Ugor adatlapja

Így aztán elmentem, megebédeltem, visszajöttem. Nem egy ingyenes cucc, valami utazó vándorcirkusz lehet, azért a belépőt ezrekben kell mérni. Viszont egyáltalán nem bántam meg. Az elrendezés kizárja a nyüzsgő plázát, lokalizálja a kultúrát egy zártabb térbe, kis labirintuson át jutsz egyik helyről a másikra, mint a laboratóriumi patkány, de kifejezetten szórakoztató és informatív. Magányos bolyongás ez, kint ezer ember hangoskodik, hiszen ez a második emelet, a kajaszint éppen, itt bent meg a fene se jár (rajtam kívül), mert ki kíváncsi a történelemre? Tulajdonképpen a mindenki által ismert szobrok, képek az ókorról, Spártáról és Athénről, a valamennyiünk által sokszor olvasott, megénekelt, filmeken látott figurák. De mégis jó. Szerethető. Nem érted, hová lettek. . . a nagy ókori birodalmak helyén ma egy csomó jelentéktelen nép él. Egyiptomiak. . . eltűntek örökre. Csak piramisok, múzeumok, szfinx, múmiák és a homok maradtak. A görögök után is csak málló romok. Pedig hát. . . nézd ezeket a pompás emberpéldányokat, akik tényleg a világnak adták a demokráciát, az olimpiát, káprázatos eszméket, micsoda nemes, szépséges emberek! Sudár, gyönyörű, izmos férfiak, csodálatosan nőies nők! Lenyűgöző. Még a vallásuk is! Nem penészes, bűnbánó, nyomorgó kis szentek meg szentnyicák zsákruhákban, hanem a teremtés diadala, Isten (Zeusz, Allah, Jupiter, Jehova. . . stb. ) mesebeli, ámulatra méltó alkotott példányai, hatalmas idők hatalmas szépségei néznek le rád. Hát, ha másért nem, akkor nézd meg! Ezért érdemes! Meg csak ragad rád is valami. . . rám is mindig ragad, olyan korban élünk, amikor sohasem volt ennyire kézzelfoghatóan érzékelhető egy nép (és más népek) kamumédiák hatására való totális elhülyülése. Itt a konkrét jelen, a közoktatás összeomlott, az egyetemi képzés már csak egy nemzehty paródai, és nem tudsz védekezni szinte sehogy,. . . olvasással, filmekkel, múzeumokkal talán. Persze nem befóliázott könyvekkel meg múzeumokkal. . . szóval, itt a lehetőség, hic Rhodus, hic salta! ! P. S. : Medvehagymának meg köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet!

Felkutattam a ZONA éttermet, bementem, tisztaság, rend, szolid ízlés, kedves fogadtatás, leültem egy kétszemélyes beülőbe, kedvvel böngésztem az étlapot, a felszolgálósrác modorát tanítani kéne más éttermek nyegle kis libáinak, le a kalappal az összes megnyilvánulása előtt, ahogy érdeklődött, ahogy ajánlott, és ahogy felszolgált. Resztelt borjúmájat kértem törtburgonyával, salottahagymával. . . csupa öröm volt. Mangós limonádéval tettem pontot az ügyek végére. Közben a két lány is jött vagy ment a konyha és a pult között, de aki elment mellettem, mindig küldött egy ajándék mosolyt, hogy jobban egyek, jobban érezzem magam. Jó emlék a hely, jó szívvel adom rá az ötöst. (A vacsorám egy 5000 forint körüli tétel volt. )

Ezzel, hogy megnéztem, azaz befizettünk, ki tudja, talán hozzájárulunk a tartásukhoz, az ellátásukhoz. De mert micsoda nyomorúságos életet élnek ezek itt? Az útról látszik a sivár börtön fala, rajta a felirat, meg nyíl, hogy kengurufarm 200 méter arra. Szóval 200 méter. Ez az ő kis rezervátumuk. , Ide-oda elszeparálva, és akkor betrappol valami zajos család, és mániákusan vakargatni akar. Persze nem csak kenguruk sínylődnek itt, papagájok rajai, meg szerencsétlen makik is, nem ugrálnak, nem vigadnak, apatikusan bámulnak maguk elé, ezt osztotta nekik a sors, talán azt számolgatják, hányezer kilométerre van az otthonuk. Nem értem. . . az állatvédelmi törvényt sem-. . . de tényleg. Ha egy kutyát megrúgnak valahol, vagy csak csúnyán beszélnek vele, a fél ország a vérét kívánja venni az elkövetőnek azonnal. Hogy ezek az ártatlan lények itt szenvednek a napon, az teljesen rendben van, biztos saját akaratukból teszik, mert világot akartak látni. És akkor ezt szabad, így. Bevallom, nem volt egy jó élmény.