azért szívesen elfogadnak többet is. Én így kb. 6 és félezer forintért ettem ma ebédet. De számtalan dolog van még itt, ami kipróbálásra, megízlelésre érdemes.

két hete, két afgánnal a hónom alatt, és éppen azon tanakodtam, hogy hogyan kerüljük ki garantáltan a disznóhús csapdáját, és akkor rámutattam erre, hogy hopp, itt van ez és csupa csip-csip, meg kot-kot minden. . . közben azt is gondoltam, ezért ne már, hogy mindig én fogom diktatórikusan kitalálgatni a kaját, felnőttek ezek, válasszanak maguknak. Mondtam is a lánynak, hogy én fizetek, de ők itt ketten akkor lehet, hogy segítségre szorulnak. És mondtam ezt angolul is, hogy a kommunikációt lerövidítsem. Nem beszélek angolul! - mondta dacosan a kiszolgáló leány. Aha. De akkor az úgy jó lesz, ha ők némán mutogatnak, vagy én tolmácsoljak, vagy mi? Mutogattunk. Pantomimkaja. Ez is egy kísérlet, hogyan jutunk eleséghez nyelvi nehézségekkel küszködő országokban. Végül is. . . rizseshúsok és rántott csirkemellek cseréltek gazdát. és az élet, meg az anyag a tápcsatornában ment tovább.

Itt alaposan kihasználták a környezet adottságait, és a stációkat belevájták az út menti sziklákba, igaz, leginkább csak valami emlékeztető képek formájában. De ha felmész a tetejére és eljutsz a kis emlékkápolnáig, szép kilátás nyílik fentről az alattad elsuhanó egri országútra is.

Ez a kialakulás miatt fontos, meg a képződmények formája, megítélése miatt, de az érzékenysége miatt is nagyon lényeges. Egy cseppkő ezerévek alatt alakulgat, veszi fel formáját. Szerencsére ez a barlang jobban látogatható, tágabb időintervallum áll rendelkezésre az érdeklődőknek, nekünk meg olyan szerencsénk is volt, hogy csak mi ketten voltunk a feleségemmel, és így kaptunk teljes, részletes vezetést. Nincs rajta mit elmesélni, ezt látni kell!

Szóval, van itt ez a lakótorony (? ), vámszedő torony (? ), vártorony (nem kívánt törlendő), végül ez csak magtárként végezte, mint annyi más rokona. Vannak nyitvatartási napok, ma is éppen az volt, időben is voltunk, előzetes egyeztetés is kell, de beláttuk, hogy nem biztos, hogy ekkora felhajtást megér a bemenetel. Így hát magányosan körüljártuk, mások meg jussanak be, ha érdekli őket belül is. És egy történelmi érdekességnek tartom. Építészeti érdekességnek is jó.