ZigZag adatlapja

A Rétesvár egy kis büfé a kapualjban, nagyon szűkös, ha két ember bemegy, már tele is van. Ennek ellenére van a benti részben is a falnál egy kis könyöklő, ahol két ember tud bent is enni, de ez esetben a betérő további vásárlók között kell szorongani. És valószínű fognak is, mert a hely népszerű és már a külföldi turisták (online) térképén is szerepel. Engem két társaság is megállított, akik a Rétesvárat keresték. Szerencsére a boltívek alatt a kinti részben, ami ugye esővédett, fedett, ráadásul nyáron hűvösebb is, mint kint a nyílt utcákon van két kinti asztalka és egy pad. Itt érdemes szerintem leülni, nagyon hangulatos a hely. Szóval a kinti hangulat 5, a benti 2-3 pont között, így átlagoltam ki 4-esre ezt a szempontot, felfelé kerekítve. A rétesek egységesen 690 Ft-ba kerülnek, ami drágább az átalagosnál 10-15%-kal, ez a "Vár-felár". Elég sok íz van, legutóbb szilvásat ettem. Méretre megfelelő, de a rétestészta kívül nem ropogós, nem jó a megtartása, szétesik, szétfolyik az ember kezében. A töltelék íze finom. Ez egyértelműen elkészítési hiba. Ha én egy rétesről nevezett vendéglátó egységet vezetnék, biztosan nem engedném meg magamnak, hogy ne törekedjek a tökéletes rétesre. Ami azért nem annyira nagy kunszt, hiszen háziasszonyok ezreinek sikerült már megugrani ezt a gasztronómiai feladatot. A kiszolgálás nagyon barátságos volt, megkockáztatom, hogy talán a magyarokkal még szívélyesebbek voltak, mint a külföldiekkel, mondjuk, ehhez az is hozzájárulhatott, hogy az éppen betérő spanyol fiatalok csoportja elég modortalan módon, köszönés nélkül csörtetett be a helyre. A rétesen kívül kapható még kenyérlángos (1050 Ft), pogácsa, kakaós csiga (550 Ft).

Milyen szerencse, hogy én évente többször is feljöhetek ide, csak úgy sétálni egyet, elveszni a történelem évszázadainak emlékei között, és meg is teszem, amikor időm engedi. Most legutóbb a cseresznyevirágzás miatt jöttem fel a Várba, de a Tóth Árpád sétány mellé egyéb látnivalókat is útba ejtettem, a Mátyás templomot, a Szentháromság teret, a Lovardát, a Főőrséget, a Mátyás-kutat, a Nemzeti Galériát, a Történeti Múzeumot, benne az újdonság Szent István-termet, és persze a csodás dunai panorámát is, turisták tömegeivel együtt. Minden évszakban és napszakban élmény ide feljönni. Én általában a Széll Kálmán tér felől - kényelmesen - a 16-os Várbusszal szoktam feljönni, utána úgyis gyalogolok több km-t, aztán a lefelé utat is gyalogosan szoktam megtenni. Mindig sikerül felfedezni valami újdonságot, legutóbb pl. egy korrekt kávézót találtam a Príma ABC felső szintjén (ami csak a bolton át közelíthető meg).

A névadó Tóth Árpád élete utolsó 10 évében a Várnegyedben élt, de nem itt, hanem a Táncsics Mihály u. 13. sz. alatt. A sétányt végig mindkét oldalon kettős fasor kíséri, az épületek mentén vadgesztenye fák és juharfák sorakoznak. A japán díszcseresznye fasor sokkal újabb ültetés, 2006-ban és 2009-ben ültették a déli oldalon, és micsoda fantasztikus ötlet volt ez a tervezőktől! Korábban is igen népszerű volt a sétány, ősszel a gesztenyefék miatt volt érdemes ide kijönni, de a tavaszi rózsaszín virág-ruházat még több látogatót vonz. Gondoltam, hogy nagy lesz a tömeg, így reggel jöttem ki, amikor a fényviszonyok nem voltak a legkedvezőbbek, viszont még csak pár látogató volt, kutyasétáltatók, míg a turistacsoportok még a szállodákban reggeliztek. Később, délfelé amikor visszanéztem, már tele volt a sétány szelfiző, fotózkodó vagy csak simán gyönyörködő emberekkel. Ilyen volt ez az áprilisi vasárnap.

kerületben, a lámpás kereszteződésben, az Attila út és az Alagút utca sarkán található már jó pár éve a Kicsi Csángó étterem. A Covid előtti években emlékeim szerint éjjel-nappal nyitva tartó helyként üzemelt, ez most már erősen leszűkült 10-18 közöttire, azaz vacsorázni már nem lehet itt. A berendezés engem erősen emlékeztet a XIII. kerületi Cibere étteremre (faburkolatok, népies dekorációk), de míg ott akadnak csángó, illetve székely ételek is, a Kicsi Csángó valójában egy egyszerű átlagos kifőzde ételeit és színvonalát hozza, csak jobb a "csomagolása", marketingje. Az ételkínálat és a tálalás leginkább a piaci kifőzdékre, lacikonyhákra emlékeztet, előre elkészítve a pultban közszemlére téve. Rendelés után ezért értelemszerűen következik a mikrózás. Sültek dekára porciózva: hurka, kolbász, oldalas, csülök, császárhús, csirkecomb (480-720 Ft/10 dkg), hasonlóképpen rántott bundások: sertéskaraj, csirkecomb, csirkemell, zöldségek, csirkemáj (530-710 Ft/10 dkg). Két féle főzelék, ottjártamkor burgonya és zöldborsó (1250 Ft), pörköltek: marha (2500 Ft), pacal és csülök, tésztából túrós csusza tepertővel (1850 Ft), de a magyaros fogások mellett némi nemzetközi is felbukkant, pl. lasagne és chilis bab. Jól nézett ki a töltött padlizsán (1590 Ft), de elvitték előttem. Volt többféle hideg saláta, pl. franciasaláta, almás cékla, burgonyasaláta lila hagymával, csicseri saláta, savanyúságok. A választott rántott cukkini majonézes kukoricával finoman fogalmazva nem volt telitalálat. A rántott cukkini rémesen elsózva, túlkészülve, a saláta vízízű, fűszerhiányos. A képen látható fél zóna adagért 1590 Ft-ot fizettem. Nem érte meg, ez nem kérdéses. A tálca és az asztalok tisztasága fejleszthető.

Ha az Attila út felől érkezünk, a fárasztó lépcsők mellett/helyett akár lifttel is feljuthatunk, a két gyorslift éppen a Lovarda előtt teszi ki a látogatókat. A Lovardában az a ló "lakott", amelyre IV. Károly a koronázási ceremónia után felült mint újdonsült király 1916-ban. A Lovardát később az udvartartás mellett a spanyol lovasiskola is használta bemutatóhelyként. A Lovarda különösen szépséges, színes üvegablakait Róth Miksa készítette, mindkét hosszú oldalon 6-6 ablak található. A Lovarda épülete kívül-belül megújult. Kívülről több alkalommal is volt szerencsém már megcsodálni, minden irányból körbejártam, viszont bejutni nem volt egyszerű. Az üzemeltetői kommunikáció szerint szerdától vasárnapi délelőtt 11-13 óra között előzetes regisztráció nélkül szabadon és ingyenesen megtekinthető a Lovarda belső része is. Ez azonban nem volt így, a kapukat a kiírás ellenére zárva találtam 11 óra után is, és nem volt ott senki, akitől információt lehetett volna kérni. A külföldi turisták is értetlenkedve nézegették, mi a helyzet. Rendkívül nagy számban érkeztek csoportok, de ők is csak kívül tudták megtekinteni az épületet. Én közben több helyen próbáltam érdeklődni, tájékozódni, így a Tourinform irodában, a Budapesti Történeti Múzeumban, a budavári biztonsági őröknél, de mindenki csak ide-oda küldözgetett. Végül kb. a 8. embernél megkaptam azt a releváns információt, hogy a Főőrség Bisztróba menjek be, hátha ott tudnak segíteni, mert a Főőrség és a Lovarda közös vezetőség alá került a rendezvények szervezése okán. Így végül a bisztró vezetője több telefon után tudott útba igazítani (nagyon kedves volt tőle, hogy segített, de nyilván ez nem az ő feladata lenne és nem így), miszerint 13 órától lesz látogatható a Lovarda, akkor fogják megnyitni. Közben visszatérve a Lovarda bezárt kapuja előtt ugyanúgy a téves információ szerepelt. Lényeg a lényeg, végül is 13 óra után valóban nyitva volt a kapu, egy biztonsági őr ült csak bent, aki az épület történetéről tájékoztatást nem tudott adni. Be lehetett menni, körbenézni. Nem volt írásos anyag sem kitéve. A bejárattól kb. 2 métert lehetett belépni egy kordonig és így körbenézni, fotózni. Belülről is szép, tágas, de teljesen üres. Később még az derült ki, hogy vannak havonta fizetős, vezetett vártúrák, melyeknek része a Lovarda bejárása is. A fizetős csoport felmehet a Lovardán belül az emeletre vezető lépcsőn is, és ha az ő programjukkal ütközik vagy egyéb rendezvény (pl. esküvő, fogadás) van, akkor zárva tart a Lovarda az előre meghirdetett - elvileg nyitva - időpontban is a köznép számára.

Azóta már 1974 óta, azaz 49 éve itt üldögél háborítatlanul életnagyságúnál valamivel nagyobb bronz ülőszobra. Háta mögött egy fehér márvány támfal található, amelyen a felirat Huszt című verséből vett idézet: "Messze jövendővel/komolyan vess összve/ jelenkort,/hass, alkoss, gyarapíts/ s a haza fényre derül. "
Ruházata egy szép, zsinóros díszmagyar felöltő kigombolva, alatta gombos mellény, nadrágja díszes térdcsizmába bújtatva. Kabátja a szék támlájára csúsztatva a költőóriás háta mögött. Jobb kezében egy könyvet, talán saját verseskötetét tartja. Bár csak 48 évet élt, de szerintem idősebbnek nézett ki a róla készült festményen és itt a szobor esetében is, talán az erős kopaszodása miatt. A szobor lefelé néz, szomorú arccal, vele szemben a buszvégállomás és a Budapest Felső-vízivárosi Szent Anna plébánia található. Közvetlen környezete szép zöld, egy kis park kapott itt helyett, zöld növényekkel, cserjékkel.

A korábbi - 2019-es - értékeléshez képest most teljesen pozitív volt a benyomásom. A kiszolgálás kedves, barátságos, mosolygós. A sütemények szeletárai középkategóriásak - nemcsak a mentes piacon, hanem úgy általában - , ahogy tapasztalom, 980 Ft-tól olyan 1200 Ft-ig jellemzően. A sütemények szeletárai talán kisebbek, mint az átlagosak, de nem mindegyik. Kértem és kaptam is ajánlást az egyik eladó hölgytől. A sütemények mindegyike rendelkezik egy kis táblával, amelyen minden fontos információ megtudható, miben mentes, mit tartalmaz, kalória tartalom, ár alapvető persze, stb. Máshol meg az ár sincs kiírva rendesen, szóval ez teljesen pozitív. Ami negatívum, és ami úgy tűnik, 4 év alatt sem változott sajnos, hogy továbbra is vannak olyan sütemények a pultban, amelyeken szemre egyértelműen látni, hogy nem aznapiak, kicsit összeaszalódottak, állottak, fáradtak már. Nyilván ettől nem romlott, de számomra mégis ront az élvezeti értéken. Korrekt és szimpatikus megoldás lenne, ha esetleg ezeket akciósan kiárusítanák. Azért voltak friss, üde sütik is szerencsére. Kétfélét kóstoltam levendula-szeder, kókuszos, túrótorta töltelékkel, valamint kávés-diós tortát. Mindkettő nagyon finom, izgalmas, jófajta sütinek bizonyult. Arra is figyeltem, hogy alacsony legyen a kalória-tartalmuk, ezeknek szeletenként 200 Kcal körüli, ami sütemények esetén elég jó, alacsony szám. Egyik sütinek sem volt műíze, jó volt az állag, harmonikus az íz, nem édes, nem gejl.

Az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani a helyről, hogy van egy saját teraszuk, ahová ki lehet ülni a szabad levegőre, persze ez csak megfelelő időjárási körülmények esetén jöhet szóba, mint például az első áprilisi tavaszias, napsütéses délutánok egyikén. A benti részben csak 4-5 asztal van, ráadásul nagyon szűkösen a sorban állók, várakozók lábánál. Még egy pozitívum, ami nem utolsó szempont, a kávé jó volt, nem kiemelkedő, de korrekt, bár árban túlárazott. A kávék itt nagyobb adagok, mint pl. a tradicionális olasz kávéházakban vagy a specialty kávézókban. Viszont a kávéárak annyira emelkedtek mindenütt Budapest szerte, hogy már a Starbucks sem kirívóan drága annyira, mint ahogy korábban tapasztaltam. Bár láttam rendes porcelán csészéket a pult mögött, mégis papírpohárban kaptam a kávét, és kifejezett kérés ellenére sem adtak, amit csak annyival indokoltak, hogy bocs, de most nem tudunk rendes csészét adni. Szóval valós indoklás nem volt, de talán azért, mert nem volt idejük mosogatni (? ? ) Minden esetre a papírpohárért felszámoltak +20 Ft "cup charge" díjat, amit ugye direkt nem kértem, másrészt ilyen, bőven 1000 Ft feletti kávéárakba férjen már bele egy pár forintos papír pohár, nehogy már erre felszámoljanak plusz 20 Ft-t. Szánalmas, de tényleg. A kiszolgálás szervezetlen, aki erőszakosabb vendég, vagy tolakodik, azt hamarabb kiszolgálják. Az asztalok koszosak, ragacsosak voltak, az előző vendégek fogyasztásának maradványai, használt tányérok, szalvéták, szemét több asztalon volt otthagyva, a székek, asztalok összevissza eltologatva az eredeti helyükről. Nem találtam szemetest, ahová ki tudtam volna dobni a szalvétámat. A sima nem ízesített cappuccinóból a legkisebb méret 1090 Ft-ba került, a pohárdíjjal együtt 1110 Ft. A kávé annyira forró volt, hogy jó ideig ihatatlannak bizonyult, kint a teraszon a szélben próbáltam kihűteni. A pultban amerikai stílusú sütemények és szendvicsek voltak, de a kávén kívül ezúttal nem vettem mást.