wolferl adatlapja

Az ételre 45 percet kellett várni, ami nálunk lélektani határ. A kaja nem volt ehetetlen, de erősen gyenge minőségűnek mondanánk és bizony kevésnek ítéltük, nem laktunk jól vele, éhesek maradtunk. A vécé penészes, és nincs meleg víz a mosdóban. Hiába kértem a számlát, nem hozták, végül nekem kellett odalépnem a pulthoz, hogy fizetni szeretnénk. Elégedetlenségünket észlelve a pincér felajánlott kárpótlásul 2 kávét ajándékba - éltünk a lehetőséggel, és tulajdonképpen ez a kedves gesztus mentette meg a vendéglőt a teljes lepontozástól. Ennek ellenére senkinek sem ajánlanánk a helyet. Egy kissé koszlott, lepattant vidéki vendéglő, gyenge konyhával és kiszolgálással. A pilisi kiránduláshoz keressünk jobbat.

Rosszat nem lehet mondani róla, de igazából túl sok jót sem. Átlagos, ez a legjobb szó rá. Egynek elmegy, de semmi extra.

Abszolút retró hely, nosztalgikus hangulat, talán egy kissé szűkös is, ám az étlap egész jó, a kaja nagyon finom és bőséges. Nem is tudom, mikor laktam ilyen jól utoljára. Összességében azt kell mondanunk, nagyon finomat ettünk, klassz ár-érték arányban. A kiszolgálással sem volt baj, de nem is szárnyalta túl az elvárásainkat. Talán a pincérek kedvességén lehetne még csiszolni valamelyest, és az ételszag jobb kiszellőztetése sem ártana, de ezzel együtt is remek élménynek bizonyult Lidi mama konyhája. Esélyessé vált az idén tervezett házasságkötési vacsorára.

Nem hittem volna, hogy egy belvárosi kifőzde tulajdonképpen képes étteremként működni, remek árakkal, bensőséges atmoszférával és jó kajákkal. Visszatérünk még.

Nézzük például a burgonyaropogóst: nem rossz, de kicsit száraz, és a mellé adott bormazsola-szósz, amely ezt a szárazságot enyhíthetné, túlságosan furcsa ízű, nem illik a csirkemellhez, így sajnos az egész fogás száraz, némileg fals benyomást kelt. Ugyanez érvényes a tonhal steakre: finom, de kicsit száraz, amelyet részben enyhít a csípős szósz, amiből viszont keveset adnak és különben sem illik kifejezetten a tonhalhoz. Összességében azt mondhatnám, hogy egy kicsit eredetieskedő konyháról van szó, az eklektikus összetevők miatt nincsen átütő ízélmény, a különböző karakterek kioltják egymást. Ráadásul az adagok is kicsik, nem tudom, hogy ez csak az Étterem Hét kóstoló jellege miatt van így, mindenesetre nekem hiányérzetem volt, előétel és desszert nélkül éhes maradtam volna, de így sem laktam igazán jól. A desszertnél a szilvás pite nagyon finom, de a svéd mandulás krémes ugyancsak kissé száraz, nem ártana mellé valamilyen ízletes gyümölcsöntet. Ettől eltekintve jól éreztük magunkat, nagyon kedves és figyelmes kiszolgálásban volt részünk, a hely gyönyörű, a mosdó szép és tiszta, és ami különösen tetszett, hogy az asztalok nincsenek egymáshoz túl közel, így a vendégek intim hangulatban is beszélgethetnek egymással – ilyesmit ritkán tapasztalunk vendéglőben. Mondanám, hogy visszatérünk, de az egyébként átlagnál magasabb árak miatt, amely nem párosul bőséges és emlékezetes konyhával, nem biztosan fogunk újra felbukkanni. Pedig a személyzet és a hely megérdemelné!

A Harapó Mókus ugyanis minden tekintetben középszerű, átlagos hely, de a leggyengébb pontja nyilvánvalóan a konyhája - márpedig ugyebár egy étterembe enni megy az ember elsősorban. Asztalt foglaltunk előzőleg interneten, külön kértem őket, hogy a kerthelyiségbe szeretném, de megérkezésünkkor sajnos kiderült, hogy benti asztalt választottak számunkra. De a felszolgáló készséges volt és közölte, hogy természetesen kint is leülhetünk. Amikor azonban szembesültünk azzal, hogy egy miniasztalnál kellene szoronganunk, inkább mégis a benti helyet választottuk. Én egyébként a kerthelyiséget is átkeresztelném valami másra, ez ugyanis csupán az étterem meghosszabbítása. A kert, mint megnevezés, rendkívül megtévesztő. Odabent azonban iszonyú meleg volt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább valami más vendéglő után nézünk, valahogy nem éreztük jól magunkat, nem tetszett nekünk sem a hely, sem az asztal. Ám miután ezt a felszolgáló tudomására hoztuk, ő felajánlott nekünk egy nagyobb asztalt kint a szabad levegőn, az általuk „kerthelyiségnek” nevezett étterem-meghosszabbításban. A felszolgáló vendégkezelése igazán üdítőnek tűnt számunkra más éttermekhez képest, ezért maradtunk és elfogadtuk az invitálást. Sajnos azonban a felszolgált ételek nem elégítették ki a várakozásainkat. Én rántott csirkecombfilét rendeltem hasábburgonyával, és meglepve láttam, hogy mindössze egyetlen kis szelet húsból és kevéske krumpliból áll az étel. Jó néhány étteremben jártam már az elmúlt harminc évben, de kijelenthetem, hogy ez nagyon szerény adag. Nem volt sem túl ízletes, mondhatni tökéletesen átlagos volt, csupán a só ízét éreztem, ráadásul nem is laktam vele jól. Éhes maradtam. A párom által rendelt étel, a grillezett kacsamell érmék mennyisége és minősége is nagyjából ugyanezt mutatta. Szerény adag volt és a fűszeres sült nudlit ízetlennek éreztük, ráadásul a lilahagymás-barackos mártogatós enyhén csípős is volt, holott ezt az étlapon semmi sem jelezte, párom pedig nem szereti a csípős ételeket. Mindent összevetve, nem volt ehetetlen egyik étel sem, de ízletesnek nem nevezhetném őket, arra a magasztalásra pedig egyáltalán nem szolgáltak rá, amelyeket az étterem internetes vendégkönyvében találtam. Mivel éhesek maradtunk, ezért kértünk desszertet is, ami viszont a főételekhez képest aránytalanul nagy adag volt. A csokis-túrós palacsinta viszonylag ízlett, de a Mókus palacsinta, melyet párom rendelt, azt hiszem, életünk egyik legrosszabb palacsintájának bizonyult: a diólekvárt iszonyúan keserűnek találtuk, és olyan hatalmas mennyiségben uralta az egész palacsintát, hogy lényegében nem tudtuk megenni. Borzalmas volt. Kizárólag azért segítettem be páromnak az elfogyasztásában, mert nem általában semmit sem hagyok az asztalon, amiért fizettem, de sajnos ez még az én edzett ízlésemen is kifogott. Az összhatást tekintve a Harapó Mókus nincs túlzottan hangulatos helyen, hiszen szürke lakóházak között áll, de ezt valamennyire kárpótolta a normális – bár egyáltalán nem kiemelkedő – kiszolgálás. Viszont a csapnivaló ételeket semmivel sem tudják kárpótolni. Bevallom, nem értem, miért kapott ilyen jó értékeléseket másutt ez a hely. Szerintünk egy teljesen átlagos, sőt, az átlagnál egy kicsit gyengébb étteremről van szó, amely legfeljebb baráti áraival teheti jóvá elmaradt várakozásainkat. Ha véletlenül botlunk bele egy séta alkalmával, és úgymond impulzusvacsorára térünk be, talán meg is nyeri tetszésünket. De ha valaki színvonalas helyre vágyik Budán, egyáltalán nem ajánlanám.

Eszünkbe jutott, hogy ide érdemes volna felszerelni valamilyen ponyvát ilyenkor nyáron az eső ellen, mert akkor sokkal több vendég is ki tudna ülni - érdemes lenne megfontolni. A kaja finom volt, főként a szarvascomb ízlett, a többi fogást is kellemesnek találtuk, de egyiket sem nevezhetném emlékezetesnek. A fiatal pincérlány nagyon kedves volt velünk, sajnáljuk, hogy végül egy másik pincér vette át a kiszolgálásunkat, mert a férfi egy kicsit mogorvának ítéltük meg. Összességében azonban nem lehetett okunk panaszra, jót vacsoráztunk. Viszont nem is okozott igazán maradandó élményt.

Ham and eggs-et, illetve tojásrántottát kértünk, a pincér nagyon kedves volt és teljesítette külön kívánságainkat is. Nagyon ízlésesen tálalták a reggelit, - ahogy a mellékelt kép is mutatja - amely ráadásul baromira finom is volt! A kávé is nagyon ízlett, szóval egyszerűen nem tudok belekötni - úgy álltunk fel az asztaltól, hogy pontosan azt kaptuk, amire vágytunk. Köszönjük!