Ugor adatlapja

Van egy elég jelentős és szép nagy temploma Zajtának, a Google térképén rá is van írva, hogy katolikus templom, meg az is, hogy Reformed Church na, ezt add össze. Körbejártam, tényleg szép, távol a házaktól. Na, és ott van a német nemzetiségi önkormányzat is. A kerítésén ült vagy 5-6 cigányasszony, biciklik letámasztva. Gondoltam, érdeklődöm. Jó napot kívánok! próbálkoztam. Erre az egyik automatikusan azt mondta, hogy Jó napot kívánok! Erre többen ráförmedtek, hogy hát te meg minek mondod azt, hogy jó napot kívánok? Erre amaz védekezett, hogy azért, mert ez itt (mármint én) azt mondta, hogy jó napot kívánok! Na, erre mindenki azonnal kapta a biciklijét és elhúztak onnan. Én meg ott maradtam a kérdéseimmel. A ház ablakában volt valami kiírva, hogy helytörténeti gyűjtemény. Az oldalán meg állt egy emléktábla, hogy Gaál Lajos meg Huszár Károly és hát nekik köszönhetjük Zajtát visszacsatolva. Történt ugyanis, hogy a Trianoni Szerződés után pár hónapig Romániához tartozott a község, aztán Gaál Lajos kántortanító a homlokára csapott, hogy hopp, nem így kéne ám lennie, aztán szólt is a volt osztálytársának, a miniszterelnöknek, hogy ezt aztán csatolják vissza. Erre puff, visszacsatolták. Mert ugye ez csak így ment. Na, Nagyváradon meg Aradon nem szóltak, hogy hopp, aztán azok maradtak is Romániában. A történet ott sántít, hogy az események idején az egyik főhős, Huszár Károly nem is volt miniszterelnök, De azért csatolt. Na, de nézzük inkább Zajtát. Hát, rángatom ám a Német Nemzetiségi Önkormányzat összes ajtaját, kilincsét, senki nincs ott. Na, menjünk beljebb a faluba. Hoppá, hát ott a Művelődési Ház! Megyek, tépem az ajtaját, semmi. Zárva. Na de önkormányzat csak van? A sarkon túl megvan az is! Megyek ajtót tépni, csengetni, semmi. Egy hölgy, aki elütött a többi helyi lakostól habitusában, viszonylag sietve közeledett. Na, és találkoztunk. Mit keresek, kit keresek? Messziről látta, hogy valaki jön ide községházra. Nemrég zárta be az ajtót. Hétköznap délelőtt? ? Nincs itt senki? Aztán előadtam, hogy mit is szeretnék, mi van itt látnivaló, hová mehetnék be hát, sehová. Nincs itt semmi látnivaló. Az a nagy templom régen zárva van, valami öregember sztrókot kapott és azért. A reformátusok meg nemrég gyűltek össze itt, az önkormányzat épületében. Na, annyi jutott ebből nekem. Bánatosan kiténferegtem a temetőbe, ott behatoltam egy félig rombadőlt kriptába, mert csábítóan nyitva volt az ajtaja, aztán találtam ezt a málenkij robot emlékművet is, itt, a temetőben. Hát, legalább ezt megnéztem.

Ilyent már láttam máshol is, Nyíracsádon is, ha jól emlékszem, szóval ott érdekes volt, hogy hogyan kerül egy Mária-szobor a templomba, a görög-katolikusok köztudomásúan laposszent-hívők, a háromdimenziósokat nem szeretik annyira. De nyilván sok jó ember nem cak kis helyen is elfér, de jól ki is jön egymással, szóval biztos megoldják ezt a helyiek, és békében, barátságban használják ezt a pici templomot is.

Kapcsolat felvétele a templom atyájával, aztán már mentem is. Atya meg már ott várt a kapu előtt. Tényleg nagyon szépséges ez a templom, csudálatosak a festett boltozatok, a karzat freskói, az ikonosztázion, hát, csak álmélkodni lehet itt is azon, milyen méltó környezetben zajlanak itt a szertartások. Ezek az ország legkeletibb görög-keleti templomai. Ebben a faluban, azt hiszem, nincs is más templom, csak ez. Tehát ha ide születtél hívőnek, ez van, ezt kell szeretned. Amúgy az atyának érdekes nézetei vannak. . . szóval repesve rajongott Trump elnök győzelmén, és reményét fejezte ki, hogy akkor majd most a Trump megniytja az európai pénzügyi csapokat Magyarország felé. . . (? ? ? ) Ezt érted? Én sem. Másképp meg a végletekig szervilis ember, építtetett egy hidat a templom előtt hosszú útra, ami az állam és az egyház között összekötő híd, és magvas gondolatokat is elhelyezett a köveken, mint pl. . . De most jól gondolj bele! Kiírsz ilyeneket, hogy a "sokarcú hiúság istenellenessége" vagy a "győzni az oktalan kevélységen" vagy a "romlatlan tisztaság és önmegtartóztatás" és közben Trump elnökre gondolsz, a kámzsásra és csuhásra. aki nyilván a romlatlan önmegtartóztatás jelképe. . . . hihettetlen káosz lehet ezeknek az embereknek a fejében, nagyon érdekes lenne tudni, hogy mit mutat ilyenkor egy MR vagy egy CT-vizsgálat? Na, de sebaj, nem is ezért szeretjük a szépséges görög-keleti templomokat, hanem mindettől függetlenül. És az atyának hálás vagyok, hogy további tippeket adott nekem, így jutottam el aztán Császlóra is.

Itt a kanyarban barátkoztam éppen a település lakosságával, itt volt, hogy egy ukrán nő elmesélte a magyarországhoz vs. Szovjetunióhoz tartozás kevésbé legendás meg hősies, de reálisabb történetét, és persze közben a helyi erők keresték, kutatták azt a hölgyet, aki majd a temolomot kinyitja nekem. Így is történt, meglett az illető, már szaladt is a kulcsért, és nyitatotta az ajtókat. Én meg megfürödhettem ebben az élményben is.

Jó helyen vannak azok. Nagy fénnyel tűzött be a nap éppen, megvilágítva az úrasztalát a Mózes pad meg a szószék előtt. Felmásztam a fapadokkal teii karzatra, és onnan néztem, mint játszik egymással a fény meg a templom.

És mit mondjak. . . nézd meg azt a karzatot! A szószék és felette lebegő faragott koronája páratlanul szép, a karzat mintázata egyedülálló, egszerűen egyszerre díszes és esztétikus. Valahogy nem nyomasztóan túlcicomált, és passzol a helyhez, a hely szándékához, törekvéseihez. Jó itt eltölteni időket. Szóval, mi az igazi jó kirándulási célpont, ha nem ez?

Ez úgy kívülről nem egy harsány becsalogató, inkább olyan valami, ami meghúzódik a központban a sokféle üzlet között. Itt sokkal nagyobb volt a forgalom, mint egy másik napon az Aranyvillában. Nyilván menüztető rendszer van, a helyiek adják egymásnak a kilincset, sok diák is betért, láthatóan iskola után. Sok dolgozó van, nyilván a létszám nagy forgalomra lett így felduzzasztva. De minden felszolgáló udvarias, készséges. Nem menüt ettem, hanem májgombóclevest és rántott májat burgonyapüréveb, meg uborkával. Egyáltalán nem bántam meg, jó volt, és azt a figyelmességet külön köszönöm, hogy a pincérfiúnak azt mondtam, hogy nem, a italomat csak akkor kérem, ha befejeztem a táplálkozást, és amint a száma vettem az utolsó falatot, az egyik kislány, akivel nem is beszéltem korábban, abban pillanatban kirohant a pult mögül és letette elém az italt. Ezt kevés helyen kapom meg. Szép volt. A lány is. Amúgy az étterem színvonalához képest visccesen olcsó, 1500 forint egy hatalmas tál leves, a máj valami 1800 kürök, a püré meg talán 700. . . szóval országos viszonylatban ez semmi.

Így aztán nyilván mentem oda, találkoztunk is, kedves, rendes ember, templomlátogatás közben arra is volt időnk, hogy azt a pár évvel ezelőtti híres esetet felemlegessük, amikor Rozsáy kihalt. Ha valaki nem emlékezne: történt ugyanis, hogy a COVID-járvány idején kitörtek a zártosztályról az elmebetegek, az oltásellenes konteósok ellepték a hazát, és az egyik híres eset az volt, amikor egy nagykanizsai fíérfi elkezdte széles körben híresztelni, hogy egy Nyíregyháza melletti faluban, pontosabban Rozsályon mindenki meghalt az oltás miatt. A sajtóban is megjelent. Az éppen vidáman élő rozsályiak ezt eléggé meglepődve vették tudomásul, szóval ez is a falu történetéhez tartozik. A templom nagyon szép, szeretem a görg-keleti templomokat, egzotikus varázsuk van, a segítőm meg volt annyire kedves, hogy két másik faluba is átvitt és a befolyása következtlében ott is megtekinthettem a görög-keleti templomokat. Köszönöm szépen! A falunak meg további jó kamukihalást!