Ugor adatlapja

Az egyik első ismert szocialista politikus. Nem magyar származású, ahogy Petőfi sem volt az, szülei horvátok, szlovákok voltak, mégis a magyar nyelv kérdéseivel foglalkozott főként, meg jobbágy származású lévén különösen sokat izgatta a szabadság, egyenlőség gondolata is. Így aztán éppen beleilllett 1848 eszméibe. Később aztán sok kor tűzte a zászlajára a nevét, általában úgy, hogy a nemszeretem-részeket inkább kihagyták róla. Szóval ő nem egy nemes, nem egy király, hanem egy népből jött, szabadságpárti magyar filozófus. A szabadság meg hol divat, hol nem. Ezt a szobrot Varga Imre alkotta, látszik is a kiállás stílusán, és 1969 óta lehet itt.

A lényeg, hogy az akkori városvezetők saját kezűleg ültettek el egy-egy fát itt, olyant, ami leginkább az országukra jellemző növény és ami ráadásul Budapest klímáját bírja is. Azután nagyon furamód vannak nagyon fiatal, csenevész fácskák, meg vannak igazán korosak, testesek. Talán nem mindegyik bírta klímát. Középen, kövezett járdától körülölelve van Budapest fája. Rá merőlegese, de egész közel Brüsszel, a manapság főellenségnek kikiáltott város, amit azért akkor még nem tudtak a jóakarók. Párizsnak például egyáltalán nincs fája, csak a puszta kő jelzi, hogy itt kéne, hogy legyen. Azután van külön Bonn meg Berlin is, nem túl közel egymáshoz, és ez is az idők szava. Amúgy teraszos módon két szinten is elhelyezkedik a kert, Európa ligete, ahová mindig is tartozni szerettünk volna, és ami ellen suttyó "háborút" vívunk másfél évtizede. Elgondolkodtató, érdekes séta ez.

Nem volt asztal rendelve, pislogtam is aranyosan a bejáratnál, hogy ebből baj lesz, de hát van három nagy termük, se ebédidő, se vacsoraidő nincs igazán, egy ilyen szegény öregnek csak akad egy zug. . . és akadt. Vágyaimat úgy elégítettem ki, hogy először elmentem a mosdóba, ami már nagyon aktuális volt, meg hát kézmosás nélkül csak a Gulágon állunk neki enni, ott is csak kényszerből. Tehát boldogan rendeltem kék szőlőből mustot, nagyon finom volt, majd gránátalmás csirkemájat, ami rendkívül jólesett, végül mangós lassival zártam a kis ünnepélyt, és nagyon meg voltam elégedve. Számlám szerint a mustfröccs 3 decire nézve 900 forint, a gránátalmás csirkemáj 4300, a mangós lassi 1850. A szervízdíj meg 846, de tüneményesek, aranyosak voltak a lányok, meg is érdemlik. A zene éppen kellemes volt, végig intelligens dallamok szóltak, semmi zavaró nem volt bennük.

De hát művészi szabadság van, ezt is el kell fogadnunk. A legtöbb királyunk ilyen-olyan vegyesházi volt a politika színpadán, adták-vették, csereberélték a mindenféle nemzetiségű hercegnőket, királykisasszonyokat, aztán pátoszosan rikoltottak a trónteremben, hogy ereinkben többezer éves magyar vér folyik, és fúj, hazaáruló, aki nem magyar, meg idegenszívű izé. . . De egy dolog a kiabálás, meg egy másik dolog a valóság, hát az meg így működött. Na, amikor ezt a szobrot állították a Bécsikapu mellé, az Európa Liget elejére, még lengyel-magyar két jó barát, együtt issza a borát, együtt tapsol állami ünnepségen, ha busszal odaviszik. Ma meg már khmmm. . . éppen a magyar nagykövet kiutasítása van napirendek Varsóban. De ez a litván, lengyel, egyiptomi királyi páron nem látszik, rezzenéstelen arccal ülnek tovább a vár alatt.

Három embert is meginterjuvoltam a környékbeli házakból, meglehetősen rossz véleménnyel voltak a turistákat lehúzó disznókról, de szerintük is teljesen esetleges, hogy mikor van ott valaki, mikor nincs. Szóval a középkori zsidó imaház. Volt itt, azaz van is itt, tudjuk, 5-6 méterrel a föld alatt egy másik, de az nem megközelíthető. Mindenesetre nagyon érdekes hely, és továbbra is kísérletezni fogok, ha erre járok.

Azután. . . majd leestem a villamosról! Mentem a Vámház körúton, és nyitva, újra hívogatóan vár az ajtó, a sörszentély feltámadt haló porából! 4-5 éve, hogy nem láttuk egymást. . . Mint a rajtakapott bliccelő szálltam le a villamosról, zúgva téptem át a zebrán, és igen, ott voltam, megint! Na, de azért. . . hohohóó. . azért nem kell ennyire még örülni. Nyugi, béke van. Szóval, ugyanaz látszólag, de nem ugyanaz. Még nem. A padok, bokszok, dekoráció igen, a sör már nem egészen, az étel még kevésbé. A kiszolgálás is fura és esetleges. Szóval a hálaimák és himnuszok után betelepedtem a bokszba, érdekes, a pincér most is fiatal, jóképű, izmos és kopasz, mint régen, de egyáltalán nem ugyanaz. Nem sokat tud az egészről, ő csak kisegít itt, vagyis nem is tudja. . . Szűk az étlap, hiába keresed a régi kajákat. Ami ezen az oldalon van írva, az mind nincs. (? ? ? ) Az van, ami ezen oldalon van. Ok, hát akkor legyen vastagon valami jó, legyen sült malac törtkrumplival, párolt káposztával. . . ember elmegy, gondolom rendel, visszajön, hogy igenám, de párolt káposzta sincs. . . a fenébe. . . hát akkor legyen a rántott csirkemell pürével és franciasalátával. . . ember elmegy, visszajön, hogy franciasaláta sincs. . . . de ez már valami ismert TV-kabaré. . . sör sincs, amit kértem, hát akkor helyette Staropramen gránát. . . akkor legyen franciasaláta helyett csalamádé. . . de már elment a kedvem is. Aztán később megjött a sült csirkecomb, pürével, csalamádéval. Mintha nem ezt kértem volna, hanem csirkemellet. Ja, hát biztos valami kis kommunikációs hiba, mondta a srác. Én meg megettem, ami ehető volt, nem volt egy öröm, a comb rendben volt, rendesen meg volt sütve, a többi íz feledhető. Legyen a srác becsületére mondva, a számlából a hibák miatt kétszer is engedményeket vont, le, a szervízdíjat is törölte, így lett ebből a 6993 forintos végöszeg. Nagyon remélem, hogy fejlődik a hely, a kezdeti töketlenkedés elmúlik, nemsokára pompás tatár beefsteakeket fogunk itt bekeverni sok hagymával, mustárral, vagy pompás pacalokat foguk enni, remek sörökkel, de ez a helyzet még várat egy kicsit magára.

. . . így aztán visszacipelték ide. Tulajdonképpen 1982-ben készült, elhurcolták 2003-ban, de avatták 2016. decemberében is, és nyilván ilyenkor mindig szép beszédekre ad alkalmat a kerületben regnáló aktuális néniktől, bácsiktól. Kodály Zoltán meg ettől függetlenül egy nemzetek felett álló zseni, egy gyűjtő, integráló, módszert adó csodálatos pedagógus, zeneszerző, akire méltán lehetünk büszkék, ha már annyi kalandornak is szobrot emeltünk máskor. . . . Most az Európa Ligetben ül, mellé lehet telepedni, gondolatot váltani az eszmeiségével, és közben elcsodálkozni Budapest fantasztikus látképén is.

Hát. . . ööö. . . egy kissé rosszarcú maci meg róka. . . At ok, hogy Sebők Zsigmond emlékére állították, akinek kedves mesefigurái voltak. De most hogyan néz ez ki aktuálpolitikailag? ? Aztán nem röhögni. . . szóval, van a baromi rosszarcú medve, aki amolyan orosz csizmácskában rabolja a mézet Európában, a hóna alatt meg a khmm. . . libát rabló róka (tudjukki), a másik főrabló. . . és hát mindez Európa ligetében. Na jó, nem ragozom tovább, de azért vicces,, nem?