ZigZag adatlapja

Miért pont itt? A XX. kerület, Pesterzsébet városrész nevében rátalálhatunk a válaszra. A helytörténeti emlékekből megtudhatjuk, hogy az egykor Soroksárhoz - amely önálló település volt még - tartozó Gubacs-puszta területén az 1860-as években két telep épült ki parcellázások útján. Az egyik Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége tiszteletére az Erzsébetfalva nevet kapta 1873-ban, a másiknak Kossuth Lajos után Kossuthfalva lett a neve. A két telep 1897-ben szakadt el Soroksártól, és alakult önálló nagyközséggé Erzsébetfalva néven. A várossá fejlődő település elnevezése 1924-től Pesterzsébet lett, majd 1932-ben az Erzsébet nevet a "korszellemnek megfelelően" átértelmezték, és Árpád-házi Szent Erzsébet halálának 700. évfordulója alkalmából a Pestszenterzsébet nevet vette fel. 1950-től lett Budapest XX. kerülete, ekkorra értelemszerűen a "szent" eltűnt a névből. Meszlényi Molnár János alkotását 2004-ben helyezték el ide, a polgármesteri hivatal és a szintén Erzsébet királyné nevét viselő technikum közelébe.

A Havas utca - Váci utca saroképület sarkán található a márványból készült Lajtha-díszkút és felette Lajtha László emléktáblája. Mindkettő szépen felújított állapotban. A kútban sajnos nem csobogott a víz, talán majd nyáron. A Váci utca 79. szám alatt ebben a házban élt Lajtha László Kossuth-díjas zeneszerző és népzenekutató, aki 60 évvel ezelőtt hunyt el. A kút dísze a kovácsoltvas növénytartó. Növény igaz, nem volt benne.

Az első világháborúban Kőrössyék úgy határoztak, hogy a villát felajánlják a Vöröskereszt számára, ezt követően a földszinten tízágyas kórtermet alakítottak ki. A második világháborúban megsérült az épület, bombatalálat érte a homlokzatot. Az államosítást követően az 1950-es évektől az Offset és Játékkártya Nyomda Vállalat székhelye lett, nem mondom, jó ízlésük volt a kártyásoknak! A rendszerváltozást követően magántulajdonba került az épület, megkezdődtek a felújítások, amelyek során az eredeti díszes homlokzatot is helyreállították a gipszstukkós díszítésekkel. A villában található Budapest legnagyobb Zsolnay-gyűjteménye, valamint egy 300 darabos képzőművészeti gyűjtemény. Jelenlegi neve ResoArt Villa, a tulajdonos-felújító Resonator Kft. , illetve Alapítvány után. Valójában Szabó András műgyűjtő áll a vállalkozás és a gyűjtemények mögött. Meglehetős árú ún. Gyűjtő Háza tárlatvezetések során lehet megtekinteni, körbejárni a csodálatos épületet, előre kell regisztrálni és jegyet vásárolni.

Érdekesség, hogy nem szabályos, nem szimmetrikus az építmény, hiszen a bal oldali torony sokkal magasabb, a formája, burkolata is más, mint a jobb oldali kisebb toronyé. Éppen az istentisztelet idején érkeztem, így a benti részben nem akartam járkálni. A beltér kevéssé egyszerű és puritán, mint amit általában egy református templomban megszokhattunk, és az is törekvés volt a tervezők részéről, hogy minden nemes anyagból készüljön: márványból, bronzból, kerámiából, fából, üvegből. A galériaszinten körben karzat van, ahol nemcsak az orgona kapott helyet, de sok hívő is fent ült a karzaton. A templom tervezője, Árkay Aladár kevéssé ismert, a pirogránit burkolat azonban a pécsi Zsolnay-gyárban készült, amelyet szintén a magyar népművészet ihlettett, míg a festett üvegablakokat Róth Miksa készítette.

A Budapest ostromát bemutató kiállítás anyagát a MÉM - Magyar Építészeti Múzeum - Műemlékvédelmi Dokumentációs és Múzeumi Osztály gyűjteményéből állították össze. A fekete-fehér fényképeken láthatjuk a Duna-hidak felrobbantását, az esztelen rombolást, a szétlőtt épületeket. A fotók mellett a korabeli Filmhíradókat és ostromnaplókat hallgathatunk meg. Ez az időszakos kiállítás csak 2025. március 31-ig látogatható, de figyelni fogom majd a következő témát. Korábban az ipari építészettel és tervezéssel kapcsolatosan is volt már kiállításuk, amelyet 2023 nyarán nyitottak meg. A nem különösebben mutatós épület egyébként eredetileg a BM Kórház 6. számú épületeként funkcionált.

század végétől a 20. század középéig szorosan egybefonódott a települést és a környékbeli földeket birtokló Rónay család történetével. A német eredetű, nemesi származású család eredeti neve Oexel volt, 1846-ban változtatták meg családnevüket Rónayra. A családtagok jelentős funkciókat töltöttek be, főispánok, alispánok, országgyűlési képviselők, táblabírák kerultek ki közuluk. A kastély 1859-ben épült részben klasszicista, illetve romantikus stílusban. A kastély építtetője Rónay Móric volt, aki Torontál vármegye al-, majd főjegyzője, első alispánja, majd a vármegye főispánja lett. Nem véletlenül, éppen a születésnapján, 1859. december 7-én költöztek be az elkészült kastélyba a feleségével, Fedrigoni Alojziával. A kastély a II. világháború végéig maradhatott a család birtokában, utána államosították és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség kapta meg. Ekkortól gyakorlatilag már csak pusztult a kastély. Az értékes berendezési tárgyakat, a bútorokat széthordták, a parkettát felszedték, eltüzelték, sőt 1949-ben a kastélyparkot is kiirtották. A korabeli leírásokból tudható, hogy az egykori park díszfákkal és cserjékkel volt telepítve, sőt, sportterülettel is rendelkezett. A kerti utak burkoltak voltak. A fák közül a gesztenye, a hárs és a mocsári tölgy, a cserjék közül az orgona volt a meghatározó. 1956 után az épület terményraktár és baromfikeltető lett. A rendszerváltást követően, 1995-ben került Kiszombor önkormányzathoz a kastély. 2001-ben a tetőt, valamint a toronyba vezető lépcsőt teljesen felújították. Sajnos a felújítása egyelőre csak tervben van, nyilván hatalmas összegbe kerülne, az önkormányzat szeretné hasznosítani, illetve helyreállítani. Ottjártamkor kívülről tudtam csak körbenézni, egy Kft. használja raktárként, a biztonsági őrrel tudtam beszélni. Nagy kár érte.

A jegypénztáros hölgy kedvesen beinvitált, bár már a nyitva tartási időn túl érkeztem. Dióhéjban kaptam egy kis bemutatót a helyről, illetve megtudtam, hogy tavaly májusban nyitotta meg a II. kerületi önkormányzat ezt a kiállítóhelyet. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen aznap, éppen akkor vezetett erre az utam, hiszen csak szerdánként 14-18 óra között tartanak nyitva. A Mechwart liget mellett lévő, jelenleg önkormányzati épületet az 1950-es években pártháznak építették. Az alatta húzódó óvóhely eredetileg egyházi borospinceként épült és funkcionált, majd a II. világháború idején óvóhelyként használták. A háborút követően elhanyagolták, gyakorlatilag lomtárrá lett. A kerületi önkormányzat karolta fel a helyet, alkalmasnak találta arra, hogy a városrész történetét bemutató helytörténeti gyűjteménynek adjon helyet. Ezért lett az óvóhelyből a szóösszetétel megfordításával Helyóvó. A kiállításon többek között polgári védelmi oktató diafilmek, a bunkerben megmaradt egykori eszközök, tájékoztató táblák, tárgyi emlékek láthatóak.

), míg jobbról egy újabb keletű, színvonalasabbnak mondható gíroszozó (M. ). Náluk is betört már a hiper-modernitás, ami abban nyilvánul meg, hogy applikáción keresztül vagy érintőképernyős táblán lehet rendelni, majd az italt is a vendég töltheti a papírpohárba az italautomatából, igaz, akár többször is. Azért itt is akad még élő kiszolgálás a pultnál, ha nem is túl lelkesek emiatt az alkalmazottak. Az applikációban többféle akciós menüt kínálnak, de számomra túl nagyok az olyan menük, amiben 2-3 szendvics van. Ebből volt egy kis kavarodás a rendelésnél, de végül sikerült a megfelelőt rögzíteni. Azt az összehasonlítás kedvéért leírom, hogy a sajtburger menü 1290 Ft, ugyanez 2 db szendviccsel 1490 Ft, szóval csupán 200 Ft-ba kerül a 2. szendvics. Nem tudom, hogy a zsemle lett kisebb, vagy a pofánk nagyobb, hogy egy klasszikust idézzek, minden esetre ez egy elég karcsú menü lett így, még gyerekmenünek sem lenne kiadós/elégséges. A hasábburgonya minősége gyengült, évekkel ezelőtt még a BK krumpliját jobbnak találtam, mint a konkurens Mc-ét, mostanra sikerült lecsúszni egy szintre. Kár érte. Az italautomatában lévő italok úgy készülnek, hogy az alap szódába X adag szirupot tesznek, ha a szirup kifogy belőle, akkor hiába akarnál Colát vagy Fantát inni, csak szóda jön a gépből, ezúttal itt is ez történt. Az ételek elkészültét sorszám jelzi a kijelzőn. 3 pontnál nem jobb élmény, de nem állítanám, hogy nem fogok már a Burgerben enni.