Ugor adatlapja

Kertkapu is zárva. De azért csak kerülgettem a kerítésen kívülről. Egyszer csak jön egy férfi ingujjban, látom, utánam ered, el is ér, és bemutatkozik, hogy ő itt a jegyző. Munkatársaival láttak az ablakból, hogy valaki itt a templomot kerülgeti, mit segíthet? Ó, de kedves, hát be szeretnék menni, látni, érezni szerezném az Árpád-kor leheletét. Azonnal kapta a telefont és hívta tisztelendő uramat. Aki egy kicsit nyers volt, mert röviden azt válaszolta, hogy jöjjek munkaidőben. Honnan, Budapestről? De nem ért véget itt a dolog, jegyző úr meggyőzte, és a vonal másik végén lévő szent ember riasztott valakit mégis, a hölgy meg is érkezett kerékpáron nemsokára, én meg befelé a templomba! Addig elméláztunk a szép harangláb beton talapzatán, hogy mennyire nem illik az ide, egyet is értettünk. Bent a templomban meg levadásztuk a megmaradt freskódarabokat, amik átkandikálnak az évszázadokon, és most nekünk okoznak esztétikai élményt, Bőséges ajándékot kaptam helyben, meg még egy jótanácsot is, hogy innen feltétlen menjek el a szomszédos Nyírtétre, ott is nézem meg a templomot, mert érdemes ám! Így utólag nagy hálával gondolok ezekre az emberekre! Jegyző úr szerint nincs ebben semmi rendkívüli, ahogy megyünk az országban egyre keletebbre, egyre jobbak az emberek. Nem is tudnám, pontosabban nem akarom cáfolni.

És, miután megkönnyebbültem, kiderült, hogy enni is lehet (bár első ránézésre amolyan vidéki kocsma az egész). Sokféle nincs, de jó lesz nekem valami rántott szelet is, a hajdani fogolytáborokban az sem volt, hát megbeszéltük és vártam. Két tűz közé szorultam: kint esett az eső, idebent meg elviselhetetlenül szólt a TV-ből valami elképesztő mulatós zene, megszakítás nélkül, elhatároztam. , hogy mindent bevallok, a hazaárulást is, aztán jöjjön a kötél általi halál. . . de végül nem az jött, hanem a rántott húsom, uborkával, vegyes körettel. A lány kedves volt, a környezet ellenére. És az étel is egész ehető! Jólesett, meg is száradtam valamennyire, és fizettem 1700 forintot valamiért, ez lehetett a hús, azután egyszer 800-at valamiért, meg egyszer 900-at meg egyszer 650-et. Ezek lehettek az üdítő, a köret meg a savanyúság. Aztán újult erővel mentem tovább és a kocsiban kimostam a fülemet egy kis Led Zeppelinnel.

. . Ez lesz az! Hűű, hová álljak, mi legyen, meg hát ez a kapu is annyira használatlan, kopott, lehet, hogy hónapok (évek) óta nem járt itt senki. De nyitva van, bátorság, menjünk csak befelé. Az utat felveri a gaz, de azért vezet valahová. És egyszer csak feldereng egy ilyen épületféle tényleg, párszáz méter, merjünk bátorak lenni! Odamegyek, maga az elhagyatottság, de érdekes, áll egy szlovák rendszámú autó a ház előtt. Na, akkor próba-szerencse! Bemegyek. Elég nagy meglepetést okoztam, nemzeti ifjú rámcsodálkozott, hát, éppen menne hazafelé, szóval nincs itt semmi látnivaló. . . de belül nem volt ez lepusztult, inkább modern múzeum. Érdeklődésem felcsigázódott, ő meg felkapta a fejét, hogy csak nem újságíró? Most mit hazudjak, be akarok menni vagy nem? Hát afféle, igen, írni szeretnék a helyről valahová. Így igazat is mondtam, mert ide. Na, akkor ad egy esélyt, Belépés ingyenes. Menjünk fel az emeletre, ott van az attrakció! Egy sötét függöny mögé be, avval az instrukcióval, hogy mindjárt indul a program, csak álldogáljak a sötétben, aztán majd kivilágosodik, amiről szó van. Vaksötét, aztán egyszer csak mindenféle hangeffekt, égzengés, nyerítés pata- és csatazaj, halálsikoly (Hát tudod, milyen a Feszty-körkép előtt állni Ópusztaszeren, na, olyan. . . ). És néha tényleg megvilágosodik egy-egy rész a panoptikumból, közben a narrátor meséli a falból Etelközt, Levédiát, besenyőket, honfoglalást, kalandozásokat. . . néha kivilágosodnak a fegyveres martalócok, a magyarok elődei, de a legtöbb nép történelme ilyen, hősi meg tragikus. van jurtaszimuláció is, azt is tüzetesen meg lehet nézni. Egyébként a bemutató tényleg érdekes, komoly munka van mögötte, izgalmas lehet kicsinek és nagynak egyaránt. Kb. negyedóra a program, aztán kijöhetsz a fényre, vannak más kiállítóterek is a földszinten, de arra már tényleg nincs idő, a srác nagyon menne, késő délután van, én már csak az épület melletti réten teszek egy sétát, az is elhanyagolt, van pár honfoglaláskori kunyhó, mind rossz állapotban, és mind be van zárva lánccal-lakattal, van jurta is, szintén nagyon elhanyagolt belül, Árpád-kori páva rikoltoz egy ketrecből és Árpád-kori birkák bégetnek egy karámból. Menj el, nézd meg, ha dobog benned honleányi, honfiúi szű!

Nem. A környék országgyűlés képviselője volt, és a sírja is itt van, annak ellenére, hogy Sopronkőhidán végezték ki a nyilasok, ami azért elég messze van innen. Hogy került szembe a nyilasokkal? Mert védte a zsidókat? Dehogy védte, antiszemita volt, Gömbös fajvédő pártjával értett egyet. Tisztakezű volt? Nem, tudjuk, vér tapadt a kezéhez, a híres gyilkossági ügy. . . na, de történelmünknek számtalan ilyen megosztó figurája van, aztán csak kiállítjuk őket valahol valahová. Bajcsy-Zsilinszky Endre radikális politikus és újságíró volt, olyan nemzeti szélsőjobboldali, aki azét mégiscsak szembeszállt a németekkel meg a háború eszméjével is, így nézd a szobrát Tarpán, ahol most már, reméljük, testének is, szobrának is végső nyughelye lesz.

Hívom illendően tisztelendő urat, akivel megbeszéltem ezt a napot, és aki égre-földre esküdözött, hogy itt lesz a randin, hát, kétségbeesetten mekegni kezdett a telefonba, hogy ő közben elment Csíksomlyóra és nagyon sajnálja. . . Hát még én! Eljöttem, itt állok, akkor most varázslat indul, csináljon valamit! Nagy zavarában azért mégis csak sikerült felhajtania valakit, aki eljött oda, egy fiatalabb hölgy, aki nem sokat tudott a templomról, csak a kulcsokat ő birtokolta, és ráadásul egy barátnője hozta el kocsival, mert másképp alig lehetett közlekedni, na, de végül beengedett, bejutottam. De higgyetek nekem, érdemes! Ez egy kis kivétel, az Árpád-házi templomok rendre reformátussá váltak a környéken, ez viszont katolikus, és hát így nézd! De belül csodaszép! Már a formája is érdekes, de a freskó nagyon különleges! És nem is olyan régen találtak rá a falon. Ismerős a történet, igaz, a legtöbb helyen a suttyó utódok egyszerűen lemeszelték a régi freskókat, persze, van, amikor a lefestés konzerválja, óvja meg. Azután küzdjenek meg a restaurátorok a feladattal, ahogy tudnak! Talán valamicskét sikerült továbbhoznom a képekkel és megmutatni másoknak is, A digitális kép már nem kopik, sőt, mesterségesen színezhető. Nézegessetek festett-mentett Árpád-házi templomokat!

Így hát megint enyém volt egy templom, még ha csak átmenetileg is, és kiélveztem minden percét. Nézd azt a kazettás mennyezetet! A zömök falakat, amik köröskörül támasztékokkal is meg vannak toldva. . . Na, de mit beszélek itt össze-vissza, nézd meg a képeket, és ha kedvet kaptál, személyesen is látogasd meg a templomot! érdemes!

Erre van kialakítva a zarándokház és a mellette lévő épület is. A temető, ami párszáz méterre fekszik onnan, magába rejt két csodarabbit is, azok azok, akiknek a sírja fölé kis házacskát (azaz óhelt) emeltek, ebben a temetőben kettő is van, egyik, a közelebbi a csodatévő gyógyító rabbinak és feleségének, a másik, hátul a temető falánál a fiúknak és utódjuknak, a következő rabbinak, és annak feleségének. . . mindkettőt alaposan áttanulmányoztam, itt lehet imádkozni és ücsörögni télen és nyáron, a sírhely fűthető és légkondicionáló is van bennük, valamint imakönyvek sora. Elég rendezetlen, azaz rendetlen benyomást kelt. A mécsesek csonkig égtek, szanaszét vannak. Adománygyűjtő perselyek vannak a falon, a két sírszerű koporsó pedig úgy néz ki, mint egy-egy óriási postaláda levélbedobóval, az imádkozó hívek a csodarabbik sírjánál felírják kívánságaikat egy papírra és bedobják ide a halott után, aki talán majd teljesíti is azokat. Különleges egy hely, én nem mulasztanám el a helyetekben a meglátogatását!

Mentem is az adott címre, de egy betongarázsban a világ egyik leglepusztultabb pizzéria-konyháját találtam, visítva menekültem, inkább az éhhalál! felkiáltással. Menekülésem a szomszédos településig tartott, itt szimatoló bolyongás után rátaláltam egy nyitott pékségre, be is özönlöttem, és mohón összevásároltam egy sajtos perecet, egy almásrétes-félét, egy áfonyás valamit, és még a végén megtetéztem egy hosszabb stanglival, az is sajtos volt. Azt aztán morogva rágni kezdtem, mint egy kutya. Ez a négy tétel a blokk szerint 250+530+480+250 forintomba került, gondolom, a két 250 forintos tétel volt a sós, a többi édes. A zsákmányt megkötözve a hátsó ülésre dobtam, majd visszatérve Paszabra, befaltam. Pedig szándékomban állt reggelire is hagyni magamnak valamit. , De mohón nem hagytam, ezért reggel szomorúan megvertem magam. Amúgy elég sületlen volt a pékáruk állaga, abszolút albán életérzésre hajazott.