Ugor adatlapja

Így aztán elmentem, megebédeltem, visszajöttem. Nem egy ingyenes cucc, valami utazó vándorcirkusz lehet, azért a belépőt ezrekben kell mérni. Viszont egyáltalán nem bántam meg. Az elrendezés kizárja a nyüzsgő plázát, lokalizálja a kultúrát egy zártabb térbe, kis labirintuson át jutsz egyik helyről a másikra, mint a laboratóriumi patkány, de kifejezetten szórakoztató és informatív. Magányos bolyongás ez, kint ezer ember hangoskodik, hiszen ez a második emelet, a kajaszint éppen, itt bent meg a fene se jár (rajtam kívül), mert ki kíváncsi a történelemre? Tulajdonképpen a mindenki által ismert szobrok, képek az ókorról, Spártáról és Athénről, a valamennyiünk által sokszor olvasott, megénekelt, filmeken látott figurák. De mégis jó. Szerethető. Nem érted, hová lettek. . . a nagy ókori birodalmak helyén ma egy csomó jelentéktelen nép él. Egyiptomiak. . . eltűntek örökre. Csak piramisok, múzeumok, szfinx, múmiák és a homok maradtak. A görögök után is csak málló romok. Pedig hát. . . nézd ezeket a pompás emberpéldányokat, akik tényleg a világnak adták a demokráciát, az olimpiát, káprázatos eszméket, micsoda nemes, szépséges emberek! Sudár, gyönyörű, izmos férfiak, csodálatosan nőies nők! Lenyűgöző. Még a vallásuk is! Nem penészes, bűnbánó, nyomorgó kis szentek meg szentnyicák zsákruhákban, hanem a teremtés diadala, Isten (Zeusz, Allah, Jupiter, Jehova. . . stb. ) mesebeli, ámulatra méltó alkotott példányai, hatalmas idők hatalmas szépségei néznek le rád. Hát, ha másért nem, akkor nézd meg! Ezért érdemes! Meg csak ragad rád is valami. . . rám is mindig ragad, olyan korban élünk, amikor sohasem volt ennyire kézzelfoghatóan érzékelhető egy nép (és más népek) kamumédiák hatására való totális elhülyülése. Itt a konkrét jelen, a közoktatás összeomlott, az egyetemi képzés már csak egy nemzehty paródai, és nem tudsz védekezni szinte sehogy,. . . olvasással, filmekkel, múzeumokkal talán. Persze nem befóliázott könyvekkel meg múzeumokkal. . . szóval, itt a lehetőség, hic Rhodus, hic salta! ! P. S. : Medvehagymának meg köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet!

Felkutattam a ZONA éttermet, bementem, tisztaság, rend, szolid ízlés, kedves fogadtatás, leültem egy kétszemélyes beülőbe, kedvvel böngésztem az étlapot, a felszolgálósrác modorát tanítani kéne más éttermek nyegle kis libáinak, le a kalappal az összes megnyilvánulása előtt, ahogy érdeklődött, ahogy ajánlott, és ahogy felszolgált. Resztelt borjúmájat kértem törtburgonyával, salottahagymával. . . csupa öröm volt. Mangós limonádéval tettem pontot az ügyek végére. Közben a két lány is jött vagy ment a konyha és a pult között, de aki elment mellettem, mindig küldött egy ajándék mosolyt, hogy jobban egyek, jobban érezzem magam. Jó emlék a hely, jó szívvel adom rá az ötöst. (A vacsorám egy 5000 forint körüli tétel volt. )

majd lesétálsz az országúton botladozva, mely járda nélkül szolgálja a közt, a múzeumig. Ott a hölgy a ház előtt a korlátra támaszkodva megkérdezi, hogy na, de jegyet vettem-e már? Miért, azt nem itt kell? De nem ám, le kell sétálni a gyárig, ott be kell menni a márkaboltba és ott. Na, hogy a görcs álljon bele a simaizmaiba annak, aki ezt a viccest kieszelte. . . lemegyek, megint az országúton, csak most az ellenkező irányba, portás kérdi, hová lesz a séta, hát a márkaboltba jegyért instállom, na jó, menjen annak a nagy vöröstéglás épületnek a háta mögé. . . odamegyek, még 15 méter, dísztelen, jeltelen kis rakodórámpa, oda kell felmászni, és az a pénztár. . . de ha már itt vagyok, hát nézzem már meg a márkaboltot is, mert attól jön meg az étvágy! Így hát megnézem azt is, egy ronda salgópolcos raktár. Jegyem birtokában aztán vissza a múzeumba, ott aztán, mint egyedüli kalandor, besétáltam a teret, itt-ott meggyönyörködvén a porcelánokat, Szász Endre emlékeit is, volt sok, amire emlékeztem, volt, amire nem, ott már békésen, kulturáltan, csendesen, elmélyülésesen telt az idő. A múzeum még mindig szép, de a logisztikus fazon, aki a rendszerelméletet tervezte is, utálja a turistákat nagyon.