wolferl adatlapja

Persze a hekk nem valami különleges fogás, de azért ugyanitt a városban a part mentén ennél sokkal finomabban elkészített halat is ettünk már. Bevallom, mi nem érzékeltük azt az utolérhetetlen gasztronómiai élményt, amelyet oly sokaktól hallottunk már korábban a hely vonatkozásában.

Ha retró házias kajára van szükség, bármikor nyitva áll, de túl sokat nem szabad elvárni.

Ez amolyan kocsmavendéglő, de abból is a silányabb kivitel. A legfeltűnőbb jellegzetesség a kosz. Minden piszkos, az asztalunk alatt morzsahegyek, cigarettacsikk, pókháló, fent az emeleten is minden ragad a kosztól. Az egész hely olyan benyomást kelt, mintha itt sohasem takarítanának, a bútorzat és a hangulat is idejétmúlt és korszerűtlen. A női vécében nincsen szappan. Gyermekbarát helynek hirdeti magát, de ez kimerül abban, hogy az emeleten az egyik sarokba leterítettek egy gyermekszőnyeget és odaraktak mellé néhány játékot. Pelenkázó nincsen, ahogy rendes etetőszék sem, csupán egy asztalra szerelhető rendkívül béna etetőülés, amit nehezen lehet kezelni és persze gusztustalanul piszkos. Természetesen gyermekek részére alkalmas, kis méretű evőeszköz sincsen. Csak azoknak a vendéglőknek engedélyezném a gyermekbarát elnevezést, ahol minimum pelenkázó helyiség, gyermeksarok, több etetőszék és gyermek-evőeszköz is van. Itt kezdődik minimum egy gyermekbarát hely. Ez nem az. Ha mindezt feledtetné a nagyszerű konyha, nem lenne probléma, de sajnos ez is messze elmarad az elvárható színvonaltól. Az erdei fácánleves ízetlen és szegényes, a Malomkerék tál sem túl bőséges és nagyon jellegtelen, némelyik hús rágós. Viszont legalább nem drága. Ott jártunkkor egy darabig egyedül voltunk, aztán hirtelen érkezett 3 asztaltársaság, ettől az egy szem jelenlévő pincér teljesen lefagyott, a kiszolgálás akadozni kezdett, a mi asztalunknál már meg sem jelent, nekünk kellett személyesen a pulthoz menni és kérni a számlát. Ettől függetlenül még a kiszolgálás volt a legkevésbé gyenge, a pincér – legalábbis, amíg csak egyedül voltunk - kedvesnek és szolgálatkésznek mutatkozott. Mindent összevetve azonban ez a hely azon retró éttermek közé tartozik, amelyek már inkább cikinek nevezhetők, semmint nosztalgikusnak.

A kiszolgálás is hagy némi kívánnivalót, a fiatal pincérek láthatóan nem igazán kompetensek, amikor például ételekről érdeklődtünk, bizonytalanul válaszoltak és összességében sem feleltek meg az elvárható színvonalnak. Sajnos az ételek sem hagytak bennünk mély nyomot, a rántott csirke kifejezetten rossz volt, a panír ráégett az amúgy is száraz húsra, szinte ehetetlennek mondanám. Emberi oldalról tehát jelesre vizsgázott a hely, szakmailag viszont erősen középszerű. Ha Veszprémben járunk, ennél minden bizonnyal akad jobb hely is.

Még nagyobb baj, hogy az ételek minőségéhez és az adaghoz képest ez a hely kissé drága egy átlagos magyar pénztárcának. Vagyis minden rendben volt, finomat ettünk, de nem biztos, hogy ide térnék vissza baráti társasággal legközelebb. Valóban egy kissé sznob hely.

Sajnos az ételek sem váltották be a hozzájuk fűzött ígéretet, én például egy vérszegény, kissé ízetlen pisztrángot kaptam, egy kissé száraz és nem túl jóízű salátával. Nem mondhatnánk gyenge helynek, hiszen a kaja ehető, és a kiszolgálás is épp elfogadható, de sajnos egyik sem jelentett maradandó élményt.

De összességében a mai éttermi kínálatban ez egy nagyon jó hely, mindenképp érdemes felkeresni.