Ugor adatlapja

Így aztán elmentem, megebédeltem, visszajöttem. Nem egy ingyenes cucc, valami utazó vándorcirkusz lehet, azért a belépőt ezrekben kell mérni. Viszont egyáltalán nem bántam meg. Az elrendezés kizárja a nyüzsgő plázát, lokalizálja a kultúrát egy zártabb térbe, kis labirintuson át jutsz egyik helyről a másikra, mint a laboratóriumi patkány, de kifejezetten szórakoztató és informatív. Magányos bolyongás ez, kint ezer ember hangoskodik, hiszen ez a második emelet, a kajaszint éppen, itt bent meg a fene se jár (rajtam kívül), mert ki kíváncsi a történelemre? Tulajdonképpen a mindenki által ismert szobrok, képek az ókorról, Spártáról és Athénről, a valamennyiünk által sokszor olvasott, megénekelt, filmeken látott figurák. De mégis jó. Szerethető. Nem érted, hová lettek. . . a nagy ókori birodalmak helyén ma egy csomó jelentéktelen nép él. Egyiptomiak. . . eltűntek örökre. Csak piramisok, múzeumok, szfinx, múmiák és a homok maradtak. A görögök után is csak málló romok. Pedig hát. . . nézd ezeket a pompás emberpéldányokat, akik tényleg a világnak adták a demokráciát, az olimpiát, káprázatos eszméket, micsoda nemes, szépséges emberek! Sudár, gyönyörű, izmos férfiak, csodálatosan nőies nők! Lenyűgöző. Még a vallásuk is! Nem penészes, bűnbánó, nyomorgó kis szentek meg szentnyicák zsákruhákban, hanem a teremtés diadala, Isten (Zeusz, Allah, Jupiter, Jehova. . . stb. ) mesebeli, ámulatra méltó alkotott példányai, hatalmas idők hatalmas szépségei néznek le rád. Hát, ha másért nem, akkor nézd meg! Ezért érdemes! Meg csak ragad rád is valami. . . rám is mindig ragad, olyan korban élünk, amikor sohasem volt ennyire kézzelfoghatóan érzékelhető egy nép (és más népek) kamumédiák hatására való totális elhülyülése. Itt a konkrét jelen, a közoktatás összeomlott, az egyetemi képzés már csak egy nemzehty paródai, és nem tudsz védekezni szinte sehogy,. . . olvasással, filmekkel, múzeumokkal talán. Persze nem befóliázott könyvekkel meg múzeumokkal. . . szóval, itt a lehetőség, hic Rhodus, hic salta! ! P. S. : Medvehagymának meg köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet!

Felkutattam a ZONA éttermet, bementem, tisztaság, rend, szolid ízlés, kedves fogadtatás, leültem egy kétszemélyes beülőbe, kedvvel böngésztem az étlapot, a felszolgálósrác modorát tanítani kéne más éttermek nyegle kis libáinak, le a kalappal az összes megnyilvánulása előtt, ahogy érdeklődött, ahogy ajánlott, és ahogy felszolgált. Resztelt borjúmájat kértem törtburgonyával, salottahagymával. . . csupa öröm volt. Mangós limonádéval tettem pontot az ügyek végére. Közben a két lány is jött vagy ment a konyha és a pult között, de aki elment mellettem, mindig küldött egy ajándék mosolyt, hogy jobban egyek, jobban érezzem magam. Jó emlék a hely, jó szívvel adom rá az ötöst. (A vacsorám egy 5000 forint körüli tétel volt. )

. . szóval sok más ember is pont ezt gondolta rajtunk kívül szombaton déltájt, nehezen lehet megbecsülni, hogy hányan voltak, de vagy 5-6 pénztárnál vastagon állt a hosszú sor, annyira, hogy nehéz volt kibogozni, hogy ki melyik sorban áll, úgy összekeverdtek a vonalak. Mint egy nemzetközi repülőtéren a sorbanállás a becsekkolás előtt. Csupa szigorú és figyelmeztető tábla, ezt sem szabad, meg azt sem szabad, többek között fényképezni sem, ebbe a sorba ne álljon, ha. . . , abba a két sorba álljon, ha. . . kedvetlenül ácsorogtunk a feleségemmel két sorban, próbálva, hogy melyik halad gyorsabban, de úgy tűnz, mintha állnánk egy helyben, már ki tudja, hogy mióta. . ja igen, és hát nem kifejezettn úri tátsaságban, bár Daubner, meg azt hinnéd a környék miatt, de nem. Az újfeudalizmus elhatalmasodó újgazdag rétege egy rakás nagyképű prosztó, a szemét, a műveletlenség uralja a hazát, és hát ők járnak ide a nagy házaikból a nagy autókkal a Daubnerbe, és te őket hallgatod kényszeredetten akármeddig. Azután nagy nehezen odaértünk egyszer, az eladólány kivételes képességekkel bírt, még a szőrnyű és állandó nyomás ellenére is kedves volt, mosolygós, udvarias. Mi nem elvinni akartunk húsz donoz torták meg két zsák sós süteményt, csak egy-egy Daubner-szeletet szerettünk volna megenni helyben, van is rá valami nyomorult kis lehetőség, a kis üvegezett félkörben álló asztalok vannak, mint az állófogadáson, kevés, a szemetes csordultik tele, meg asztalon hagyott használt evőeszközök is szép látvány, de a kis favillánkkal a papírtányérkánkból megeszegettük a pisztáciás csokimousse-t, meg én a málnás madártejes szeletkémet, a sütemények nem tehetek semmiről, azok kitűnőek voltak, aztán csendben elkullogtunk más tájak felé.